A Deutsch család hatvani kastélyának sorsa a világháború után

„A kiküldetési rendeletre dr. Cser János min. tanácsos vezetésével eljáró bizottságban a hatvani Deutsch-kastélyt megvizsgáltam abból a szempontból, hogy hadirokkant otthon részére alkalmas-e. Hatvan 17 000 lakosú megyei város, Budapesttől autóval 1 óra alatt érhető el. Jelenleg 6 vonatpár közlekedik Budapest és Hatvan között. Több szempontból kívánatos, hogy a hadirokkantotthonok vidéken, kisebb városokban, Budapestet jól megközelíthető helyen helyeztessenek el, ezért Hatvan megyei város különösen alkalmas arra, hogy ott hadirokkantotthon létesüljön.”

Jegyzőkönyv

Készült Hatvanban a Polgármesteri Hivatalban 1947. április 17-én
A br. Hatvany-örökösök volt kastélyának, parkjának és tartozékainak a Népjóléti Minisztérium helyszínre küldött bizottsága által végrehajtott birtokba vétele

A tárgyalást vezeti: dr. Cser János miniszteri tanácsos.
A jegyzőkönyvet vezeti: Ludvig Anna II. o. irodasegédtiszt.
Jelen vannak: a Népjóléti Minisztérium részéről dr. Raksányi Árpád tiszti főorvos, Sándor Ferenc építészmérnök, a város részéről: Tóth János polgármester és Nagy Sándor főjegyző, dr. Szentkláray Béla és Harmath László városi mérnök.

A szóban forgó ingatlant a Földművelésügyi Minisztérium tárcaközi bizottsága a népjóléti miniszternek juttatta., egészségügyi, illetve szociálpolitikai célok megvalósítására. Tekintettel arra, hogy a birtokbavétel a tárcaközi bizottság döntése után a Népjóléti Minisztérium részéről a mai napig nem történt meg, a Heves vármegyei Földhivatal vezetője úgy rendelkezett, hogy az ingatlant a város vegye gondozásba és kezelésbe. A város polgármestere Góczán József szociális kerületvezetőtől oly értelmű meghatalmazást kért, amely az ingatlan birtokbavételére és használatára őt feljogosítja. A Népjóléti Minisztérium I/1. osztálya arról értesítette a hadigondozási főosztályt, hogy ezt a felhatalmazást Hatvan m. város polgármestere részére Góczán József kiadta.

Az ingatlan helyszíni bejárása során, valamint a közben és az utána folytatott megbeszélések nyomán kiviláglott, hogy a város az ingatlannak csak egyik részét, a volt virágkertészetet vette birtokba és azt üzemszerű kezelésben igyekszik hasznosítani. Arról is értesültünk a kastélyban, hogy a hatvani orosz katonai városparancsnokság engedélyt adott arra, hogy dr. Nagy Endre vadászati felügyelő [...] a kastély egy részében annak rendbe hozása után családjával együtt beköltözhessék. Ezt az értesülést a helyszíni bejárás során személyesen is megjelent dr. Nagy Endre tette. Arra nézve nincsen határozott adatunk, hogy ez az igénybevétel a kastély mely részére és hány helyiségére vonatkozhatik, ez azonban nem is kívánható. Mindenesetre a bejárás folyamán arról győződtünk meg, hogy dr. Nagy Endre ezt az engedély meglehetősen szabadon értelmezi. A kastély földszintjének nyugati szárnyát már teljesen elfoglalta, a homlokzati részen és már az oldalszárnyon is tovább terjeszkedik, amennyiben ott palackozott borkimérést szándékozik a birtokában lévő engedély alapján nyitni. A bizottság arról is meggyőződött, hogy a kastélynak a tetőzete és első emeleti része pontosan azon a helyen szenvedett belövéstől, ill. bombatalálattól a legnagyobb kárt, amelyet dr. Nagy Endre a szintén a kastély tartozéka, illetve részeként szereplő gondnoki lakás anyagának lebontásával és felhasználásával jórészt rendbe hozott. Erre azért volt szükség, mert a kastély tetőzete fazsindelyes, és ily módon kellett vigyáznia arra, hogy az épület építészeti karakterét meg ne sértse. A gondnoki lakás lebontott fazsindelyét cserép zsindellyel a mag a költségére pótolta. Azt is megállapította a bizottság, hogy az épületnek nem lényegbevágó átalakításokat végeztet abból a célból, hogy lakása biztonságát ezzel emelje.

A bizottság jegyzőkönyvileg le kívánja szögezni hogy dr. Nagy Endre a br. Hatvany-örökösökkel közeli rokonságban áll, amelyre hivatkozva a bizottság előtt annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a kastélyból egy részt használatra meghagynak neki. Ennek a reményében is látott hozzá az épület megjavításának megkezdéséhez. Erre jogalapnak azt tekinti, hogy 200 k. holdat meghagytak az örökösök tulajdonában.
Dr. Cser János miniszteri tanácsos a Népjóléti Minisztérium hozzájárulásával feltételesen közölte vele, hogy a lakásban továbbra is megmaradhat, és megkérte, hogy az épület ideiglenes gondnokságát vállalja el. Reméli azt, hogy lehetőség nyílik oly értelmű megoldásra, legalábbis ideiglenesen, hogy a gondnoki teendők ellátása fejében megkaphatja a természetbeni bennlakást. Ettől függetlenül kell tekintenie az épületen végeztetett javítási munkálatokat, amelynek elbírálása külön szempontok szerint történik.

Az épületben, a kastély földszinti részének délkeleti részében jelenleg is orosz katonák laknak, mintegy 20-25. A kastélyban annak idején nagy számmal tartózkodtak orosz katonák, aki azonban később eltávoztak, 1946 őszén. A kastélynak ezt a részét ideiglenesen a helybeli Petőfi cserkész csapat rendbe hozta és be is költözött. Az orosz katonai városparancsnokság azonban újból az imént említett oroszok számára kiutalta és így a cserkészek ezt a részt kiürítették.

[...]

A virágkertészetet, - mint már fentebb említettük - a város hasznosítja konyhakertészet céljaira. Három alkalmazottja dolgozik. A megbeszélés folyamán kiderült, hogy a kastély és tartozékai leltározását még annak idején a községi földosztó bizottság, illetve a helyi földműves szövetkezet végezte el. Mikor a város a kertészetet birtokba vette, nem állott módjában a leltár szerinti átvétel azért, mert az időközben eltelt több mint 2 esztendő alatt a leltárban lényeges csökkenés állott elő. De azért sem, mer a gazdasági idény már nagyon előre haladt és fontos érdekek fűződtek ahhoz, hogy a kertészeti munkálatok mielőbb meginduljanak. Erre vonatkozóan Hatvan m. város [...] döntött. [...]
Dr. Cser János kéri a polgármester urat, hogy saját érdekében is minél sürgősebben intézkedjék a leltározás elvégzése iránt. Egyúttal hozzájárul, hogy a kertészet meglévő felszerelését a város kertészeti üzeme a jó gazda gondosságával megőrizze, illetve felhasználja. A leltár elkészítése után egy példányt szintén terjesszen fel a népjóléti miniszter címére.
Dr. Szentklárai Béla bejelenti, hogy a népjóléti miniszter úr intézkedett olyan irányban, hogy az ingatlan alaprajzát, helyszínrajzát, műszaki leírását - főleg az állag és állapot feltüntetésével - valamint, hogy egészségügyi intézmény létesítésének céljaira megfelel-e, a tiszti orvos jelentést küldjön fel.
Harmath László városi mérnök bejelenti, hogy az ingatlanról kért rajzok elkészítése folyamatban van, azt a bizottságnak be is mutatja és feltevése szerint egy hét múlva átadhatja a városi tiszti orvos úrnak a szükséges jelentés elkészítése céljából.

A Népjóléti Minisztérium megbízottjai megállapítják, hogy az elkészített váz-, valamint helyszínrajzok nagymértékben megkönnyítették munkájukat, meggyorsították az ingatlan használhatóságának megítélését.

Az ingatlanra vonatkozóan a bizottság megállapítja, hogy igen értékes építészeti műemlék, amely azonban a háborús események következtében súlyosan megrongálódott. A fogyatékosságok a következők: a tetőszerkezet javításra szorul, minthogy annak kötőgerendáit kb. 50%-ban kifűrészelték. A kastély ajtajai, ablakai általában 100%-ban elpusztultak, üvegezés 100%-ban. A még megmaradt világítási berendezés nem tekinthető újjáépítés szempontjából felhasználhatónak. A vízvezeték berendezés csőhálózata felhasználható, annak további újjáépítésére a felszerelési tárgyak szintén elpusztultak. A vízszolgáltató berendezésből a víztorony sértetlen, gépi berendezései azonban, a szivattyú és motor hiányzik. A padozatok a főépületben általában jók, kis rész megújítandó. A kastélyépület különben általános külső, belső tatarozást - vakolatjavítás, meszelés - igényel. Az épület fűtését cserépkályha szolgálta, fa- és vegyestüzelésű kályhák, amelyek legtöbbje műérték, üzembe helyezése nem gazdaságos, helyettük széntüzelésű kétaknás kályhák volnának alkalmazandók. A kastélyépület alaprajzi elrendezése "E" alakú, amelynek főhomlokzati hosszmérete kereken 64 méter, szárnyhosszai pedig 35 méter, egytraktusos folyosós rendszerű, az egész kastélyépület alápincézett, ezenfelül földszinti és egy emeleti részt foglal magában. A főépület alapterülete kereken 1500 m2, beépített térmérete kb. 12 000 m3. A kastélyépülethez csatlakozik mindkét szárnyon egy-egy gazdasági, illetőleg személyzeti lakóépület-rész. Ez általában egytraktusos földszintes épület istállóval, garázzsal, kocsiszínnel, amelynek az állapota a kastélyával azonosnak tekinthető.

A főépület számba vehető szobáinak száma 19 földszinten, 5 fürdőszobával, 4 WC.-vel, az emeleten pedig 12 szoba, 3 fürdőszoba és 2 WC.

Az ingatlan helyrajzi számai a következők:
a főépület és a két melléképület száma: 24, 25, 26
a közvetlenül hozzácsatlakozó díszkert: 27
a közvetlen díszkert mögötti nagyobb díszkert (fácános): 6349/x
a virágkertészetül szolgáló 6348, 45/2, 46, 47, 48, 51, 52, 54, 55/2, 55/4
valószínűleg ide tartozik még a 6346/1 jelzésű parcella is.
A kastély és részei helyrajzi adatai megállapításában bizonytalanság mutatkozik, mert a rendelkezésre álló helyszíni vázlat régi keletű, a kataszteri birtokívek nagy része megsemmisülvén, a bizottság ülésekor a vonatkozó kataszteri birtokív még nem állott rendelkezésre.
Az ingatlan - szorosabban véve a kertészet - részének tekintendő még két kertészlakás, feltehetően a 40-es és a 36-os jelzésű. Ezek az ingatlanok a Thurzó utcára néző házsor közé vannak beékelve, illetve a volt tulajdonosok később ezek közül szerezték meg.

Az adatok hiányában Harmath László városi mérnök csak a régi helyszínrajz figyelembe vételével az azon végzett mérések alapján közli, hogy a kisebbik díszkert kb. 4 k. h. 1200 négyszögöl, a nagyobbik díszkert pedig a kertészet nagy részének figyelembe vétele nélkül kb. 29 kat. hold, azaz összesen 33 k. h 1200 négyszögöl. Ebben az adatban az udvar és az épületek által elfoglalt területek nincsenek benne. Harmath László hangsúlyozta, hogy ezek csak igen tág értelemben vett becslések.

A díszkert, továbbá a kertészet súlyosan megrongálódott állapotban van, a valamikor mintaszerűen gondozott díszkert (stíluskert) úgyszólván teljesen elpusztult, a fák 80%-át kiirtották. A díszkertben lévő márvány művészi értékű szobrok teljesen elpusztultak és a törmelékeik is nagy részben eltűntek. A díszkertben lévő pálmaház beton- és vasszerkezete általában ép, a fűtőberendezése teljesen hiányos, az üvegezés teljesen hiányzik. A díszkertben van a süllyesztett és fedett vízszolgáltató akna is, mintegy 60 méteres mélyfúrású kúttal, a vízgyűjtő akna kb. 3-4 méter átmérőjű, kör alakú, kőfalazatú, 3-4 méter mélységű. Régi alkalmazottak közlése szerint rendkívül gazdag vízben. Innen a csaknem teljesen elpusztult benzin- és villanynyomó szerkezet látta el a kastély parkjában álló tornyon keresztül a kastélyt, a melléképületeket, valamint a kertészetet és a parkot a szükséges vízmennyiséggel. Ehhez hasonló, de nyílt vízgyűjtő medence és mélyfúrású kút van a kertészetben is. A kertészetben 10 melegház, 1 szaporítóház és több kisebb kamra, ezen kívül egy lakóépület is található. Az egyik kertészlakás udvarán kb. 250-300 melegágyi ablakkeret tárol üveg nélkül. Ezenkívül több ablakkeretet már megjavított a városi kertészet és ezeket használja is. A leltár szerinti átvétel a már említett okokból, a bizottság részéről pedig a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt nem volt lehetséges. A minisztérium részéről ezeknek a leltári átvétele, valamint a részben még a helyükön álló, részbe pedig kiemelt fűtők, valamint vas vízvezeték csövek átvétele csak a leltár teljes elkészítésekor válik lehetővé. A 10 melegágy is súlyosan rongált állapotban van, bár a vasszerkezet a legtöbb helyen még megtalálható.

Meg kell említenünk, hogy a bizottság a bejárás során arról értesült, hogy dr. Nagy Endre a kertészetből számos dolgot elvitetett. Dr. Cser János miniszteri tanácsos kéri a polgármestert, hogy ezeket, valamint egyéb olyan elhurcolt tárgyakat, amelyek utólag megállapíthatók, nyomoztassa ki és igyekezzék azokat visszaszerezni, ebben a munkában a Népjóléti Minisztérium támogatására számíthat.

A kertben lévő egyik kertészlakásban, valamint a Thurzó utcai kertészházban szintén laknak. A nem a kertészetben, vagy a kastélyban foglalkoztatott bennlakókat a polgármester a helyi szokásos lakbér megállapításával lakbér fizetésére kötelezi, és ennek számszerű eredményét a Népjóléti Minisztériummal közli. Dr. Cser János kéri a polgármestert, hogy ezt a lakbért az érdekeltektől szedje be és a házadót utána fizesse be.

Figyelembe véve azt, hogy a város által használt kertészet leltára még nem készült el, annak haszonbére, illetve nagyságára nem szolgált semmi támpont. Ennek megállapítása a leltár elkészítéséig elhalasztódik. Cser János figyelembe veendő körülménynek tartja a bérösszeg megállapításánál, ha a város a kertészetet, illetve annak egy részét rendbe hozatja és kilátásába helyezi azt, hogy ha a népjóléti miniszter úr a rokkantotthon mellett rokkantátképző iskolát létesít, lehetővé teszi, a szakoktatás felhasználására, illetőleg a gyakorlatok elvégzésére.

Tóth János polgármester a maga részéről a messzemenő támogatást ígéri meg mind a rokkantotthon zöldségneművel való ellátása, mind pedig az esetleges rokkant iskola támogatása tekintetében. [...]

Cser János miniszteri tanácsos az ingatlant a megjelölt helyrajzi számok figyelembe vételével tulajdonba vettnek jelenti ki és gondozás céljából egyidejűleg Hatvan megyei város polgármesterének adja át. Kéri, kövessen el mindent az épület, valamint a leltározással megállapítandó tartozékok és felszerelési tárgyak megőrzése tekintetében. Ajánlja, keressenek olyan, a városban lakó lehetőleg kertészethez vagy szerelési munkához értő családos hadirokkantat, akinek nincsen megfelelő lakása és aki házmesterként az épületbe behelyeztetnék. A megfelelő lakrész ideiglenes helyrehozásához a népjóléti miniszter úr részéről egy bizonyos fedezetet is kilátásba helyez.
Egyidejűleg arra is kéri a város polgármesterét, hogy a mielőbbi telekkönyvezés elintézése tekintetében intézkedjék.

Ezen a napon történt augusztus 09.

1914

Megkezdődik a mülhauseni csata, mely az első világháborúban a németek ellen intézett első francia támadás volt.Tovább

1945

Az Egyesült Államok hadserege atombombát dob NagaszakiraTovább

1945

A Szovjetunió hadat üzen a Japán Birodalomnak és megkezdi Mandzsúria megszállását.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő