A Deutsch család hatvani kastélyának sorsa a világháború után

„A kiküldetési rendeletre dr. Cser János min. tanácsos vezetésével eljáró bizottságban a hatvani Deutsch-kastélyt megvizsgáltam abból a szempontból, hogy hadirokkant otthon részére alkalmas-e. Hatvan 17 000 lakosú megyei város, Budapesttől autóval 1 óra alatt érhető el. Jelenleg 6 vonatpár közlekedik Budapest és Hatvan között. Több szempontból kívánatos, hogy a hadirokkantotthonok vidéken, kisebb városokban, Budapestet jól megközelíthető helyen helyeztessenek el, ezért Hatvan megyei város különösen alkalmas arra, hogy ott hadirokkantotthon létesüljön.”

dr. Cser János miniszteri tanácsos jelentése a hatvani kastély birtokbavételéről
Bp., 1947. április 18.

Folyó évi április hó 16-án kelt [...] intézkedése alapján f. évi április hó 17-én dr. Raksányi Árpád tiszti főorvossal és Sándor Ferenc miniszteri műszaki előadóval gépkocsin Hatvanba utaztunk, hogy a földművelésügyi minisztérium tárcaközi bizottságának 187.549/1946-VIII.1.F.M. számú határozatával a népjóléti minisztériumnak juttatott volt Hatvany-örökösök kastélyát bizottságilag birtokba vegyük, illetve hadirokkantotthon létesítése céljából való alkalmasságát megállapítsuk. Az indulás ideje volt 7h, érkezés Hatvanba 8.30h, visszaindulás 17h érkezés 18.30h. Az utazással eltöltött idő [...] fél nap. [...]

A polgármesteri hivatalban a város részéről jelen voltak Tóth János polgármester, Nagy Sándor főjegyző, dr. Szentkláray Béla tisztiorvos és Harmath László városi mérnök. 9 órakor megkezdtük az ingatlan megszemlélését és az egész kastélyt, valamint a hozzátartozó parkot és kertészetet végigjártuk. Utána a bizottság a birtokbavételről, továbbá a kastély állapotáról, jelenlegi használatáról és hasznosításáról jegyzőkönyvet vett fel, amelynek egy példányát e jelentéshez csatolom.

A mellékelt jegyzőkönyvben nem tértünk ki rá, ezért ehelyütt kívánom megemlíteni:
A kastély hazánk egyik legszebb műemléke volt. A nagy pusztítások ellenére is mind épület a helyrehozatal után értékes műemlékként marad fenn. Éppen ezért meggondolandónak tartom - bár hadirokkantotthon létesítésére kiválóan alkalmas - hogy valóban létesítsünk-e benne otthont. A kastély építészeti értékeinek (több helyütt stuccózott mennyezet, értékes barokk cserép és fayance kályhák, díszes parkett, díszített ajtók stb.) épségben tartása az átlagosnál esetleg lényegesen nagyobb fenntartási, illetőleg karbantartási költséget igényel. Tisztántartásuk is nagyobb gondot és költséget kíván meg.

A Hatvany-örökösök - mint az az előiratokból kitűnik - a kastély igénybevételével szemben előterjesztéssel éltek. Indokul azt hozták fel, hogy a hatvani "nagykastély" nem alkatrésze a gombosi birtoknak, nem is tartozéka annak. Ezt az előterjesztést f. évi március hó 12-én küldték meg a megyei Földhivatalnak és jelzik benne, hogy az ügyben kérelemmel fordultak az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz. Arra is rámutat a család megbízottja (dr. Wilheim Károly ügyvéd), hogy a kastélynak a népjóléti minisztérium részére való juttatásáról a volt tulajdonosok egyike sem kapott értesítést, ezért nem is élhettek jogorvoslattal az általuk sérelmesnek tartott határozattal szemben. Tekintetbe véve azt is, hogy az emigrációból hazatért és rehabilitált Hatvany Lajos egyetemi tanár szintén az örökösök között van, könnyen feltehető, hogy az örökösök visszaszerzési törekvése sikerrel jár s akkor a kastély nem marad a Népjóléti Minisztérium birtokában. Ez azért jelentős, mert addig, amíg ez bizonyossá nem válik, kockázatos mindennemű befektetés, illetőleg javítás vállalása, avagy terhes kötelezettségek vállalása, mert nem valószínű, hogy ezeket a követeléseket a népjóléti minisztérium az esetleges visszajuttatás után érvényesíteni tudja.

A kastéllyal szorosan összefüggő virágkertészet Magyarország egyik legnagyobb és legeredményesebben működő virágkertészete volt. A kastéllyal való együttes megszerzése azért lenne kívánatos, mert akkor - a tompai elképzeléshez hasonlóan - a rokkantotthon mellett átmenetileg néhány esztendőn keresztül rokkantátképző tanfolyamokat is lehetne szervezni. Köztudomású, hogy a virágkertészet - jó vezetés esetén - biztos megélhetést nyújtó foglalkozás. A juttatott kertészetet Hatvan megyei város szívesen bérbe venné és városi üzem formájában hasznosítaná is. Egyúttal lehetőséget nyújtana arra is, hogy a tanfolyam résztvevői gyakorlati oktatásban is részesüljenek.

A jegyzőkönyvben említett dr. Nagy Ferenc az egyik nő-örökös ura, az egyik volt orosz katonai városparancsnok engedélyével költözött be a kastélyba. Ennek az engedélynek a jogosultságát vitatni lehet. Tekintettel azonban arra, hogy dr. Nagy Ferenc jelentős áldozatot hozva, lényegbevágó javításokat végeztetett az épületen, továbbá abban a meggyőződésben él, hogy a kastélyt, vagy legalább annak egy részét visszaadják a volt örökösöknek, a bent maradás ellen jelenleg nem ajánlatos intézkedni, másrészt azonban ott tartózkodása hátránnyal jár, mert folyamatosan terjeszkedik és a kastély, valamint a kertészet vagyontárgyait önhatalmúlag kezeli, ill. azokból sok mindent elhordat.

A kastély rendbe hozásához a szakértők véleménye szerint 400 000-500 000.- forintra lenne szükség. Tekintettel arra, hogy a bizonytalanság következtében sem a város, sem a minisztérium nagyobb áldozatot nem hozhat, az épület további pusztulása még inkább fokozódhat, ezért a legsürgősebb tennivaló:
A juttatott ingatlan terjedelmének pontos megállapítása a mellékelt jegyzőkönyvben javasolt adatok szerint:
Az Országos Földhivatallal és egyéb érdekelt szervekkel a jogbizonytalanság megszüntetése;
Egyelőre 8000 10 000.- forintról való gondoskodás a legszükségesebb munkálatok elvégzésére, majd az évi törlesztési részlet, továbbá a berendezés, személyzet és fenntartás költségeinek biztosítása az 1947-48. évi költségvetésben.

Ezen a napon történt június 17.

1940

A Szovjetunió elfoglalja a három balti államot: Észtországot, Lettországot és Litvániát.Tovább

1944

Izland kikiáltja függetlenségét.Tovább

1946

P. István tanuló, a Teréz körút 15. számú ház romos padlásteréből egy órán keresztül lövöldözve megölt két orosz katonát és egy magyar nőt...Tovább

1953

Népfelkelés az NDK-ban.Tovább

1967

Az első kínai kísérleti hidrogénbomba-robbantás.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.

Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.

A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.

A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. május 30.

Miklós Dániel
főszerkesztő