Egy nagy sikerű gólyabál utóélete

„Teremte pedig az Úr nagyszámban érettségizetteket, és nevezé őket egyetemistáknak. És megáldván azokat, szólt: Szaporodjatok és sokasodjatok és egyszakosodjatok, mint a tengerpart fövenye, és töltsétek be a kereteket. És látá az Úr, ez jó. És szemlélé az Úr az ő sokasodó népét és látá, hogy minden kereteken túlsokasodnak. És szívében önkritika gerjede és mondá: »Bánom, hogy teremtettelek titeket.«”

Források 

A gólyabál műsora és a „pamflet"

Műsor
az 1954. október 9-i Gólyabálon

1. Énekkar előadásában:Kodály: Jelige
Régi dalocska

2. Hej páva, hej páva .... Székely néprománc. Szavalja: Molnár Margit

3. Szentistváni leánytánc. Előadja a kispesti Rózsa Ferenc kultúrotthon népi tánccsoportja.

4. Karinthy Frigyes: Nagy drámaíró.Előadják:Pfeiffer Pál III. évf[olyam]
Katz Miklós IV. évf[olyam]
Jajcai Judit II. évf[olyam]

5. Bolgár tánc. Előadja a Rózsa Ferenc kultúrotthon tánccsoportja.

6. Magyar népdalfeldolgozások az énekkar előadásában.

7. Pam[f]lett. Írták:Gyenes László IV. é[vfolyam], Kecskeméti Károly IV. é[vfolyam] és
Molnár József tanársegéd
Előadja: Molnár József tanársegéd.
Kis Katalin
a Történettudományi Kar
DISZ kultúrfelelőse

* * *

I. A TEREMTÉS KÖNYVE

Kezdetben nem vala semmi. Csak a Minisztérium vala. És mondá a Minisztérium: Legyen világosság! Én nem lőn világosság, sem akkor, sem soha ezután. És mondá az Úr: Ez nem jó.

Az ország pedig kietlen és puszta vala. És szólott az Úr: Teremtsünk a mi képünkre és hasonlatosságunkra egyetemeket, akadémiákat, főiskolákat, kollégiumokat és szemináriumokat. És nevezé az Úr ezeket felsőoktatásnak. És ez lőn.

Teremte pedig az Úr nagyszámban érettségizetteket, és nevezé őket egyetemistáknak. És megáldván azokat, szólt: Szaporodjatok és sokasodjatok és 

mint a tengerpart fövenye, és töltsétek be a kereteket. És látá az Úr, ez jó.

És szemlélé az Úr az ő sokasodó népét és látá, hogy minden kereteken 

És szívében önkritika gerjede és mondá: „Bánom, hogy teremtettelek titeket." Szólott pedig az Úr Noénak és az ő Bizottságának, hogy csak hetet-hetet vegyen fel és kétszakosítaná őket. A többit pedig özönével bocsátotta a mezőgazdaságba az Úr. És nevezé ezt az Úr átcsoportosításnak.

II. A TÍZPARANCSOLAT

Felméne ekkor Mózes Andor a Gellértnek hegyére, mely néz Kőbánya felé. És látá, hogy valami lángol a bokorban és hangokat halla. És mondá az Úr néki: „Menj le a Gellértnek hegyéről, és intsd meg a te népedet." Az Úr pedig mondá ezeket az igéket:

  1. Én vagyok az Úr, az Istened, aki kivezettelek onnan és behoztalak ide!
  2. Ne csinálj magadnak idegen isteneket, mert én vagyok az Atyaúristen, aki elhelyezlek téged!
  3. idézeteket hiába ajkadra ne végy, mert az személyi kultusz!
  4. Megemlékezzél a szabadnapról - ha van - hogy megszenteljed azt!
  5. Tisztelt atyádat és  különben hosszú életed lészen az egyetemen, mert prolongáltatol!
  6. Tanársegédeket ne fojtogass!
  7. Ne paráználkodj!
  8. Tudományos munkáidba egész fejezeteket ne lopj!
  9. Órákról lógó felebarátod mellett ne tégy hamis tanúbizonyságot!
  10. Ne kívánd feljebbvalóidnak se fizetését, se ökrét, se szamarát, se feleségét, mert az avantgardizmus!

 

III. ÉNEKEK ÉNEKE

És beméne az ifjú a könyvtárba és szólt:
Ímé a hónap elmúlt és
eljött az ösztöndíj ideje.
Jertek velem egyetemnek ifjai,
mint a mezőknek szarvasi, és mint a vadkecskéknek nyája,
mely leszáll a forráshoz inni.
És leszálltak az ifjak a


mint a gyapjas juhoknak nyája,
mely a Gileád hegyéről száll alá.
És lőn este és reggel első nap.
És lőn ismét este és ismét reggel másodnap.
És ők örvendezének és vigadozának
a Mátyásnak pincéjében benne.
És evének és ivának, és ivának és ivának és lerészegedének
és néztek Sáron rózsája felé.
És lőn hetednap reggel, s a Főúr mondá nékik:
Adjátok meg a Főúrnak, ami a Főúré, és fizessétek a czehheteket,
mely hatalmas, mint a Dávidnak tornya, és
rettenetes, mint a
Ímé kijöttek az ifjak
s hasonlatosak voltak a megnyírt juhoknak nyájához,
mely néz a zálogház felé.

Ímé, kiméne a leány a víznek partjára és
színmézet csöpögtek az ő ajkai:
Kényszerítelek titeket, egyetemnek ifjai,
a vadkecskékre és a mezőknek szarvasira,
szökelljetek el az órákról, és kövessetek engem,
mint a zergéknek csapata, mely a


Mert ímé, elmúlt a tél,
és kizöldült a Gellértnek hegye.
Az ifjak pedig szökellének,
hiába inté őket az Úr.
Szép vagy te szigetnek lilioma.
Ritka a te szépséged, miként menzán a hús,
a te hajad hosszú és sötét, mint egy referátum,
és jóillatokban bővelkedő.
A te szemed fényes, mint a Salamon tekintete
és a te beszéded, mint a
Megsebesítéd ímé az én szívemet, mint a
csizma a lábomat.

És felgerjede az Úrnak haragja,
és felkelt rettenetesen, miként a 

 férfiú.

IV. AZ APOKALIPSZIS KÖNYVE

Akiknek fülük van, hallják. Az Úr pedig ismét és ismét megfeddé a kiválasztott népet:
„Bizony, bizony mondom néktek, tanuljatok és oszlasságot [oszlassátok] elmétek sűrű homályát. Járjatok a ti heti negyven órátokra, és készítsétek a referátumok sokaságát, mert ímé, kétszakosítottalak titeket, hogy hasonlatosak legyetek a vadkecskékhez, melyek mind kettős fiakat ellenek. Tanuljatok, mert megmérettek. Aki pedig közületek könnyűnek találtatik, elhúzattatik."

Az Úr szava pedig pusztába kiáltott szó maradt, miként a falrahányt újság. És ők megmaradának az ő nagy restségükben.
Támada pedig egy férfiú,

ki ekként szóla a „Látok egy rettenetes szörnyet, melynek számtalan szarva vagyon és mindenik szarv egy vizsgát jelent. A szörny pedig közelg, és hallani fogainak csattogását. Akiknek fülük van, hallják."

De ők leszavazák a prófétát a gyülekezetben. És megmaradának az ő nagy restségükben.
Eljött pedig a szörny, de liberális vala. És ők megmaradának az ő tunyaságukban.
Az Úrnak haragja rettenetes lőn. Rájuk bocsátá az utolsó ítéletet, melyet neveze államvizsgának. És lőn sírás-rívás és fogaknak csikorgatása. Beteljesedék ím a próféta szava.

Maga elé állítá őket ekkor az Úr. A nyomorultak pedig imádkozának, hogy világítaná meg az ő fejüket. De világosság nem lőn, hanem lőn az agyakban egyiptomi sötétség. Megmérettek és könnyűnek találtattak.
Állítá az Úr ekkor a gyengéket a balkeze felől és a még gyengébbeket pedig a másik balkeze felől.

V. A HEGYI BESZÉD

Felméne pedig a hegyre és ekként vigasztalá az egybegyűlt sokaságot:

  • Boldogok a lelki szegények, mert ők legalább háromszor húzódnak el.
  • Boldogok, akik éheznek és szomjúhoznak, mert övék a menza.
  • Boldogok az újságírók és levéltárosok, mert ők  Mert bizony mondom néktek, könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint néktek budapesti középiskolába helyeztetni.
  • Örüljetek és örvendezzetek, a ti jutalmatok bőséges lészen. És mondá mindezekre a sokaság:
    „Engedjetek engem a kisdedekhez."

Amen

* * *

És nem lőn világosság, sem akkor, soha ezután.És nem lőn világosság, sem akkor, sem ezután.
És szívében önkritika gerjede és mondá: „Bánom, hogy teremtettelek titeket."És agyában gondolatok gerjedtek, és mondá: „Bánom, hogy túlterveztelek titeket."
A többit pedig özönével bocsátotta a mezőgazdaságba az Úr. És nevezé az Úr ezt átcsoportosításnak.(Kimaradt.)
Mert bizony mondom néktek, könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint néktek középiskolába helyeztetni.Mert bizony mondom néktek, könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint néktek budapesti középiskolába helyeztetni.
Örüljetek és örvendezzetek, a ti jutalmatok bőséges lészen.(Kimaradt.)
Amen.(Kimaradt.)

Jelzet: PIL 287. f. 1060. ő. e. 355-357., 354/a lapot Gosztonyi János titkársági iratai. Másolat aláírás nélkül - Közlésünk az eredeti változatot tartalmazza, az elhangzott szöveg stencilezett változata került a DISZ Intéző Bizottsági ülése elé. (PIL 287. f. 845. ő. e. 126-129. l.)

Ezen a napon történt december 03.

1910

Először mutatja be Georges Claude a modern neonvilágítást.Tovább

1917

Breszt-Litovszkban fegyverszüneti tárgyalások kezdődnek Szovjet-Oroszország és a központi hatalmak (Németország és az Osztrák–Magyar...Tovább

1930

A budapesti Margit-szigeten átadják a Hajós Alfréd tervei alapján elkészült Nemzeti Sportuszodát.Tovább

1989

Befejeződik George H. W. Bush és Mihail Gorbacsov máltai találkozója.Tovább

1992

A távközlés egyik történelmi lépéseként Neil Papworth brit mérnök elküldi az első rövid szöveges üzenetet.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Lapunk idei negyedik száma ismét négy forrásismertetést publikál. Az írások ezúttal nemcsak konkrét személyek sorsának alakulását, hanem egy konkrét intézmény számára mérföldkőnek nevezhető eseménysort mutatnak be. A publikációk időrendjét tekintve egy kapcsolódik az Osztrák-Magyar Monarchiához, egy a Horthy-korszakhoz, egy a kommunista hatalomátvétel éveihez, egy pedig a kiépült Kádár-rendszerhez. Mind a négy írásnak van ugyanakkor kihatása a későbbi időszakokra nézve.

A kronologikus rendet tartva Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) forrásismertetése az első, aki az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének történetéhez szolgáltat eddig kevésbé ismert adalékokat. Szerzőnk írásában bemutatja, hogy milyen módon zajlott az akkor még csak papíron létező levéltári palota építéséhez a kivitelezők pályáztatása – a bő száz évvel ezelőtt történt kiválasztásnak pedig máig ható következménye az épület külső-belső kinézete. Mint kiderül: a pályáztatás lineáris folyamatnak tűnik, azonban a gyakorlat mást mutatott több esetben is.

Kunné Tornóczky Andrea (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára) Sárdy János operaénekes életének azon szakaszát helyezi reflektorfénybe, amikor még kántortanítóként dolgozott Dunaföldváron. Írásából kiderül, hogy miként került pályázat útján a tolnai városba, és hogy mivel foglalkozott a tanítás mellett (amelynek későbbi énekesi karrierjéhez is köze volt).

Az 1945 utáni magyarországi keresztényellene politikai lépéseket átélő Mihalovics Zsigmond beszámolóit ismerteti Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság), aki a Vatikáni Államtitkárság Levéltárában végzett kutatásai során bukkant rá Katolikus Akció korabeli vezetőjének a feljegyzéseire, amelyeknek XII. Piusz pápa volt a címzettje. A bőséges, nemcsak a magyarországi egyház-, hanem politikatörténet számára is értékes forrást jelentő írásokat két részletben közöljük terjedelmi okok miatt.

Szabó Imréné Simon Teréz brutális bűncselekményét, bírósági ügyét, majd kivégzését mutatja be részletesen levéltári dokumentumok alapján Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola). A két kisgyermek meggyilkolását tervező takarítónő esete abból a szempontból kuriózum, hogy hazánkban ő volt az utolsó előtti kivégzett nő, valamint, hogy a kegyelmi kérvényének elutasításához nagyban hozzájárult a közvélemény haragja.

Negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei ötödik és hatodik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest 2022. október 20.

Miklós Dániel
főszerkesztő