Egy nagy sikerű gólyabál utóélete

„Teremte pedig az Úr nagyszámban érettségizetteket, és nevezé őket egyetemistáknak. És megáldván azokat, szólt: Szaporodjatok és sokasodjatok és egyszakosodjatok, mint a tengerpart fövenye, és töltsétek be a kereteket. És látá az Úr, ez jó. És szemlélé az Úr az ő sokasodó népét és látá, hogy minden kereteken túlsokasodnak. És szívében önkritika gerjede és mondá: »Bánom, hogy teremtettelek titeket.«”

Források 

A gólyabál műsora és a „pamflet"

Műsor
az 1954. október 9-i Gólyabálon

1. Énekkar előadásában:Kodály: Jelige
Régi dalocska

2. Hej páva, hej páva .... Székely néprománc. Szavalja: Molnár Margit

3. Szentistváni leánytánc. Előadja a kispesti Rózsa Ferenc kultúrotthon népi tánccsoportja.

4. Karinthy Frigyes: Nagy drámaíró.Előadják:Pfeiffer Pál III. évf[olyam]
Katz Miklós IV. évf[olyam]
Jajcai Judit II. évf[olyam]

5. Bolgár tánc. Előadja a Rózsa Ferenc kultúrotthon tánccsoportja.

6. Magyar népdalfeldolgozások az énekkar előadásában.

7. Pam[f]lett. Írták:Gyenes László IV. é[vfolyam], Kecskeméti Károly IV. é[vfolyam] és
Molnár József tanársegéd
Előadja: Molnár József tanársegéd.
Kis Katalin
a Történettudományi Kar
DISZ kultúrfelelőse

* * *

I. A TEREMTÉS KÖNYVE

Kezdetben nem vala semmi. Csak a Minisztérium vala. És mondá a Minisztérium: Legyen világosság! Én nem lőn világosság, sem akkor, sem soha ezután. És mondá az Úr: Ez nem jó.

Az ország pedig kietlen és puszta vala. És szólott az Úr: Teremtsünk a mi képünkre és hasonlatosságunkra egyetemeket, akadémiákat, főiskolákat, kollégiumokat és szemináriumokat. És nevezé az Úr ezeket felsőoktatásnak. És ez lőn.

Teremte pedig az Úr nagyszámban érettségizetteket, és nevezé őket egyetemistáknak. És megáldván azokat, szólt: Szaporodjatok és sokasodjatok és 

mint a tengerpart fövenye, és töltsétek be a kereteket. És látá az Úr, ez jó.

És szemlélé az Úr az ő sokasodó népét és látá, hogy minden kereteken 

És szívében önkritika gerjede és mondá: „Bánom, hogy teremtettelek titeket." Szólott pedig az Úr Noénak és az ő Bizottságának, hogy csak hetet-hetet vegyen fel és kétszakosítaná őket. A többit pedig özönével bocsátotta a mezőgazdaságba az Úr. És nevezé ezt az Úr átcsoportosításnak.

II. A TÍZPARANCSOLAT

Felméne ekkor Mózes Andor a Gellértnek hegyére, mely néz Kőbánya felé. És látá, hogy valami lángol a bokorban és hangokat halla. És mondá az Úr néki: „Menj le a Gellértnek hegyéről, és intsd meg a te népedet." Az Úr pedig mondá ezeket az igéket:

  1. Én vagyok az Úr, az Istened, aki kivezettelek onnan és behoztalak ide!
  2. Ne csinálj magadnak idegen isteneket, mert én vagyok az Atyaúristen, aki elhelyezlek téged!
  3. idézeteket hiába ajkadra ne végy, mert az személyi kultusz!
  4. Megemlékezzél a szabadnapról - ha van - hogy megszenteljed azt!
  5. Tisztelt atyádat és  különben hosszú életed lészen az egyetemen, mert prolongáltatol!
  6. Tanársegédeket ne fojtogass!
  7. Ne paráználkodj!
  8. Tudományos munkáidba egész fejezeteket ne lopj!
  9. Órákról lógó felebarátod mellett ne tégy hamis tanúbizonyságot!
  10. Ne kívánd feljebbvalóidnak se fizetését, se ökrét, se szamarát, se feleségét, mert az avantgardizmus!

 

III. ÉNEKEK ÉNEKE

És beméne az ifjú a könyvtárba és szólt:
Ímé a hónap elmúlt és
eljött az ösztöndíj ideje.
Jertek velem egyetemnek ifjai,
mint a mezőknek szarvasi, és mint a vadkecskéknek nyája,
mely leszáll a forráshoz inni.
És leszálltak az ifjak a


mint a gyapjas juhoknak nyája,
mely a Gileád hegyéről száll alá.
És lőn este és reggel első nap.
És lőn ismét este és ismét reggel másodnap.
És ők örvendezének és vigadozának
a Mátyásnak pincéjében benne.
És evének és ivának, és ivának és ivának és lerészegedének
és néztek Sáron rózsája felé.
És lőn hetednap reggel, s a Főúr mondá nékik:
Adjátok meg a Főúrnak, ami a Főúré, és fizessétek a czehheteket,
mely hatalmas, mint a Dávidnak tornya, és
rettenetes, mint a
Ímé kijöttek az ifjak
s hasonlatosak voltak a megnyírt juhoknak nyájához,
mely néz a zálogház felé.

Ímé, kiméne a leány a víznek partjára és
színmézet csöpögtek az ő ajkai:
Kényszerítelek titeket, egyetemnek ifjai,
a vadkecskékre és a mezőknek szarvasira,
szökelljetek el az órákról, és kövessetek engem,
mint a zergéknek csapata, mely a


Mert ímé, elmúlt a tél,
és kizöldült a Gellértnek hegye.
Az ifjak pedig szökellének,
hiába inté őket az Úr.
Szép vagy te szigetnek lilioma.
Ritka a te szépséged, miként menzán a hús,
a te hajad hosszú és sötét, mint egy referátum,
és jóillatokban bővelkedő.
A te szemed fényes, mint a Salamon tekintete
és a te beszéded, mint a
Megsebesítéd ímé az én szívemet, mint a
csizma a lábomat.

És felgerjede az Úrnak haragja,
és felkelt rettenetesen, miként a 

 férfiú.

IV. AZ APOKALIPSZIS KÖNYVE

Akiknek fülük van, hallják. Az Úr pedig ismét és ismét megfeddé a kiválasztott népet:
„Bizony, bizony mondom néktek, tanuljatok és oszlasságot [oszlassátok] elmétek sűrű homályát. Járjatok a ti heti negyven órátokra, és készítsétek a referátumok sokaságát, mert ímé, kétszakosítottalak titeket, hogy hasonlatosak legyetek a vadkecskékhez, melyek mind kettős fiakat ellenek. Tanuljatok, mert megmérettek. Aki pedig közületek könnyűnek találtatik, elhúzattatik."

Az Úr szava pedig pusztába kiáltott szó maradt, miként a falrahányt újság. És ők megmaradának az ő nagy restségükben.
Támada pedig egy férfiú,

ki ekként szóla a „Látok egy rettenetes szörnyet, melynek számtalan szarva vagyon és mindenik szarv egy vizsgát jelent. A szörny pedig közelg, és hallani fogainak csattogását. Akiknek fülük van, hallják."

De ők leszavazák a prófétát a gyülekezetben. És megmaradának az ő nagy restségükben.
Eljött pedig a szörny, de liberális vala. És ők megmaradának az ő tunyaságukban.
Az Úrnak haragja rettenetes lőn. Rájuk bocsátá az utolsó ítéletet, melyet neveze államvizsgának. És lőn sírás-rívás és fogaknak csikorgatása. Beteljesedék ím a próféta szava.

Maga elé állítá őket ekkor az Úr. A nyomorultak pedig imádkozának, hogy világítaná meg az ő fejüket. De világosság nem lőn, hanem lőn az agyakban egyiptomi sötétség. Megmérettek és könnyűnek találtattak.
Állítá az Úr ekkor a gyengéket a balkeze felől és a még gyengébbeket pedig a másik balkeze felől.

V. A HEGYI BESZÉD

Felméne pedig a hegyre és ekként vigasztalá az egybegyűlt sokaságot:

  • Boldogok a lelki szegények, mert ők legalább háromszor húzódnak el.
  • Boldogok, akik éheznek és szomjúhoznak, mert övék a menza.
  • Boldogok az újságírók és levéltárosok, mert ők  Mert bizony mondom néktek, könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint néktek budapesti középiskolába helyeztetni.
  • Örüljetek és örvendezzetek, a ti jutalmatok bőséges lészen. És mondá mindezekre a sokaság:
    „Engedjetek engem a kisdedekhez."

Amen

* * *

És nem lőn világosság, sem akkor, soha ezután.És nem lőn világosság, sem akkor, sem ezután.
És szívében önkritika gerjede és mondá: „Bánom, hogy teremtettelek titeket."És agyában gondolatok gerjedtek, és mondá: „Bánom, hogy túlterveztelek titeket."
A többit pedig özönével bocsátotta a mezőgazdaságba az Úr. És nevezé az Úr ezt átcsoportosításnak.(Kimaradt.)
Mert bizony mondom néktek, könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint néktek középiskolába helyeztetni.Mert bizony mondom néktek, könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint néktek budapesti középiskolába helyeztetni.
Örüljetek és örvendezzetek, a ti jutalmatok bőséges lészen.(Kimaradt.)
Amen.(Kimaradt.)

Jelzet: PIL 287. f. 1060. ő. e. 355-357., 354/a lapot Gosztonyi János titkársági iratai. Másolat aláírás nélkül - Közlésünk az eredeti változatot tartalmazza, az elhangzott szöveg stencilezett változata került a DISZ Intéző Bizottsági ülése elé. (PIL 287. f. 845. ő. e. 126-129. l.)

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő