Egy nagy sikerű gólyabál utóélete

„Teremte pedig az Úr nagyszámban érettségizetteket, és nevezé őket egyetemistáknak. És megáldván azokat, szólt: Szaporodjatok és sokasodjatok és egyszakosodjatok, mint a tengerpart fövenye, és töltsétek be a kereteket. És látá az Úr, ez jó. És szemlélé az Úr az ő sokasodó népét és látá, hogy minden kereteken túlsokasodnak. És szívében önkritika gerjede és mondá: »Bánom, hogy teremtettelek titeket.«”

Források 

A gólyabál műsora és a „pamflet"

Műsor
az 1954. október 9-i Gólyabálon

1. Énekkar előadásában:Kodály: Jelige
Régi dalocska

2. Hej páva, hej páva .... Székely néprománc. Szavalja: Molnár Margit

3. Szentistváni leánytánc. Előadja a kispesti Rózsa Ferenc kultúrotthon népi tánccsoportja.

4. Karinthy Frigyes: Nagy drámaíró.Előadják:Pfeiffer Pál III. évf[olyam]
Katz Miklós IV. évf[olyam]
Jajcai Judit II. évf[olyam]

5. Bolgár tánc. Előadja a Rózsa Ferenc kultúrotthon tánccsoportja.

6. Magyar népdalfeldolgozások az énekkar előadásában.

7. Pam[f]lett. Írták:Gyenes László IV. é[vfolyam], Kecskeméti Károly IV. é[vfolyam] és
Molnár József tanársegéd
Előadja: Molnár József tanársegéd.
Kis Katalin
a Történettudományi Kar
DISZ kultúrfelelőse

* * *

I. A TEREMTÉS KÖNYVE

Kezdetben nem vala semmi. Csak a Minisztérium vala. És mondá a Minisztérium: Legyen világosság! Én nem lőn világosság, sem akkor, sem soha ezután. És mondá az Úr: Ez nem jó.

Az ország pedig kietlen és puszta vala. És szólott az Úr: Teremtsünk a mi képünkre és hasonlatosságunkra egyetemeket, akadémiákat, főiskolákat, kollégiumokat és szemináriumokat. És nevezé az Úr ezeket felsőoktatásnak. És ez lőn.

Teremte pedig az Úr nagyszámban érettségizetteket, és nevezé őket egyetemistáknak. És megáldván azokat, szólt: Szaporodjatok és sokasodjatok és 

mint a tengerpart fövenye, és töltsétek be a kereteket. És látá az Úr, ez jó.

És szemlélé az Úr az ő sokasodó népét és látá, hogy minden kereteken 

És szívében önkritika gerjede és mondá: „Bánom, hogy teremtettelek titeket." Szólott pedig az Úr Noénak és az ő Bizottságának, hogy csak hetet-hetet vegyen fel és kétszakosítaná őket. A többit pedig özönével bocsátotta a mezőgazdaságba az Úr. És nevezé ezt az Úr átcsoportosításnak.

II. A TÍZPARANCSOLAT

Felméne ekkor Mózes Andor a Gellértnek hegyére, mely néz Kőbánya felé. És látá, hogy valami lángol a bokorban és hangokat halla. És mondá az Úr néki: „Menj le a Gellértnek hegyéről, és intsd meg a te népedet." Az Úr pedig mondá ezeket az igéket:

  1. Én vagyok az Úr, az Istened, aki kivezettelek onnan és behoztalak ide!
  2. Ne csinálj magadnak idegen isteneket, mert én vagyok az Atyaúristen, aki elhelyezlek téged!
  3. idézeteket hiába ajkadra ne végy, mert az személyi kultusz!
  4. Megemlékezzél a szabadnapról - ha van - hogy megszenteljed azt!
  5. Tisztelt atyádat és  különben hosszú életed lészen az egyetemen, mert prolongáltatol!
  6. Tanársegédeket ne fojtogass!
  7. Ne paráználkodj!
  8. Tudományos munkáidba egész fejezeteket ne lopj!
  9. Órákról lógó felebarátod mellett ne tégy hamis tanúbizonyságot!
  10. Ne kívánd feljebbvalóidnak se fizetését, se ökrét, se szamarát, se feleségét, mert az avantgardizmus!

 

III. ÉNEKEK ÉNEKE

És beméne az ifjú a könyvtárba és szólt:
Ímé a hónap elmúlt és
eljött az ösztöndíj ideje.
Jertek velem egyetemnek ifjai,
mint a mezőknek szarvasi, és mint a vadkecskéknek nyája,
mely leszáll a forráshoz inni.
És leszálltak az ifjak a


mint a gyapjas juhoknak nyája,
mely a Gileád hegyéről száll alá.
És lőn este és reggel első nap.
És lőn ismét este és ismét reggel másodnap.
És ők örvendezének és vigadozának
a Mátyásnak pincéjében benne.
És evének és ivának, és ivának és ivának és lerészegedének
és néztek Sáron rózsája felé.
És lőn hetednap reggel, s a Főúr mondá nékik:
Adjátok meg a Főúrnak, ami a Főúré, és fizessétek a czehheteket,
mely hatalmas, mint a Dávidnak tornya, és
rettenetes, mint a
Ímé kijöttek az ifjak
s hasonlatosak voltak a megnyírt juhoknak nyájához,
mely néz a zálogház felé.

Ímé, kiméne a leány a víznek partjára és
színmézet csöpögtek az ő ajkai:
Kényszerítelek titeket, egyetemnek ifjai,
a vadkecskékre és a mezőknek szarvasira,
szökelljetek el az órákról, és kövessetek engem,
mint a zergéknek csapata, mely a


Mert ímé, elmúlt a tél,
és kizöldült a Gellértnek hegye.
Az ifjak pedig szökellének,
hiába inté őket az Úr.
Szép vagy te szigetnek lilioma.
Ritka a te szépséged, miként menzán a hús,
a te hajad hosszú és sötét, mint egy referátum,
és jóillatokban bővelkedő.
A te szemed fényes, mint a Salamon tekintete
és a te beszéded, mint a
Megsebesítéd ímé az én szívemet, mint a
csizma a lábomat.

És felgerjede az Úrnak haragja,
és felkelt rettenetesen, miként a 

 férfiú.

IV. AZ APOKALIPSZIS KÖNYVE

Akiknek fülük van, hallják. Az Úr pedig ismét és ismét megfeddé a kiválasztott népet:
„Bizony, bizony mondom néktek, tanuljatok és oszlasságot [oszlassátok] elmétek sűrű homályát. Járjatok a ti heti negyven órátokra, és készítsétek a referátumok sokaságát, mert ímé, kétszakosítottalak titeket, hogy hasonlatosak legyetek a vadkecskékhez, melyek mind kettős fiakat ellenek. Tanuljatok, mert megmérettek. Aki pedig közületek könnyűnek találtatik, elhúzattatik."

Az Úr szava pedig pusztába kiáltott szó maradt, miként a falrahányt újság. És ők megmaradának az ő nagy restségükben.
Támada pedig egy férfiú,

ki ekként szóla a „Látok egy rettenetes szörnyet, melynek számtalan szarva vagyon és mindenik szarv egy vizsgát jelent. A szörny pedig közelg, és hallani fogainak csattogását. Akiknek fülük van, hallják."

De ők leszavazák a prófétát a gyülekezetben. És megmaradának az ő nagy restségükben.
Eljött pedig a szörny, de liberális vala. És ők megmaradának az ő tunyaságukban.
Az Úrnak haragja rettenetes lőn. Rájuk bocsátá az utolsó ítéletet, melyet neveze államvizsgának. És lőn sírás-rívás és fogaknak csikorgatása. Beteljesedék ím a próféta szava.

Maga elé állítá őket ekkor az Úr. A nyomorultak pedig imádkozának, hogy világítaná meg az ő fejüket. De világosság nem lőn, hanem lőn az agyakban egyiptomi sötétség. Megmérettek és könnyűnek találtattak.
Állítá az Úr ekkor a gyengéket a balkeze felől és a még gyengébbeket pedig a másik balkeze felől.

V. A HEGYI BESZÉD

Felméne pedig a hegyre és ekként vigasztalá az egybegyűlt sokaságot:

  • Boldogok a lelki szegények, mert ők legalább háromszor húzódnak el.
  • Boldogok, akik éheznek és szomjúhoznak, mert övék a menza.
  • Boldogok az újságírók és levéltárosok, mert ők  Mert bizony mondom néktek, könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint néktek budapesti középiskolába helyeztetni.
  • Örüljetek és örvendezzetek, a ti jutalmatok bőséges lészen. És mondá mindezekre a sokaság:
    „Engedjetek engem a kisdedekhez."

Amen

* * *

És nem lőn világosság, sem akkor, soha ezután.És nem lőn világosság, sem akkor, sem ezután.
És szívében önkritika gerjede és mondá: „Bánom, hogy teremtettelek titeket."És agyában gondolatok gerjedtek, és mondá: „Bánom, hogy túlterveztelek titeket."
A többit pedig özönével bocsátotta a mezőgazdaságba az Úr. És nevezé az Úr ezt átcsoportosításnak.(Kimaradt.)
Mert bizony mondom néktek, könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint néktek középiskolába helyeztetni.Mert bizony mondom néktek, könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint néktek budapesti középiskolába helyeztetni.
Örüljetek és örvendezzetek, a ti jutalmatok bőséges lészen.(Kimaradt.)
Amen.(Kimaradt.)

Jelzet: PIL 287. f. 1060. ő. e. 355-357., 354/a lapot Gosztonyi János titkársági iratai. Másolat aláírás nélkül - Közlésünk az eredeti változatot tartalmazza, az elhangzott szöveg stencilezett változata került a DISZ Intéző Bizottsági ülése elé. (PIL 287. f. 845. ő. e. 126-129. l.)

Ezen a napon történt október 07.

1915

Bulgária a központi hatalmak oldalán belép az első világháborúba.Tovább

1938

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt választmánya határozatában támogatja a Felvidék visszacsatolását.Tovább

1938

Németországban törvényt hoznak, mely előírja, hogy minden zsidó állampolgár útlevelébe "J" megkülönböztető jelzést kell pecsételni.Tovább

1949

Megalakul a Német Demokratikus Köztársaság (NDK).Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idei harmadik száma a külkapcsolatok világát járja körül. Fontos kiemelni, hogy a külső ágensekkel való kapcsolattartás nemcsak a mindenkori központi kormányzathoz kötődő külügyminisztérium privilégiuma. A most megjelenő írásokban több példát is láthatunk arra nézve, hogy egyes szervezetek (legyenek azok hazaiak vagy külföldiek) miként tartották a kapcsolatot egymással, illetve kormányzati szervekkel.
A tematikát figyelembe véve és időrendben haladva Szabó Mátyás (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) forrásismertetése a legkorábbi, aki az OsztrákMagyar Monarchia és az Európai Dunabizottság közti kapcsolattartás mélyebb rétegeibe nyújt betekintést. A szerző írásában bemutatja, hogy az önálló külügyminisztériummal nem rendelkező magyar birodalomfél egyes szaktárcái miként tudták akaratukat érvényesíteni a Ballhausplatzon keresztül egy nemzetközi szervezet felé. A hivatali érintkezés egy konkrét ügy, az Oszmán Birodalom adósságrendezésén keresztül kerül bemutatásra.
A hidegháború alatti, a már megszilárdult hatalmi blokkok korszakának időszakáról szól Krajcsír Lukács (tudományos munkatárs, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) forrásismertetése. Az 1960-as években zajló első irakikurd háború a nyugati és keleti hatalmi tömbök figyelmét is felkeltette. A keleti blokk országai a monarchia megbuktatása után kifejezetten politikai szempontok alapján támogatták az új, nyugatnak hátat fordító rezsimet, amely azonban kommunista- és kurdellenes nézeteket vallott. Nem meglepő módon a kezdeti jó viszony megromlott, így később az sem okozhatott meglepetést, hogy a kirobbanó polgárháborúban a Szovjetunió és annak érdekszférájába tartozó államok már a kurd felkelőket támogatták – Magyarország például humanitárius szállítmányokkal.
Regionális konfliktusok után egy világesemény a magyarság egy jól körülhatárolható részére gyakorolt hatását mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár). Négy dokumentum segítségével prezentálja, hogy a kijevi magyar közösség milyen módon reagált 1986 tavaszán a csernobili atomerőműben bekövetkező katasztrófára. A főként a külügyi apparátusból származó iratok ismertetése előtt azonban kitér írásában arra is, hogy a korabeli helyi magyar kolónia milyen létszámmal és milyen háttérrel rendelkezett.
A tematikus írások mellett az ArchívNet idei harmadik számában olvasható Kosztyó Gyula (kutató, Clio Intézet) publikációja, amely nem egy külügyi, hanem belügyi intézkedés körülményeit mutatja be. 1944 késő tavaszán-nyarán a Magyarországhoz tartozó Kárpátaljára ejtőernyős szovjet diverzánsokat-partizánokat dobtak le, akik ellen a helyi magyar csendőrség és katonaság egyaránt fellépett. Az írás egyben képet is ad Kárpátalja 1944 májusi helyzetéről, amely területen megkezdődött a zsidóság deportálása, és amely terület ugyan még nem vált hadi zónává, de már érezhető volt, hogy a „vihar előtti csend” állapotában van.
A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei negyedik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban
 

Budapest, 2022. augusztus 26.

Miklós Dániel
főszerkesztő