A Szovjetunió elfoglalja a három balti államot: Észtországot, Lettországot és Litvániát.Tovább
Egy nagy sikerű gólyabál utóélete
„Teremte pedig az Úr nagyszámban érettségizetteket, és nevezé őket egyetemistáknak. És megáldván azokat, szólt: Szaporodjatok és sokasodjatok és egyszakosodjatok, mint a tengerpart fövenye, és töltsétek be a kereteket. És látá az Úr, ez jó. És szemlélé az Úr az ő sokasodó népét és látá, hogy minden kereteken túlsokasodnak. És szívében önkritika gerjede és mondá: »Bánom, hogy teremtettelek titeket.«”
A DISZ KV Egyetemi Ifjúsági Osztályának jelentése a „pamflet" körüli viharról
Feljegyzés
A mellékelt [popup title="„Panflett"[!]" format="Default click" activate="click" close text="A feljegyzést és a „pamflet” stencilezett formában elhangzott változatát az IB 1954. november 26-i ülésének anyagához mellékelték. Az ülésen az Eötvös Loránd Tudományegyetem DISZ szervezetének Politikai nevelőmunkájáról hallgattak meg jelentést. Az IB határozata nem foglalkozott a pamflettel."] a Nyelvtudományi és Történettudományi Kar DISZ bizottságai által rendezett gólyabál műsorában hangzott el. Szerz?i voltak: Gyenes és Kecskeméti elvtársak, egyetemi hallgatók és Molnár elvtárs tanársegéd. A panflettet, miután megírták, jóváhagyás végett a szerz?k bemutatták a kari pártszervezet vezet?ségének, amely ezt jóváhagyta. A kar dékánhelyettese nem értett egyet ennek el?adásával, mivel a tényleges hibák felvetése mellett hangnemét és néhány kitételét destruktívnak tartotta. Utána megmutatták a pártbizottság titkárának és Nádasdi elvtársnak, a DISZ bizottság titkárának. Nádasdi elvtárs az eredeti szövegen javításokat eszközölt és közölte véleményét, nem lát benne kifogásolni valót. Ezek után a kari DISZ bizottság engedélyezte a pamflet el?adását. A bál műsorában igen nagy sikert aratott.
Az Oktatásügyi Minisztérium elrendelte, állítsák állami fegyelmi elé a szerz?ket és az ebben érdekelt személyeket. A panflett [!] ügyét párttaggyűlésen is megtárgyalták. A párttaggyűlés a pártvezet?ség beszámolóját, amely a panflett íróit megbélyegezte és a szatíra tartalmának egy részét destruktívnak nyilvánította, nem fogadta el. A párttagság véleménye az volt, van benne néhány helytelen kitétel, azonban a tényleges hibákat veti fel, szatirikus formában, ezért helyes volt el?adni és helyesebb lenne a felvetett hibák kiküszöbölésén gondolkozni. A panflett szerz?i csak részben ismerték el, hogy ?k ezzel hibát követtek el.
A pártbizottságnak, DISZ bizottságnak az volt a véleménye, hogy az egészb?l nagy ügyet csinálni értelmetlenség, meg kell a szerz?ket bírálni, azonban le kell zárni az egész panflett kérdést, amely azután kezdte foglalkoztatni a közvéleményt, miután értesültek a panflett szerz?inek „meghurcolásáról". A Dékán elvtárs, felmérve a kialakult helyzetet, a panflett szerz?it figyelmeztetésben részesítette.
A panflett megírásának körülményeit és az azt követ?en kialakult hangulatot vizsgálva a következ?ket lehet megállapítani:
- A panflettnek néhány kitétele éllel az egész oktatási rendszerünk ellen is fordul, ezek a részei destruktívan hatnak. Ezért helyes lett volna ezen kitételeit törölni vagy enyhíteni. Ezek után ennek el?adása nem ártott volna sem az egyetemi oktatás tekintélyének, annál is inkább, mert csak kifejezte az egyetemi hallgatók többségének véleményét, s?t az oktatók jó részének a véleményét is.
- Nem a panflett szerz?i els?sorban ezért a hibásak, hanem azok, akik ennek elbírálásában illetékesek voltak.
- Nem volt helyes, s?t bizonyos fokig „olaj volt a tűzre" az, hogy ebb?l az egyetemen, f?leg az Oktatásügyi Minisztérium rendelkezése után nagy ügyet akartak csinálni. Ezért a párt és DISZ bizottság utólagos álláspontjával egyetértünk.
- Az állami fegyelmet elrendel? leirat helyett a jelenlegi helyzet miatt sokkal helyesebb lett volna, ha a minisztérium vezet?i közül mennek ki az egyetemre, és ezt az egész kérdést személyes megbeszélés útján tisztázzák.
- A Dékán elvtárs figyelmeztetésével egyetértünk.
- DISZ fegyelmi eljárás megindítását nem javasoljuk.
K. V. Egyetemi Ifjúsági Osztály
Hess Károly
[osztályvezet?]
Jelzet: PIL 287. f. 845. ?. e. 124-125. l. (a pamflet szövege 126-129. l.)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 17.
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő