Egy nagy sikerű gólyabál utóélete

„Teremte pedig az Úr nagyszámban érettségizetteket, és nevezé őket egyetemistáknak. És megáldván azokat, szólt: Szaporodjatok és sokasodjatok és egyszakosodjatok, mint a tengerpart fövenye, és töltsétek be a kereteket. És látá az Úr, ez jó. És szemlélé az Úr az ő sokasodó népét és látá, hogy minden kereteken túlsokasodnak. És szívében önkritika gerjede és mondá: »Bánom, hogy teremtettelek titeket.«”

Források 

A gólyabál műsora és a „pamflet"

Műsor
az 1954. október 9-i Gólyabálon

1. Énekkar előadásában:Kodály: Jelige
Régi dalocska

2. Hej páva, hej páva .... Székely néprománc. Szavalja: Molnár Margit

3. Szentistváni leánytánc. Előadja a kispesti Rózsa Ferenc kultúrotthon népi tánccsoportja.

4. Karinthy Frigyes: Nagy drámaíró.Előadják:Pfeiffer Pál III. évf[olyam]
Katz Miklós IV. évf[olyam]
Jajcai Judit II. évf[olyam]

5. Bolgár tánc. Előadja a Rózsa Ferenc kultúrotthon tánccsoportja.

6. Magyar népdalfeldolgozások az énekkar előadásában.

7. Pam[f]lett. Írták:Gyenes László IV. é[vfolyam], Kecskeméti Károly IV. é[vfolyam] és
Molnár József tanársegéd
Előadja: Molnár József tanársegéd.
Kis Katalin
a Történettudományi Kar
DISZ kultúrfelelőse

* * *

I. A TEREMTÉS KÖNYVE

Kezdetben nem vala semmi. Csak a Minisztérium vala. És mondá a Minisztérium: Legyen világosság! Én nem lőn világosság, sem akkor, sem soha ezután. És mondá az Úr: Ez nem jó.

Az ország pedig kietlen és puszta vala. És szólott az Úr: Teremtsünk a mi képünkre és hasonlatosságunkra egyetemeket, akadémiákat, főiskolákat, kollégiumokat és szemináriumokat. És nevezé az Úr ezeket felsőoktatásnak. És ez lőn.

Teremte pedig az Úr nagyszámban érettségizetteket, és nevezé őket egyetemistáknak. És megáldván azokat, szólt: Szaporodjatok és sokasodjatok és 

mint a tengerpart fövenye, és töltsétek be a kereteket. És látá az Úr, ez jó.

És szemlélé az Úr az ő sokasodó népét és látá, hogy minden kereteken 

És szívében önkritika gerjede és mondá: „Bánom, hogy teremtettelek titeket." Szólott pedig az Úr Noénak és az ő Bizottságának, hogy csak hetet-hetet vegyen fel és kétszakosítaná őket. A többit pedig özönével bocsátotta a mezőgazdaságba az Úr. És nevezé ezt az Úr átcsoportosításnak.

II. A TÍZPARANCSOLAT

Felméne ekkor Mózes Andor a Gellértnek hegyére, mely néz Kőbánya felé. És látá, hogy valami lángol a bokorban és hangokat halla. És mondá az Úr néki: „Menj le a Gellértnek hegyéről, és intsd meg a te népedet." Az Úr pedig mondá ezeket az igéket:

  1. Én vagyok az Úr, az Istened, aki kivezettelek onnan és behoztalak ide!
  2. Ne csinálj magadnak idegen isteneket, mert én vagyok az Atyaúristen, aki elhelyezlek téged!
  3. idézeteket hiába ajkadra ne végy, mert az személyi kultusz!
  4. Megemlékezzél a szabadnapról - ha van - hogy megszenteljed azt!
  5. Tisztelt atyádat és  különben hosszú életed lészen az egyetemen, mert prolongáltatol!
  6. Tanársegédeket ne fojtogass!
  7. Ne paráználkodj!
  8. Tudományos munkáidba egész fejezeteket ne lopj!
  9. Órákról lógó felebarátod mellett ne tégy hamis tanúbizonyságot!
  10. Ne kívánd feljebbvalóidnak se fizetését, se ökrét, se szamarát, se feleségét, mert az avantgardizmus!

 

III. ÉNEKEK ÉNEKE

És beméne az ifjú a könyvtárba és szólt:
Ímé a hónap elmúlt és
eljött az ösztöndíj ideje.
Jertek velem egyetemnek ifjai,
mint a mezőknek szarvasi, és mint a vadkecskéknek nyája,
mely leszáll a forráshoz inni.
És leszálltak az ifjak a


mint a gyapjas juhoknak nyája,
mely a Gileád hegyéről száll alá.
És lőn este és reggel első nap.
És lőn ismét este és ismét reggel másodnap.
És ők örvendezének és vigadozának
a Mátyásnak pincéjében benne.
És evének és ivának, és ivának és ivának és lerészegedének
és néztek Sáron rózsája felé.
És lőn hetednap reggel, s a Főúr mondá nékik:
Adjátok meg a Főúrnak, ami a Főúré, és fizessétek a czehheteket,
mely hatalmas, mint a Dávidnak tornya, és
rettenetes, mint a
Ímé kijöttek az ifjak
s hasonlatosak voltak a megnyírt juhoknak nyájához,
mely néz a zálogház felé.

Ímé, kiméne a leány a víznek partjára és
színmézet csöpögtek az ő ajkai:
Kényszerítelek titeket, egyetemnek ifjai,
a vadkecskékre és a mezőknek szarvasira,
szökelljetek el az órákról, és kövessetek engem,
mint a zergéknek csapata, mely a


Mert ímé, elmúlt a tél,
és kizöldült a Gellértnek hegye.
Az ifjak pedig szökellének,
hiába inté őket az Úr.
Szép vagy te szigetnek lilioma.
Ritka a te szépséged, miként menzán a hús,
a te hajad hosszú és sötét, mint egy referátum,
és jóillatokban bővelkedő.
A te szemed fényes, mint a Salamon tekintete
és a te beszéded, mint a
Megsebesítéd ímé az én szívemet, mint a
csizma a lábomat.

És felgerjede az Úrnak haragja,
és felkelt rettenetesen, miként a 

 férfiú.

IV. AZ APOKALIPSZIS KÖNYVE

Akiknek fülük van, hallják. Az Úr pedig ismét és ismét megfeddé a kiválasztott népet:
„Bizony, bizony mondom néktek, tanuljatok és oszlasságot [oszlassátok] elmétek sűrű homályát. Járjatok a ti heti negyven órátokra, és készítsétek a referátumok sokaságát, mert ímé, kétszakosítottalak titeket, hogy hasonlatosak legyetek a vadkecskékhez, melyek mind kettős fiakat ellenek. Tanuljatok, mert megmérettek. Aki pedig közületek könnyűnek találtatik, elhúzattatik."

Az Úr szava pedig pusztába kiáltott szó maradt, miként a falrahányt újság. És ők megmaradának az ő nagy restségükben.
Támada pedig egy férfiú,

ki ekként szóla a „Látok egy rettenetes szörnyet, melynek számtalan szarva vagyon és mindenik szarv egy vizsgát jelent. A szörny pedig közelg, és hallani fogainak csattogását. Akiknek fülük van, hallják."

De ők leszavazák a prófétát a gyülekezetben. És megmaradának az ő nagy restségükben.
Eljött pedig a szörny, de liberális vala. És ők megmaradának az ő tunyaságukban.
Az Úrnak haragja rettenetes lőn. Rájuk bocsátá az utolsó ítéletet, melyet neveze államvizsgának. És lőn sírás-rívás és fogaknak csikorgatása. Beteljesedék ím a próféta szava.

Maga elé állítá őket ekkor az Úr. A nyomorultak pedig imádkozának, hogy világítaná meg az ő fejüket. De világosság nem lőn, hanem lőn az agyakban egyiptomi sötétség. Megmérettek és könnyűnek találtattak.
Állítá az Úr ekkor a gyengéket a balkeze felől és a még gyengébbeket pedig a másik balkeze felől.

V. A HEGYI BESZÉD

Felméne pedig a hegyre és ekként vigasztalá az egybegyűlt sokaságot:

  • Boldogok a lelki szegények, mert ők legalább háromszor húzódnak el.
  • Boldogok, akik éheznek és szomjúhoznak, mert övék a menza.
  • Boldogok az újságírók és levéltárosok, mert ők  Mert bizony mondom néktek, könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint néktek budapesti középiskolába helyeztetni.
  • Örüljetek és örvendezzetek, a ti jutalmatok bőséges lészen. És mondá mindezekre a sokaság:
    „Engedjetek engem a kisdedekhez."

Amen

* * *

És nem lőn világosság, sem akkor, soha ezután.És nem lőn világosság, sem akkor, sem ezután.
És szívében önkritika gerjede és mondá: „Bánom, hogy teremtettelek titeket."És agyában gondolatok gerjedtek, és mondá: „Bánom, hogy túlterveztelek titeket."
A többit pedig özönével bocsátotta a mezőgazdaságba az Úr. És nevezé az Úr ezt átcsoportosításnak.(Kimaradt.)
Mert bizony mondom néktek, könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint néktek középiskolába helyeztetni.Mert bizony mondom néktek, könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint néktek budapesti középiskolába helyeztetni.
Örüljetek és örvendezzetek, a ti jutalmatok bőséges lészen.(Kimaradt.)
Amen.(Kimaradt.)

Jelzet: PIL 287. f. 1060. ő. e. 355-357., 354/a lapot Gosztonyi János titkársági iratai. Másolat aláírás nélkül - Közlésünk az eredeti változatot tartalmazza, az elhangzott szöveg stencilezett változata került a DISZ Intéző Bizottsági ülése elé. (PIL 287. f. 845. ő. e. 126-129. l.)

Ezen a napon történt augusztus 05.

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább

1914

a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő