Gróf Széchenyi Ödön, a magyar mágnás és a török főúr

„Szemeink előtt elvonul eredményes munkásságának képe s megremeg a szívünk, ha arra gondolunk, hogy nincs többé. [...] Minden tűzoltót, aki egyszer vele találkozott, örökre magához bilincselt Szinte elfeledtük, hogy a nagynevű magyar mágnás a török főúr, a hatalmas táborszernagy van velünk. [...] és az itt maradt generáció nem tehet mást, mint folytatja az építő munkát ott, ahol ő abbahagyta, abban az irányban, amint ő megkezdte és azzal a czélzattal, amivel ő akarta: naggyá tenni a tűzoltói munkával is édes hazánkat, Magyarországot."

5.

Buda szabad királyi főváros tanácsának vállalkozási szerződése Széchenyi Ödönnel

Buda, 1868. január 18.

 

BUDA SZABAD KIR.

FŐVÁROS TANÁCSA

 

Másolat

 

Feltételi pontozat. I. az engedély 40 évre adatik azon naptól számítva, melyen a sikló a közhasználatnak átadatik.

II. A vállalkozó köteles az ezennel megadott jogért évenként előlegesen 10 db aranyat természetben a városi házipénztárba díj gyanánt befizetni.

III. A vállalkozó köteles a siklót a bemutatott terv szerint építeni. Magától értetődvén, hogy mind a sikló, mind az ehhez szükségelt épületek felállításához a hatósági építési engedély lesz kinyerendő.

IV. Vállalkozó köteles a földmunkálatai által támadó földtöbbletet a Lánczhíd közelében a mérnöki hivatal által kitűzött helyen és irányban a Duna-parton saját költségén lerakni.

V. Vállalkozó köteles a kinyerendő végleges engedélytől számítandó egy év alatt a siklót a közforgalomnak átadni, különben az engedély elvész.

VI. Miután 40 év leforgásával az egész vállalat Buda sz. kir. főváros tulajdonába megy által, köteles vállalkozó ez időpont beálltával a siklót minden menet felszerelvényeivel és üzleti épületeivel, valamint gépeivel tehermentesen és minden kártalanítási igény nélkül üzletképes állapotban a város birtokába átbocsájtani. Ezen jog biztosítása czéljából egyrészt joga van a városnak a vállalathoz tartozó minden eszközöket és tárgyakat a 40 évet megelőző öt évben évenként leltározni, másrészt pedig mind a siklóhoz, mind az üzleti épületekhez szükségelt telkek, valamint az arra emelendő pálya vagy egyéb az üzlethez tartozó építményekhez, a városnak 40 év múlva esedékes joga betábláztatik oly hozzá[a]dással, hogy ezen telkek a városi hatóság beleegyezése nélkül megterhelendők vagy kicserélendők nem lesznek.

VII. Ha a vállalat a 40 év leforgása előtt bármi oknál fogva megszűnnék, előjoga van a városnak azt becsáron átvenni, mely becsárból az üzlet kezdetétől lefolyt évek számával egyenes arányban álló 40-ed résznek le lesznek számítandók. - Ha pedig a városi közönség ezt nem akarná, jogában áll a vállalat létesülte által változott telkeket, előbbeni állapotukba visszahelyezni, minek költségei maguk a telkek és az arra emelt építmények értékéből fognak fedeztetni.

VIII. Azon kívül jogában áll a városnak a vállalatot vállalkozótól vagy annak jogutódjaitól bármikor megváltani, köteles levén, ha ez eset az első 20. engedélyi év alatt adná magát elő, az eredeti felállítási tőkét kétszeresen, ha pedig a másik 20. évben történik, az eredeti felállítási tőkét és ugyanezen összeget azonban a másik 20. év kezdetétől számítandó évek után évenként 5% levonásával, kifizetni.

IX. Vállalkozó köteles magát minden, a rend és biztonságra czélzó hatósági intézkedéseknek alávetni. Különösen fenntartatik a jóváhagyásnak a menetrend és vitelbeni szabályzat. A vitelbérre előre is megjegyeztetik: hogy azon esetben, ha a megállapítandó vitelbérek folytán a befolyandó jövedelemből a kezelési költség az amortisationalis összeg és a 6% kamaton kívül, még az egész befektetett tőkére nézve több mint 15% nyeremény többlet éretnék el, vállalkozó köteles a vitelbéreket aránylag leszállítani.

X. Mindenek előtte a sikló az általános használatnak átadatnék, hatósági felügyelet alatt nyilvános próba lesz eszközlendő, melynél az illető kocsik a lehetőnél kétszeres súllyal terheltetvén, a tökéletes biztonság lesz kiderítendő.

XI. A vállalat, mind az országfejedelmi adó, mind a községi pótadóra nézve a fennálló vagy felállandó rendszabályoknak leend alávetve.

XII. Ha a fenn kitett engedélyi idő alatt újabb siklók terveztetnének, vállalkozó úrnak előjog engedtetik: hogy azt ugyanazon feltételek alatt, önmaga építheti, de köteles ez iránt legfeljebb 3 hónap alatt nyilatkozni. Megjegyeztetvén: hogy az általa felállítandó siklótól fel és lefelé 50 ölnyi távolságra siklónak felállítása egyáltalán nem fog engedtetni.

XIII. Ha vállalkozó jelen vállalatot egy részvény társaságra ruházná át, akkor e társaság ugyanazon jogokban részesül, de ugyanazon kötelességeket is átvállalja, hozzá tevén: hogy ily társulat igazgatósági és székhelye mindenkor Buda.

Kelt Budán, 1868. január 18-án. A feltételi pontozatokat elfogadom Gf. Széchenyi Ödön mr. Dr. Ország Sándor mr. tanácsosnak, mint a kir. bizottmány elnöke.

 

Dr. Ország Sándor

tanácsnok

 

Jelzet: MNL OL K 148-1868-10610-(1780/eln.-1868) - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Polgári kori kormányhatósági levéltárak. Belügyminisztériumi levéltár. Belügyminisztérium. Elnöki iratok. - Eredeti, kézzel írt, aláírással ellátott másolat.

 

Ezen a napon történt szeptember 25.

1918

Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább

1920

A Nemzetgyűlés elfogadta a numerus claususról szóló törvényjavasla-tot.Tovább

1931

Budapesten, a Royal moziban levetítik az első magyar hangosfilmet, „A kék bálvány”-t.Tovább

1956

Üzembe lép az első transzatlanti telefonkábel.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő