Eperjesen kikiáltják a Szlovák Tanácsköztársaságot.Tovább
Gróf Széchenyi Ödön, a magyar mágnás és a török főúr
„Szemeink előtt elvonul eredményes munkásságának képe s megremeg a szívünk, ha arra gondolunk, hogy nincs többé. [...] Minden tűzoltót, aki egyszer vele találkozott, örökre magához bilincselt Szinte elfeledtük, hogy a nagynevű magyar mágnás a török főúr, a hatalmas táborszernagy van velünk. [...] és az itt maradt generáció nem tehet mást, mint folytatja az építő munkát ott, ahol ő abbahagyta, abban az irányban, amint ő megkezdte és azzal a czélzattal, amivel ő akarta: naggyá tenni a tűzoltói munkával is édes hazánkat, Magyarországot."
Az önkéntes tűzoltóság nyolcvan éves fennállásának ünneplése az országzászlónál
1942. július 26.
A budapesti önkéntes tűzoltóság fennállásának nyolcvanadik évfordulóját, valamint huszonötezredik tűzőrségét ünnepelte vasárnap az Ereklye Országzászlónál, ahova azért vonult ki, hogy a mai küzdelmes időknek megfelelően Országzászló őrszolgálattal emelje ki nyolc évtizedes munkájában nemzeti hivatásának szerepét. A legutóbbi kormányrendelet három csoportba osztotta a magyarországi tűzoltószervezeteket: a hivatásos, az önkéntes és a gyári tűzoltóságokra. A testületek azonos formaruhát kaptak, azzal a megkülönböztetéssel, hogy a hivatásos tűzoltók hajtókája piros, az önkénteseké kéké, végül a gyáriaké zöld színű lett.
A kékhajtókás, önkéntes tűzoltóság tekinthet hazánkban a legrégibb múltra vissza; még Széchenyi Ödön, Széchenyi István fia, aki mint később Széchenyi basa a törökországi tűzoltóság megszervezője lett, alapította 1862-ben. Nagy harcot kellett vívnia az akkori osztrák helytartótanáccsal, mely az első magyar tűzoltótestületben is hazafias megmozdulást látott és azért annak felállítását nem engedélyezte, mint ahogy is a testület később az államfenntartó munkának lett hordozója. Tagjai önzetlenül teljesítettek szolgálatot, „felebaráti szeretet tudatából - mint ahogy azt gróf Széchenyi Ödön által kiadott szabályzat előírja - és a becsületes munka szerzeményeinek tűzvésztől való megmentésére, megóvására vállalkoztak".
Régi, nyolcvan éves, még néhai alapítója által adományozott és akkor felszentelt lobogója alatt vonult fel a tűzoltóság százada az Országzászló elé, melyet a székesfővárosi tűzoltóság zenekara kísért őrségváltásra. Ott voltak az őrségváltáson a tűzoltóság parancsnokai, régebbi tagjai és számos közéleti személyiség is. A Himnusz és a Hiszekegy elhangzása után az önkéntes tűzoltóság tisztikara nevében nemes Falussy Károly újította meg a három tűzoltó parancsra tett fogalmat, mely szerint ezek: az Istenben való hit és a családi élet szentsége, a magyar Hazához és a magyar röghöz való törhetetlen ragaszkodás és végül a törvények és hagyományok tisztelete. „Feladatunk - mondott még -, hogy hazánkat a mai vérzivataros időkben, amikor harcolunk a bolsevizmus letöréséért, óvjuk a különböző szélsőséges törekvések ellen, a nemzeti és erkölcsi törvényekhez ragaszkodó, erőslelkű és erősszívű polgárokat neveljünk." - Ezután az EONB nevében Preszly Lóránt ny. ezredes köszöntötte az önkéntes tűzoltóságot, kiemelve, hogy szolgálatuk valóságos
.Végül a Szózat hangjai mellett feltűzte a régi zászlóra az EONB elismerését, az Országzászló zászlóérmét, melyet meghajtva a tűzoltószázad feszes díszmenetben vonult el az Országzászló előtt.
Jelzet: MNL OL K 418 a. sorozat, XXIV. évf., 198. sz., 2. kiadás, 1942. július 26. vasárnap, 2. oldal.- Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Polgári kori kormányhatósági levéltárak - Sajtó Levéltár - Magyar Távirati Iroda Napi tudósítások.- Eredeti, gépelt tudósítás.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 16.
1919
1940
A Szovjetunió megkezdi Észtország megszállását.Tovább
1944
Jaross Andor belügyminiszter a közrend és a közbiztonság megőrzésére hivatkozva feloszlatja a Gyermekbarát Egyesületet. A "veszélyt...Tovább
1948
A Nemzetgyűlés elfogadja az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot (1948:XXXIII. tv.), amelynek végrehajtása...Tovább
1958
Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós halálos ítéletének végrehajtása.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő