„Nem tagadjuk, hogy a bíróságnak politikai célt kell betölteni.”

A bíráskodás jellemzői Pest megyében az 1950-es években

„M. elvtárs motorkerékpárján haladva nekiment két rendőrnek, akik az út szabálytalan oldalán mentek. Sérülés nem történt s a rendőrök maguk sem kérik a vádlott megbüntetését.A vádlott két fröccsöt fogyasztott el az esetet megelőzően.
[...] a megyei tanács konkrét kérelme az, hogy a vádlott a másodfokú eljárás során vagy felfüggesztett enyhe szabadságvesztés büntetést, vagy pedig alacsonyabb összegű pénzfőbüntetést kapjon [...]
Magam is arra kérlek Karcsi, légy szíves odahatni, hogy a megyei tanácsunk eme kérelme teljesedésbe menjen."

Házi Árpád belügyminiszter utasítása a tanácsok és az igazságügyi szervek közötti kapcsolat és a „szocialista" törvényesség javítására

1951. július 9.

Belügyminisztérium,
Budapest, VI. Vörösmarty u. 32. 
Telefon: 126-670

Pf.: 62/354

0629/1951.I/5.

Tárgy: Ügyészségek, bíróságok és a helyi tanácsok kapcsolatának további fejlesztése

„Bizalmas"
Valamennyi megyei tanács végrehajtó Bizottsága Elnökének,
Székhelyén.

Népi demokráciánk sikerei, ötéves tervünk eddigi eredményei visszatükrözik azt a hatalmas fejlődést, amelyet a szocializmus építésében már elértünk. Ennek során a reakció erőit szétvertük, de teljesen meg nem semmisítettük. A reakciós maradványok ellenállásának ereje éppen vereségük következtében megnövekedett, ez pedig maga után vonja az osztályharc állandó élesedését. A falun a kulákok mindent elkövetnek, hogy gátolják fejlődésünket, szabotálni igyekeznek kormányzatunk rendelkezéseit, jelenleg halogatják az aratást, cséplést, sok kulák rejteget még ma is fegyvert stb.

A helyi tanácsainknak fel kell ismerniök, hogy az osztályharcban a büntető igazságszolgáltatás éles fegyver és az ügyészségek és bíróságok az osztályharcnak rendkívül fontos szervei. Ha ezek a szervek jól működnek, néhány elrettentő ítélettel példát statuálnak, a tanácsok munkáját nagyban elősegítik, ha pedig munkájukat a tanácsoktól elszakadva végzik, úgy sokat árthatnak és gátolhatják a tanácsok munkáját. (Mint pl. a begyűjtéssel, feketevágással stb. kapcsolatban hozott jó, vagy rossz ítélet.)

A fentiek szem előtt tartásával az ügyészségek, bíróságok, és a helyi tanácsok egymással való kapcsolatát tovább kell fejleszteni, a kapcsolat terén eddig felmerült hibákat ki kell küszöbölni, hogy az igazságszolgáltatás szervei és a tanácsok egymással kapcsolatos munkaterületeiken feladataikat az eddiginél jobban betölthessék. Ennek érdekében az igazságügy-miniszterrel egyetértésben a következőket közlöm.

I.

1./ Az ügyészségek, bíróságok és a helyi tanácsok között a kapcsolat a legtöbb helyen csupán a megyei bíróságok elnökének a végrehajtó bizottság ülésén havonta egyszer tartott beszámolójából állt. A kapcsolatnak ez a formája nem elég operatív jellegű, ezért ezen felül szükséges az is, hogy az ügyészség vezetője, bíróság elnöke, és a végrehajtó bizottság elnöke szükség szerint tartsanak megbeszélést, azon ismertessék egymással a végrehajtandó feladatokat, azok helyi vonatkozásait, és tárgyalják meg, hogyan tudják egymás munkáját összehangolt tevékenységgel előbbre vinni.

2./ A kapcsolatot nemcsak megyei, hanem fokozatosan járási viszonylatban is meg kell teremteni úgy a havi beszámolók, mint a megbeszélések tekintetében. A kapcsolatnak a közöltek szerint történő felvételére a kezdeményezést az igazságügyi hatóságok fogják megtenni. Természetesen, ahol a kapcsolat már kialakult, ott azt továbbra is fenn kell tartani, külön kezdeményezés nélkül is. A kapcsolat felvételére, illetve továbbfejlesztésére az igazságügyi hatóságok külön útmutatást kapnak.

3./ Szükségesnek tartom azt is, hogy az igazságügyi szervek vezetőit, továbbá a bírákat, és az ügyészeket is minél nagyobb számban vonják be, - amennyiben tanácstagok - mint tagokat, amennyiben pedig nem tanácstagok, mint aktívákat a helyi tanácsok egyes állandó bizottságaiba. A bírák és ügyészek bevonásánál természetesen ki kell kérni az igazságügyi szervek vezetőinek véleményét is, hogy biztosítva legyen az, hogy a tanácsok állandó bizottságainak aktíva-hálózatába az arra legalkalmasabbak kerüljenek be.

II.

A kapcsolat továbbfejlesztése és az eddigi hibák kiküszöbölése érdekében a következő gyakorlati szempontokra hívom fel a figyelmet:

1./ A bíróságok és az ügyészségek nincsenek alárendelve a helyi tanácsoknak, ezért azokra kötelező határozatot (utasítást) a tanács, vagy a VB nem hozhat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a tájékoztató megbeszéléseken ne gyakoroljanak egymás munkája felett kölcsönös kritikát, ez azonban elvtársias, építő kritika legyen.

2./ A helyi tanácsokkal való szoros együttműködés hiánya következtében előfordult, hogy az igazságügyi szervek nem mindig ismerték kellően a konkrét helyi problémákat és feladatokat. Az igazságügyi szervek vezetőit ezért a megyék és járások konkrét feladatairól a helyi tanácsok VB-i mindig tájékoztassák és az igazságügyi szervek vezetőivel együtt keressék és találják meg azokat az utakat, amelyeken haladva az igazságügyi szervek a helyi tanácsokat a Párt és a kormány politikájának helyi viszonylatban való érvényesítésében támogatni tudják. (Pl. feketevágások, üzemi lopások, bércsalások, fakivágások stb. elleni küzdelem.)

3./ A helyes működés előmozdítása végett a végrehajtó bizottsági elnökök minden esetben tájékoztassák az igazságügyi szervek vezetőit azokról a bizalmas utasításokról és belső rendeletekről, amelyeket a különböző minisztériumoktól kapnak, ha ezeknek az igazságszolgáltatás szempontjából jelentőségük van. Hasonlóképpen tájékoztatni kell az igazságügyi szerveket arról is, ha nyilvános megjelent rendeletben a meghatározott határidőket (pl. mezőgazdasági munkálatoknál, beszolgáltatásnál stb.) törvényes felhatalmazás alapján a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai helyileg elérően szabályozzák.

4./ Az eddig tapasztalt hibák közül különösen felhívom a figyelmet az egyes helyi tanácsok V.B.-nak arra a rendkívül helytelen felfogására, amelyet egyesek nyíltan is hangoztatnak, hogy a kulák ellen nincs szükség konkrét bűncselekményre a bizonyítékra, enélkül is el kell őket ítélni. A bíróságok senkit sem ítélhetnek el bűncselekmény nélkül, vagy ha a bűncselekményt bebizonyítani nem lehet. A vádlott tagadásával szemben a feljelentés egymagában bizonyítékot nem képezhet. Minden kulák elleni feljelentést alaposan elő kell készíteni és gondosan össze kell gyűjteni a bizonyítékokat, hogy elejét vehessük a politikailag annyira káros kulák felmentő ítéleteknek és vádelejtéseknek.
Természetesen a feljelentések gondos előkészítése nemcsak a kulák elleni, hanem minden más feljelentésre is vonatkozik.

5./ Gyökeresen változtatni kell azon a helytelen gyakorlaton is, hogy jelentéktelen közellátási bűncselekmények miatt dolgozó parasztok és munkások százait állítsák bíróság elé. Ki kell válogatni a megfelelően súlyos ügyeket és azoknak az ügyeit, akik egyébként is ellenséges magatartásúak, a többi ügyekben pedig erőteljesebben kell igénybe venni a kihágási eljárást.

6./ A feljelentések alapos előkészítése elejét kell, hogy vegye annak a ma még gyakran előforduló helytelen jelenségnek, hogy a feljelentések megtétele után a feljelentést tevő tanácsi szervek mentesítő bizonyítványokat adnak ki a vádlottak részére, illetve, hogy a végrehajtó bizottság tagjai a tárgyaláson a vádlott védekezését igazoló vallomásokat tesznek.

Felhívom Elnök Elvtársat, hogy a jelen rendeletem kézhezvétele után haladéktalanul lépjen érintkezésbe az igazságügyi szervek vezetőivel a konkrét tennivalók megbeszélése végett.

Budapest, 1951. július 9.

Házi Árpád s. k.
belügyminiszter

Jelzet: PML XXV. 1-a-2. 20. doboz 0099/2/1951.

Ezen a napon történt március 19.

1906

Adolf Eichmann náci tiszt, SS Obersturmbannführer, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja (†1962)Tovább

1910

Bartók Béla I. vonósnégyesének premierjeTovább

1944

Hajnali 4 órakor, a Margaréta-terv alapján, német csapatok lépik át Magyarország határát, ellenállás nélkül eljutnak a fővárosba,...Tovább

1944

Magyarország náci megszállásával a fő cél – az ifjúsági mozgalmak számára is – a nemzeti függetlenség visszaszerzése lett. A Diákegység...Tovább

1946

http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő