Egy hétvégi affér a Dunakanyarban

„1974. május 05-én 23.30-kor a MOP főügyeletes útján Faludi Ervin, Bp. II. […] sz. alatti lakos bejelentést tett dr. Á. F. ellen. A bejelentő állítása szerint D-ben lévő telkén dr. Á. F. „lezsidózta”, majd tettlegesen bántalmazta, leütötte, minek következtében eszméletét vesztette. A mentők részesí-tették elsősegélyben.”

Dr. Á. F. igazoló jelentése Faludi Ervin feljelentéséről

Igazoló jelentés
Budaházi Gusztáv osztályvezető elvtárs részére

A 4680. sz. főügyeleti jelentésben rögzített bejelentéssel kapcsolatban a hivatkozott „eset"-et az alábbiakban jelentem:

Feleségemmel 1974. V. 4-én (szombaton) reggel mentünk ki D-be, az ott lévő hétvégi házunkba. Szombaton reggel már tapasztaltam, hogy a már pénteki napon kiment Faludi Ervin erősen ittas állapotban van. (Ugyanis a telke majdnem szemben van velünk.)

Szombaton feleségem több alkalommal felment hozzá megnézni, hogy nincs-e esetleg rosszul, nem szükséges-e segítség. (Nevezett az egyik látogatás alkalmával petróleummal locsolta a faház oldalát, és gyufával meg akarta gyújtani, majd betegséget, rosszullétet mutatva, ampullában lévő gyógyszert kőhöz ütve nyitott fel és fogyasztotta el.)

Az említettek következtében nyugtalanok voltunk és ezért volt az, hogy még én is felmentem egy alkalommal szombaton meglátogatni.

Nevezett feleségem főnöke, 1953 novembere óta ismerjük, rendszerint mi visszük ki, vasárnap pedig hozzuk is haza a személygépkocsival.

A szomszédunkban van Gy. D. (Budapest, XIII. [...]) hétvégi háza. Gy. D-né és édesanyja szintén kint tartózkodtak, és megegyeztünk abban, hogy vasárnap 17.00 órakor indulunk Budapestre, és velünk jönnek.

Vasárnap a déli órákban Faludi Ervin lent volt a telkünkön egy pár percre, majd felment a saját telkére. Ekkor látszott rajta, hogy erősen ittas, szinte „bamba"-részeg állapotban van.

A személygépkocsi az országúton volt a kisoroszi HÉV-átkelőnél, mivel az eső miatt a felső út járhatatlan volt. A személygépkocsi a háztól gyalogmenettel mintegy 10-15 perc alatt érhető el.

Feleségem - az indulás előtt - felment Faludihoz, hogy milyen állapotban van, ha elkészült, esetleg őt is bevisszük Budapestre. Én közben elvégeztem a ház bezárását. Gy. elvtársnőék a kapunál vártak engem, majd együtt mentünk a kb. 50 méterre lévő Faludi-telekig. Ott megálltunk, hogy megvárjuk a feleségemet és Faludit, hátha segíteni kell.

Sokat kellett várni - csomagokkal a kézben - és láttam, hogy teljesen felöltözött állapotban többször kijött a szobából és bement a WC-be. Ekkor mondtam Gy. elvtársnőéknek, hogy „nézzék, mászkál mint zsidóban a fájdalom!" (Ezt a szólást én a szülőfalumban hallottam, és így maradt meg bennem.)

Feltehető, hogy ezt a kifejezésemet értette félre.

Feleségem lejött, és azt mondta, hogy menjünk, majd jön az Ervin is. Mi négyen elindultunk.

A személygépkocsihoz érve, a csomagokat betettem a csomagtartóba, és nemsokára megérkezett Faludi Ervin is. Jött felém, én azt gondoltam, hogy a hátizsákját be akarja tenni a csomagtartóba, ezért nyitva hagytam és feléje fordulva vártam, hogy odaérjen.

Mikor kb. 1-1,5 lépésre volt tőlem, botját felemelte és fém részével (fogantyújával) felém súlytott[!]. A jó reflexemnek köszönhetem, hogy a jobb kezemmel időben el tudtam az ütést hárítani. Ezután Faludi átszaladt a túloldalon lévő MÁVAUT megállóba, majd rögtön visszajött a kocsihoz, és kb. az alábbiakat mondta Gy. elvtársnőnek.

„A férje politikai állásfoglalására tekintettel ne szálljanak be ebbe a gépkocsiba, mert ez egy fasiszta, engem lezsidózott, jöjjenek velem a busszal."

Gy-né elvtársnő közölte Faludival, hogy menjen szépen el innen, ők velünk jönnek.

Ezután a feleségem beindította - melegedni - a személygépkocsit és kinyitotta az összes ajtót, azaz a rögzítő gombokat felhúzta. Faludi ekkor a kocsi elejénél volt. Amikor meglátta, hogy az ajtók rögzítése megszűnt, fürgén beült a vezető melletti ülésre, hátizsákjával együtt.

Feleségem kérte, hogy szálljon ki, most már nem visszük el azok után, ahogy bottal rám támadt, azon kívül valótlant állít (azaz, hogy lezsidózta). Ennek ellenére nem szállt ki a kocsiból.

Egy ideig vártam, azután odamentem és kértem, hogy a kocsiból szálljon ki. Ellenállt, ezért ki akartam húzni. Balkézzel megfogta a kormánykereket, és így nem tudtam a kocsiból kihúzni. Ekkor adtam neki két pofont, átmentem a baloldalra, és leállítottam a motort.

A feleségem közel 20 percig kérlelte, hogy menjen ki a kocsiból, mire szót fogadott.

Közben Gy-né elvtársnőékkel én a kocsi végén beszélgettem. A beszélgetés közben Gy-né elvtársnő megjegyezte, hogy készüljön fel arra a jelenetre, hogy ha ki is száll, utána el fogja magát vetni, betegséget, rosszullétet fog színlelni, hogy gondozzuk. Be is következett, mert amikor a kocsiból kiszállt, azonnal elvetette magát. Teátrikusan [!] fetrengett, illetve feküdt a földön.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő