Hogyan zajlottak a létszámcsökkentések 1946-ban?

A fentiekből jól látható, hogy a Szakszervezeti Tanács mit várt el kiküldötteitől: Legyen lélektelen pártkatona, cinikus kiszolgáló csavar a gépezetben. A 80 000 főre tehető elbocsájtottak

ismeretében kijelenthető, hogy a feladatukat jól látták el. Miután teljesítették a leépítési munkát, belőlük alakult ki a káderező hálózat magja. Később ők válogatták ki a párt számára a megfelelő, megbízható

A kiküldött a főtitkár eredeti aláírásával ellátott megbízólevelet kapott, amelyet működése alatt magánál kellett tartania, amit a munka végeztével, vagy leváltása esetén vissza kellett szolgáltatnia. A delegált tag egy erre a célra készült iratborítékot kapott kézhez, amely a működéséhez szükséges anyagot tartalmazta. A boríték belső és külső rovatai a tisztogató munka elősegítését szolgálták, használatához külön tájékoztató készült. Az iratborítékot a legsúlyosabb fegyelmi felelősség tudatában kellett őrizni. A boríték mellé a küldött megkapta az

is. A kapott tájékoztató anyag tartalmazta a rendelet részletes magyarázatát, amely az 5000/1946. sz. jogszabályt pontról pontra szétszedte, és megmutatta a küldött számára a „helyes" értelmezést. A magyarázat minden mondata a leépítések hatékonyabbá tételével íródott, egyértelmű célja a közalkalmazottak politikai alapú elbocsátása volt. Erre utal például az a magyarázat, miszerint elbocsátani kizárólag a rendelet 2. bekezdése alapján lehet (akik nem szolgálják az ország demokratikus szellemű újjáalakítását, akik nem szorgalmasak, rátermettek), mivel a demokrácia és az adózók ellen elkövetett súlyos vétek, ha a 3. bekezdés alapján bocsátják el az alkalmazottakat (akik hivatali tennivalók ellátása szempontjából nélkülözhetőek). Ezeken kívül felkészítő anyaggal látták el az elbírálandó hivatal szervezetéről, alkalmazottairól, valamint megkapta az adott hivatal megtartandó és elbocsátandó alkalmazottairól szóló A hivatal általános politikai és működési jellemzőiről is kapott háttér információkat (arra szolgált, hogy a küldött minél alaposabb vitát folytathasson, az egyes személyekről is). Kötelező volt továbbá a napi jelentéstétel, e célra külön űrlapokat adtak a delegált személynek. A jelentést - amely súlyos titoknak minősült - felettesének, az ellenőrnek kellett átadnia.

Minden közalkalmazottról a hivatalfőnöke és annak helyettese külön-külön minősítést készített. Az alkalmazottaknak ugyanakkor - főnökük kivételével - egymást is minősíteniük

A hivatalvezetőket legközelebbi két felettesük minősítette. Ezt követően még a munkahelyen egy kérdőívet kellett kitölteniük az alkalmazottaknak, amely 24 kérdést tartalmazott. A kérdések között szerepeltek személyes adatok (név, eltartottak száma, születési idő stb.), a munkájukra vonatkozó kérdések (alkalmazás módja, fizetési fok, szolgálati beosztás, munkakör stb.), és igyekeztek képet alkotni az illető politikai tevékenységéről is (háborús eseményekkel kapcsolatos érintettség, elhagyta-e szolgálati helyét, igazolási szám stb.). A leépítő bizottság előtt egy újabb 12 kérdésből álló kérdőívet kellett kitölteniük az elbírált alkalmazottaknak. E kérdések fele a dolgozó politikai álláspontját kívánta megállapítani, ezt követte az anyagi, kárpótlási igény felmérése (mióta dolgozik, 60. életévét betölti-e, fizetési kategória, családi állapot, vagyon).[14] Minden kérdésre adott válasz pontokat ért (például, ha nyugatra távozott -10 pont, ha a „felszabadulás" után nyomban jelentkezett +2 pont), és ezeket a minősítési lapon összeadva kapták meg a minősítési számot. A hivatalvezető az adatlapokat és a minősítési lapokat gondos rendben (ágazatonként, azon belül szakonként külön válogatva, illetve teljesen külön csoportosítva a leépítésre javasoltakat) az elé terjesztette. A bírálók az alkalmazottak neve mellé számokat is írtak 1-10-ig, majd az eredményeket elosztották az elbírálók számával, és kiértékelték. Ezután a bizottság meghallgatta az alkalmazottakat, a hivatalfőnököt, szükség esetén bizonyítási eljárást is folytattak, amelyről jegyzőkönyvet vezettek. Az előkészítő bizottság - a hivatal főnökén kívül - a szakszervezeti helyi csoport, a szakszervezeti központ, a pártok, esetleg egyéni bejelentések meghallgatása után megállapította, hogy ki az, akit elbocsátani kívánnak. Erről határozatot hoztak, aláírták, majd egy példányt megőriztek, egyet pedig az alkalmazott kapott meg. Az előkészítő bizottságok működésük befejeztével jelentést tettek az illetékes intéző és a keletkezett iratokat átadták. Az elbocsátottak a határozat átvétele utáni ötödik napig észrevételt tehettek ügyükkel kapcsolatban, amelyet az illetékes hatóság elbírált, abban az esetben, ha a dolgozó minősítési száma elérte a +5-öt. Ellenkező esetben azonnal visszautasították panaszát. Az alkalmazottak így egyszerű számokká változtak, hiszen az illetékes hatóság a rendeletnek megfelelően elbocsátotta azokat, akiknek értékelési száma alacsonyabb volt, mint a többié, ha nem volt meg a leépítendő létszám. Azonos értékelési számú alkalmazottak közül a rövidebb idő óta szolgálókat, vagy a fiatalabbakat

A bürokráciában dolgozókat egyöntetűen reakciósnak minősítették, hogy a politikai alkalmatlanság kinyilvánításával indokolják a leépítéseket. Az 1950-es évekre átalakult, de mondhatjuk úgy is, hogy leépült maga a szakma is. Leépült, mert leépítették. Rákosi rendszerének nem volt szüksége a szakértelemre, félt is tőle. A közigazgatás személyi állománya kicserélődött, a korábbi kispolgári jelleg megszűnt, a szakmai hozzáértést felváltották a politikai megbízhatóság szempontjai. Mindezek következtében a hivatalok hatékonysága is leépült, az iskolai követelmények megszűntek, tömegessé vált az egyszerű lélekölő, rutinszerűvé váló szellemi munka, a hivatalok pusztán csak követték központi szervek utasításait. Munkások a hivatalba - hivatalnokok a fizikai munka területére: sorsok, pályák íve változtak meg, egzisztenciák mentek tönkre, családok hullottak szét a B-listázás következményeként. Így zajlottak tehát a létszámcsökkentések 1946-ban.

Cikkem készítésénél a következő őrzési helyekről használtam fel levéltári forrásokat: Budapest Főváros Levéltára (BFL IV. 1409.v - Budapest Székesfőváros Polgármesterének iratai, B-lista iratok); Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár (PIL I/274/15. 35 ő. e. - Pártok, Magyar Kommunista Párt, Közigazgatási, Jogügyi osztály, B-listázással és a revízió előkészítésével, lebonyolításával kapcsolatos iratok); (PIL - XII/1/6. 213. és 214. ő. e. Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, Szakszervezetek Központi Levéltára, Szakszervezeti Tanács (SZT), SZT apparátus, Az igazoló bizottságok és B-lista bizottságok szakszervezeti tagjai számára készült feljegyzések, útmutatók. Iratok a B-lista rendelet előkészítéséről, jogszabály-tervezetek és véleményezésük.)