Befejeződik a harmadik isonzói csata.Tovább
A Weiss Manfréd konszerntől a Rákosi Mátyás Művekig: egy családi vagyon végnapjai
„Az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok […] kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának […] 25 évre kezelésbe átad. […]” Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja.”
Alapítólevél
Másolat
Iparügyi Miniszter
21286/1949. szám
I. főosztály
A l a p í t ó l e v é l
1. Általános rendelkezések.
A magyar köztársaság kormánya a nemzeti vállalatról szóló 1948.: XXXVII. tc. /:Nvt.:/ 8. §-a, valamint a 8.230/1948. Korm. Számú rendelet 3. §-a alapján az 1948. évi december hó 31. napján 125/1948. szám alatt hozott minisztertanácsi határozatban
"Weiss Manfréd" Acél- és Fémművek nv.
cég alatt nemzeti vállalat alapítását határozta el.
- a nemzeti vállalat székhelye: Csepel,
- a vállalat tárgya: vas-, acél- és fémáruk, valamint gépek gyártása
- a vállalat tartama: határozatlan idő,
- a vállalat tekintetében az iparügyi miniszter illetékes,
- a vállalat a Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt., a Weiss Manfréd repülőgép- és motorgyár rt. és a Telekkezelő és értékesítő rt. budapesti bejegyzett cégből alakul át.
2. Ügyvezetőség.
Az ügyvezetőség tanácsadó testület /:Nvt. 18. §:/
Az ügyvezetőség létszáma 5-9 tag, tagjai azok a munkavállalók, akiket az iparügyi miniszter az ügyvezetőség tagjaival kijelöl.
Az ügyvezetőség ülésein a vezérigazgató, akadályoztatása esetén a helyettese elnököl. Az üléseket a tárgysorozat közlése mellett az elnök hívja össze, a tárgysorozatra fel kell venni minden olyan tárgyat, amelynek tárgyalását az ügyvezetőség valamelyik tagja kívánja. Az ülésre az elnök olyan személyeket is meghívhat, akik az ügyvezetőségnek nem tagjai.
Az ülés határozatképességéhez az szükséges, hogy minden tag meghívót kapjon és az elnökön kívül legalább 3 tag jelen legyen.
A vezérigazgatót a szavazati jog nem illeti meg. A határozathozatalhoz egyszerű szótöbbség szükséges, szavazategyenlőség esetén a korban legidősebb tag szavazata dönt.
Az ügyvezetőség ülését legalább havonként össze kell hívni, ezenkívül pedig minden esetben, ha az ügyvezetőség két tagja kívánja.
Az ügyvezetőség üléséről rövid feljegyzést kell felvenni, a hozott határozatok pontos feltüntetésével.
A Nvt. 20. §-ának /2/ bekezdésében említett esetben az ülésről szabatos jegyzőkönyvet kell felvenni. A feljegyzést /:jegyzőkönyveket:/ meg kell küldeni Nehézipari Igazgatóságnak és az Állami Ellenőrzési Központnak.
3. Cégjegyzés.
A vállalat cégjegyzése akként történik, hogy a vállalat írt, nyomott vagy nyomtatott cégszö-vege alá, a vezérigazgató - ebbéli minőségének feltüntetésével - névaláírását írja a vállalat két cégjegyzésre jogosított munkavállalója együttesen névaláírását írja.
A vállalat cégjegyzési joga megilleti a vezérigazgatót, az ügyvezetőség tagjait, valamint azokat a munkavállalókat, akiket a vezérigazgató a nehézipari igazgatóság jóváhagyásával a cég jegyzésére feljogosít.
4. Ügyletek jóváhagyása.
A nehézipari igazgatóság jóváhagyása szükséges
- minden jogügylet érvényességéhez, ha a jogügylet tárgyának értéke az 500.000 frt.-t, visszatérő szolgáltatás esetében pedig az egy naptári éven belül esedékes szolgáltatás értéke a 150.000 frt.-t meghaladja,
- a vállalat ügyvitelének keretén kívül eső jogügylet érvényességéhez, ha az ügylet tárgyának értéke az "a)" alatti megkülönböztetés szerint a 100.000, illetve a 30.000 forintot meghaladja.
Az alapítólevél jelen rendelkezései nem érintik azoknak az intézkedéseknek körét, amelyek a 7.210/1948. Korm. számú rendelet 3. és 4. §-a értelmében a kormány vagy az iparügyi miniszter elhatározására vannak fenntartva.
5. Felszámolás.
A vállalat felszámolásának a Nvt. 15. §-ának /1/ bekezdése 5. pontja értelmében a kormány határozata alapján van helye. A felszámolás tekintetében a Nvt. 26-32. §-ai az irányadók.
6. Üzleti év.
A vállalat üzleti éve a naptári évvel egyező. Az első üzleti év az 1949. évi január hó 1. napjától az 1949. évi december hó 31. napjáig tart.
| Budapest, 1949. évi január hó 24. napján. | /Kossa István/ sk. |
| A hivatalos másolat hiteléül: olvashatatlan aláírás irodavezető | iparügyi miniszter |
Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Weiss Manfréd konszern-vállalatok iratai; Okmánytár, 1092. sz. irat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 03.
Padovában fegyverszünetet írnak alá az Osztrák–Magyar Monarchia és az Antant képviselői.Tovább
A visszavonuló német csapatok Dunaharasztinál felrobbantják a budapesti HÉV Duna-hídját, így megszűnik a vasúti forgalom Pestszenterzsébet...Tovább
– Átalakul Magyarországon a Nemzeti kormány, bekerül a kisgazda B. Szabó István, a parasztpárti Bibó István és Farkas Ferenc, valamint a...Tovább
Az ELTE-en összeült az október 27-re tervezett Országos Diákparlament.
A Magyar Ifjúság arról tudósított, hogy „Ma, szombaton...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő
