Teleki Pál megalakítja első kormányát.Tovább
A Weiss Manfréd konszerntől a Rákosi Mátyás Művekig: egy családi vagyon végnapjai
„Az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok […] kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának […] 25 évre kezelésbe átad. […]” Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja.”
N y i l a t k o z a t
Alulírott büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem a következőket:
1944. május 17-én a délelőtti órákban Billitz Vilmos, a Weiss Manfréd rt. igazgatója közölte velem, hogy a Weiss Manfréd család több tagja kíván velem beszélni és ezért felhívott, hogy este 7 órára a Budakeszi út egyik házában jelenjek meg.
Billitz felhívásának eleget téve, az esti órákban kimentem a Budakeszi úti házba, ahol az SS őrizete alatt több tagja jelen volt a Weiss családnak és utóbb a család valamennyi tagja odaérkezett, közöttük ifj. dr. Heinrich Antal ügyvezető igazgató is.
Dr. Heinrich feldúlt idegállapotban közölte velem, hogy mint a Labor bizalmi rt. színleges részvényesével a németek egy megállapodást akarnak aláíratni és egyben arra kényszerítik, hogy a Weiss család tagjaival hagyja el az országot, nehogy akciójuk nyilvánosságra kerülhessen. Ugyanakkor ismételten és hangosan kijelentette: "Mi közöm az egészhez, nem akarok elmenni és nincs is semmi okom elmenni." Ezek a kijelentések is SS őrök jelenlétében hangzottak el. Utóbb egy SS tiszttel kezdett jelenlétemben az ittmaradás lehetőségéről tárgyalni, de az őt kurtán elutasította.
Előadom még, hogy amikor a helyzetet láttam, saját biztonságom érdekében a megállapodás felolvasásának elején, az SS őrök előtt úgy viselkedve, mintha német megbízott lennék, a házból kimenekültem és így a később történtekről közvetlen tudomással nem bírok.
Budapesten, 1946. április hó 26-án.
| Előttünk, mint tanúk előtt: | Korányi János [sajátkezű aláírás] |
Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. ügyvezető igazgatóságának iratai, 489. tétel.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 19.
1920
1946
Párizsban rendezték meg a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség első tanácsülését, amelyre küldöttség utazott Magyarországról.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő