A Weiss Manfréd konszerntől a Rákosi Mátyás Művekig: egy családi vagyon végnapjai

„Az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok […] kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának […] 25 évre kezelésbe átad. […]” Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja.”

Nyilatkozat

Alulírottak, mint a német fegyveres SS által külföldre szállított "Weiss Manfréd" család tagjai s mint az alábbi események közvetlen résztvevői, tanúsítjuk a következőket:

Magyarországnak 1944. március 19-én történt meglepetésszerű megszállása után néhány napon belül a németek a Weiss Manfréd család tagjainak egy részét, mint származásuk, politikai beállítottságuk és a magyar gazdasági életben elfoglalt pozíciójuk miatt a németek szempontjából megbízhatatlan személyeket, elfogták.

Elfogatásuk elkerülése végett a család többi tagjai bujkálni voltak kénytelenek. A bujkáló család egy része azonban később szintén az SS hatalmába került.

A Weiss Manfréd vállalatokat, melyeknek megszerzése a német hadianyaggyártás szempontjából a megszálló csapatoknak elsőrendű érdeke volt, az egymással rivalizáló Göring Művek és az SS fegyveres erők mindegyike a maga számára kívánta biztosítani.

Ilyen körülmények között az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok, de kívülük a család ama tagjai is, akiknek egyelőre sikerült még elfogatásukat elkerülni - hogy a már elfogott családtagokat megmentsék - kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának - az e csoporttal kötött megállapodás alapján - 25 évre kezelésbe átadni, annak kihangsúlyozása mellett, hogy a tulajdonjogban változás nem áll be.

Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja s hogy a vállalatnál még meglévő zsidó és zsidószármazású munkásokat és tisztviselőket védelemben részesíti, továbbá, hogy abban az esetben, ha a németek kényszerülve lennének Budapestet kiüríteni, a gyárakban robbantásokat nem hajtanak végre és a gyárak felszerelését Nyugatra nem szállítják.

A fentebb említett megállapodást 1944. május 17-én kényszerültek a család mindazon tagjai, akiknek nevén bármilyen vagyontárgy szerepelt, egy Budapest melletti és a német SS által megszállt házban, éjjel 1 órakor, géppisztolyos katonák asszisztálása mellett, aláírni.

Az aláírás megtörténte után a géppisztolyos SS katonák irányításával az egész családot gépkocsikra tették és egy Bécs melletti faluba szállították.

A család egyik tagját, báró Kornfeld Móricot, aki a fentebbi események történésének egész ideje alatt a Mauthausen-i koncentrációs tábor foglya volt, a családnak Ausztriába való megérkezése után a bécsi Metropol Szállóba szállították és ott a Gestapo főhadiszállásán értesítették arról, hogy a család a fegyveres SS kezében van, azonban semleges külföldre juttatják őket, amennyiben a család többi tagja által már aláírt "megállapodást" báró Kornfeld Móric is aláírja. Kényszerítő körülmények hatása alatt br. Kornfeld Móric a megállapodást szintén aláírta.

1944 júniusának végén a német fegyveres SS erők a család tagjait semleges külföldre szállították, kivéve a családnak öt tagját, akiket túszként visszatartottak, egyrészt a "megállapodásban" kikötött kötelezettségek teljesítésének biztosítására, másrészt azért, nehogy a semleges külföldre kiszállított család tagjai a megállapodás létrejöttének körülményeit nyilvánosságra hozzák.

A háború befejezése után a túszként visszatartott családtagok is kikerülhettek semleges külföldre, Németországnak francia megszállás alatt lévő zónájából.

A család két tagja, akik ezen nyilatkozatot közjegyző előtt hitelesített aláírásukkal erősítették meg, egyúttal a családnak első tagjai is, akik Magyarországra visszatérhettek. A család többi tagjai most igyekeznek a hazautazáshoz szükséges, számos különféle engedélyt megszerezni.

Budapest, 1946. augusztus hó 14-én

Mauthner János
ifj. Heinrich Antal

970/1946. ügyszám

Tanúsítom, hogy Mauthner János úr, magántisztviselő /:IV. Bristol szálló:/ és ifj. Heinrich Antal részvénytársasági igazgató /:IV. Petőfi tér:/, budapesti lakosok, akiket személyesen ismerek, előttem elismerték, hogy a fenti aláírást sajátkezűleg eszközölték.

Budapest, 1946. ezerkilencszáznegyvenhat évi augusztus hó 14. tizennegyedik napján.

közjegyző aláírása

Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Weiss Manfréd konszern-vállalatok iratai; Okmánytár, 1332. sz. irat.

Ezen a napon történt július 19.

1920

Teleki Pál megalakítja első kormányát.Tovább

1946

Párizsban rendezték meg a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség első tanácsülését, amelyre küldöttség utazott Magyarországról.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.

Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.

Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.

Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.

Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban. 
 

Budapest, 2026. június 29.

Miklós Dániel
főszerkesztő