Véget ér a verduni csata, az első világháború egyik legfontosabb ütközete.Tovább
A Weiss Manfréd konszerntől a Rákosi Mátyás Művekig: egy családi vagyon végnapjai
„Az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok […] kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának […] 25 évre kezelésbe átad. […]” Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja.”
Nyilatkozat
Alulírottak, mint a német fegyveres SS által külföldre szállított "Weiss Manfréd" család tagjai s mint az alábbi események közvetlen résztvevői, tanúsítjuk a következőket:
Magyarországnak 1944. március 19-én történt meglepetésszerű megszállása után néhány napon belül a németek a Weiss Manfréd család tagjainak egy részét, mint származásuk, politikai beállítottságuk és a magyar gazdasági életben elfoglalt pozíciójuk miatt a németek szempontjából megbízhatatlan személyeket, elfogták.
Elfogatásuk elkerülése végett a család többi tagjai bujkálni voltak kénytelenek. A bujkáló család egy része azonban később szintén az SS hatalmába került.
A Weiss Manfréd vállalatokat, melyeknek megszerzése a német hadianyaggyártás szempontjából a megszálló csapatoknak elsőrendű érdeke volt, az egymással rivalizáló Göring Művek és az SS fegyveres erők mindegyike a maga számára kívánta biztosítani.
Ilyen körülmények között az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok, de kívülük a család ama tagjai is, akiknek egyelőre sikerült még elfogatásukat elkerülni - hogy a már elfogott családtagokat megmentsék - kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának - az e csoporttal kötött megállapodás alapján - 25 évre kezelésbe átadni, annak kihangsúlyozása mellett, hogy a tulajdonjogban változás nem áll be.
Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja s hogy a vállalatnál még meglévő zsidó és zsidószármazású munkásokat és tisztviselőket védelemben részesíti, továbbá, hogy abban az esetben, ha a németek kényszerülve lennének Budapestet kiüríteni, a gyárakban robbantásokat nem hajtanak végre és a gyárak felszerelését Nyugatra nem szállítják.
A fentebb említett megállapodást 1944. május 17-én kényszerültek a család mindazon tagjai, akiknek nevén bármilyen vagyontárgy szerepelt, egy Budapest melletti és a német SS által megszállt házban, éjjel 1 órakor, géppisztolyos katonák asszisztálása mellett, aláírni.
Az aláírás megtörténte után a géppisztolyos SS katonák irányításával az egész családot gépkocsikra tették és egy Bécs melletti faluba szállították.
A család egyik tagját, báró Kornfeld Móricot, aki a fentebbi események történésének egész ideje alatt a Mauthausen-i koncentrációs tábor foglya volt, a családnak Ausztriába való megérkezése után a bécsi Metropol Szállóba szállították és ott a Gestapo főhadiszállásán értesítették arról, hogy a család a fegyveres SS kezében van, azonban semleges külföldre juttatják őket, amennyiben a család többi tagja által már aláírt "megállapodást" báró Kornfeld Móric is aláírja. Kényszerítő körülmények hatása alatt br. Kornfeld Móric a megállapodást szintén aláírta.
1944 júniusának végén a német fegyveres SS erők a család tagjait semleges külföldre szállították, kivéve a családnak öt tagját, akiket túszként visszatartottak, egyrészt a "megállapodásban" kikötött kötelezettségek teljesítésének biztosítására, másrészt azért, nehogy a semleges külföldre kiszállított család tagjai a megállapodás létrejöttének körülményeit nyilvánosságra hozzák.
A háború befejezése után a túszként visszatartott családtagok is kikerülhettek semleges külföldre, Németországnak francia megszállás alatt lévő zónájából.
A család két tagja, akik ezen nyilatkozatot közjegyző előtt hitelesített aláírásukkal erősítették meg, egyúttal a családnak első tagjai is, akik Magyarországra visszatérhettek. A család többi tagjai most igyekeznek a hazautazáshoz szükséges, számos különféle engedélyt megszerezni.
Budapest, 1946. augusztus hó 14-én
Mauthner János
ifj. Heinrich Antal
970/1946. ügyszám
Tanúsítom, hogy Mauthner János úr, magántisztviselő /:IV. Bristol szálló:/ és ifj. Heinrich Antal részvénytársasági igazgató /:IV. Petőfi tér:/, budapesti lakosok, akiket személyesen ismerek, előttem elismerték, hogy a fenti aláírást sajátkezűleg eszközölték.
Budapest, 1946. ezerkilencszáznegyvenhat évi augusztus hó 14. tizennegyedik napján.
közjegyző aláírása
Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Weiss Manfréd konszern-vállalatok iratai; Okmánytár, 1332. sz. irat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 18.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. november 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő