Szemelvények a jugoszláv határőrizet történetéből (1953–1955)
„1955. 11. 23.-án magyar repülőgép két esetben megsértette a Jugoszláv Népköztársaság légterét. […] a jelzett időben és helyen magyar repülőgép tartózkodott, […] azonban a kivizsgálás során megállapítottam, hogy a repülőgép vezetője nem tudta, hogy ő áttévedt a jugoszláv légtérbe. Amikor azt észrevette azonnal visszatért magyar területre. Tehát átrepülésének semmi célja nem volt, csupán tévedés következménye. […] A hivatalos ügy befejezésével a jugoszláv tagozat elnöke megkínált bennünket szendviccsel, édességgel, szilvapálinkával és sörrel.”
Jelentés 1955. 11. 28.-án Gólában lefolyt tárgyalásról.
| BELÜGYMINISZTÉRIUM Határőrség | "B" sorozat |
| 3. Ker. Parancsnokság | "TITKOS" |
Kimenőszám: ...........
Nagykanizsa, 1955. 12. 1.
V a l e n c s á k János Államvédelmi Vezérőrnagy Elvtársnak
BELÜGYMINISZTÉRIUM
Határőrség és Belső Karhatalom
Parancsnoka.
| Tárgy: | B u d a p e s t . |
Jelentés 1955. 11. 28.-án
Gólában lefolyt tárgyalásról.
Vezérőrnagy Elvtárs jelentem a 3. sz. Jugoszláv határképviselő 1955. 11. 28.-án 09.30-h-ra meghívott a 8. sz. értesítési ponthoz. /Lankócerdő-Góla/ A jugoszláv tagozatot Vojnovics Stevan őrnagy vezette, a 3. sz. határképviselő.
A tárgyalás Góla községben zajlott le, a népi bizottság tanácstermében. A tárgyalás napirendje a meghívóban foglaltak szerinti időben, 1955. 11. 23.-án magyar repülőgép két esetben megsértette a Jugoszláv népköztársaság légterét.
A tárgyalás folyamán a jugoszláv fél esmertette a tárgyalásban foglaltakkal kapcsolatos dokumentációt, tanuvallomásokat, stb. Ezek áttanulmányozása után ismertettem álláspontunkat, hogy a jelzett időben és helyen magyar repülőgép tartózkodott, mely megsértette a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság légterét, azonban a kivizsgálás során megállapítottam, hogy a repülőgép vezetője nem tudta, hogy ő áttévedt a jugoszláv légtérbe. Amikor azt észrevette azonnal visszatért magyar területre. Tehát átrepülésének semmi célja nem volt, csupán tévedés következménye.
Sajnálatomat fejeztem ki a megtörtént eset végett és ígéretet tettem, hogy illetékes szervek felé jelentést fogok tenni, hogy a jövőben ilyen vagy ehhez hasonló eset ne forduljon elő.
Ezzel a jugoszláv fél teljes egészében egyetértett és ennek alapján az ülésről és a megállapodásról jegyzőkönyvet vettünk fel, melyet kicseréltünk.
A hivatalos ügy befejezésével a jugoszláv tagozat elnöke megkínált bennünket szendviccsel, édességgel, szilvapálinkával és sörrel. Kb. 1 óra hosszat beszélgettünk. Először sportról; érdeklődtek a magyar-olasz eredmény után stb. Utána mondották, hogy nagy ünnepségre készülnek a Szövetségi Népköztársaság 10.-ik évfordulóját ünneplik és magyarázták, hogy ez náluk nagy ünnep. Én mondottam nekik, hogy a magyar rádió is megemlékezik róla, aminek a jugozlávok igen megörültek.
Vojnovics őrnagy érdeklődött a Balaton felől, hogy milyen nagy és szép-e stb. Mi elmondottuk neki, hogy milyen a Balaton és azt is, hogy most a munkások és dolgozó parasztok üdülője, de a múltban a burzsoázia bitorolta. Azt mondották, hogy náluk is most a munkásoké az üdülők, nem úgy mint a múltban.
Vojnovics őrnagy mondotta, hogy ő nagyon szeretné látni a Balatont, azzal is megelégedne, ha csak megnézhetné. Én áttereltem a szót másra, mert láttam, hogy oda szeretne kilukadni, ahova ilyen esetekben szokott, hogy engem meghív a tengerre, ha viszont én meghívom őt a Balatonra.
Még felvetődött egy kérdés, hogy a hivatalos tárgyalások alatt úr megszólítást alkalmazzunk és a további beszélgetések alatt, áttérünk az elvtárs megszólításra. Vojnovics őrnagy mondotta, hogy nekik felsőbb szervektől van olyan utasításuk, hogy amennyiben mi is hozzájárulunk, úgy az elvtársi megszólítást kell alkalmazni. Én azt válaszoltam, hogy ennek semmi akadálya nincsen és ennek alapján megállapodtunk abban, hogy a jövőben az elvtársi megszólítást kell alkalmazni.
13.10 órakor megköszöntük a szíves vendéglátást és eltávoztunk, illetve visszatértünk magyar területre.
Dercze István |
Készült: 2 példányban
1.sz.pld.:Címzettnek
2.sz.pld.: irattár
Szerk.: Dercze áv.alez.
Gépelte: Üvegesné áv.irn.
1955.12.1.
Soksz.napló sorsz.: 1798.
ZML Nagykanizsai Határőr Igazgatóság iratai. 1062. tétel 01317/55 sz. BM.HŐR. Kimenőokmány. Jegyzőkönyvek felterjesztése
Az aláírás saját kezű kézírás.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 20.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő