A Weiss Manfréd konszerntől a Rákosi Mátyás Művekig: egy családi vagyon végnapjai

„Az SS erők hatalmába került Weiss Manfréd családtagok […] kénytelenek voltak az ellenük, illetve hozzátartozóik ellen alkalmazott, személyes szabadságukat és életüket közvetlenül veszélyeztető jogellenes fenyegetés hatása alatt, a Weiss Manfréd vállalatokat és minden egyéb ingó- és ingatlan vagyonukat az SS erők egy gazdasági csoportjának […] 25 évre kezelésbe átad. […]” Ennek ellenében az SS erők említett gazdasági csoportja ígéretet tett arra, hogy a Weiss Manfréd család tagjait semleges külföldre szállítja.”

J E G Y Z Ő K Ö N Y V

Felvétetett Csepelen, 1945. augusztus 7. napján.

Jelen vannak:

 A 3. Ukrán Hadsereg gépesített alakulata részéről:
  FISZAK mérnök-alezredes, fenti alakulat parancsnoka, a WEISS MANFRÉD gyár katonai főparancsnoka
SUGIN mérnök-őrnagy, a gyár katonai parancsnoka
 A Magyar Iparügyi Minisztérium részéről:
  SALAMON-RÁCZ államtitkár
 A Weiss Manfréd acél- és fémművei rt. részéről:
  JÜNKER GÉZA igazgató
KORBULY JÁNOS műszaki igazgató
FORRÓ LÁSZLÓ kereskedelmi igazgató
DRAHOS LAJOS, az Üzemi Bizottság elnöke

Fentnevezettek megállapodtak abban, hogy FISZAK mérnök-alezredes, a 3. Ukrán Hadsereg gépesített alakulatának parancsnoka, a gyár katonai főparancsnoka és SUGIN mérnök-őrnagy, a gyár katonai parancsnoka Á T A D J Á K és SALAMON-RÁCZ úr, a Magyar Iparügyi Minisztérium képviselője valamint JÜNKER GÉZA, a Weiss Manfréd gyár igazgatója Á T V E S Z I K: a

1./ WEISS MANFRÉD acél- és fémművei rt.-t, Csepel. A gyár teljes rendben és üzemképes állapotban adatik át.

2./ A gyár 121 műhelyében 15407 munkás és 1452 tisztviselő és műszaki személyzet dolgozik. Mellékelve: Épület-, anyag-, felszerelés- és gépjegyzék. /3 drb könyv/.

3./ A vállalat Igazgatósága szükségesnek tartja megemlíteni, hogy a vállalat irányítását végző Vörös Hadsereg képviselői segítségére voltak a gyárnak a szervezési és a munka megindításával kapcsolatos munkájában. Nevezettek támogatásával sikerült a gyárnak leküzdeni azt a nehéz helyzetet, amelyben volt a német megszálló csapatok távozása után. A gyár megkezdte a Vörös Hadsereg rendeléseinek teljesítését és belföldi piacra szóló cikkek kiszállítását.
A Vörös Hadsereg képviselői messzemenő segítségről adtak tanúságot a gyári munkások részére történt élelmiszer beszerzése és a gyártási tervek teljesítéséhez szükséges különféle anyagok felkutatása alkalmával. E célból naponta 10 tehergépkocsi állott rendelkezésre, fuvardíj megtérítése nélkül.

4./ Azonfelül igazoljuk, hogy FISZAK mérnök-alezredes, SUGIN mérnök-őrnagy valamint azok munkatársai részéről - nevezettek itt-tartózkodásának ideje alatt - a lehető legkorrektebb eljárást tapasztaltuk úgy a gyár Igazgatóságával, mint a munkásokkal szemben. A Vörös Hadsereg képviselői gyári működésük ideje alatt a gyárból semmiféle gépet, anyagot vagy felszerelést nem vittek el, ellenkezőleg, a Vörös Hadseregnek a gyárba történt bevonulásának időpontjától működő, jól megszervezett őrség lehetővé tette a gyárnak kifosztástól való megóvását.
Azonfelül meg kell még említenünk, hogy a motorgyártási üzemeinknek - autószállítási lehetőségek hiányában - SZTRACHOV vezérőrnagy hozzájárulásával, generál-javítást igénylő 12 drb. teher és 2 drb. személygépkocsi adatott át /korlátlan tulajdonba/, amelyek ezidőszerint már üzemképessé váltak és olyan állapotban vannak, hogy a Vörös Hadsereg képviselőinek távozásával működni megszűnő katonai gépkocsik teljes mértékben pótolni tudják. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a Vörös Hadsereg által zsákmányolt 25.000.000.- pengőt nevezettek a gyárban hagyták a munkások és tisztviselők fizetése céljából. Ezzel a munka megkezdésének időpontjában, amikor a gyár még termékeket nem tudott eladásra kiszállítani, a munkásokat az éhségtől mentette meg.
A 3. Ukrán Hadsereg gépesített alakulatának parancsnoka SEROV alezredes úr útján a hadsereg gépesített alakulata részére eszközölt szállítások ellenértékének megtérítését folyamatosan teljesítette.
1945. VIII. 7.-én a hadsereg gépesített alakulatának a vállalat által eszközölt szállításokért 17.840.502,86 Pengő tartozása áll fenn, amelynek kiegyenlítése 1945. augusztus hó második 10 napjában esedékes.

5./ A vállalat igazgatóságának a 3. Ukrán Hadsereg gépesített alakulatával és FISZÁK mérnök alezr., a gyár katonai főparancsnoka, valamint SUGIN mérnök őrnagy a gyár katonai főparancsnokával szemben semmiféle igénye nincs.

6./ A vállalat igazgatósága szükséges látja kifejezni hálás köszönetét a vállalat katonai vezetőjének, FISZAK mérnök alezr. és SUGIN mérn. őrnagy uraknak, valamint azok munkatársainak azért, hogy nevezettek együttműködése és a jó vezetés lehetővé tette a gyárnak hiánytalan és üzemképes állapotban való átvételét.

A WEISS MANFRÉD acél- és fémművei rt.-t Á T A D T Á K:

A 3. UKRÁN HADSEREG GÉPESÍTETT ALAKULATÁNAK PARANCSNOKA, A WEISS MANFRÉD GYÁR KATONAI FŐPARANCSNOKA:

FISZAK mérnök-alezredes

A WEISS MANFRÉD GYÁR KATONAI PARANCSNOKA:

SUGIN mérnök-őrnagy

A WEISS MANFRÉD acél- és fémművek rt.-t Á T V E T T É K:

A MAGYAR IPARÜGYI MINISZTÉRIUM KÉPVISELŐJE:

SALAMON-RÁCZ államtitkár

A WEISS MANFRÉD GYÁR IGAZGATÓJA:

/JÜNKER GÉZA/

ALÁBBIAK JELENLÉTÉBEN:

A WEISS MANFRÉD GYÁR MŰSZAKI IGAZGATÓJA:

/KORBULY JÁNOS/

A WEISS MANFRÉD GYÁR KERESKEDELMI IGAZGATÓJA:

/FORRÓ LÁSZLÓ/

AZ ÜZEMI BIZOTTSÁG ELNÖKE:

/DRAHOS LAJOS/

Az irat található: Magyar Országos Levéltár, Weiss Manfréd konszern-vállalatok iratai; Okmánytár, 1092. sz. irat.

Ezen a napon történt február 26.

1945

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány közzétette az 528/1945. sz. rendele-tét, amelynek értelmében feloszlatta a fasiszta pártokat és egyesülete-...Tovább

1952

Elkészül Nagy-Britannia első atombombája.Tovább

1957

Az MSZMP IKB határozott a KISZ felállításáról. Földes László vezetésével bizottságot jelöltek ki, amelynek feladata a hasonló szovjet...Tovább

1993

– Terrorista bombamerénylet a New York-i Világkereskedelmi Központban (WTC): ezer sebesült és öt halálos áldozat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

2023 utolsó, hatodik ArchívNet számát prezentálja Önöknek a szerkesztőség, amely ezúttal is négy forrásismertetést tartalmaz. A publikációk közül három az 1950-es évekhez kötődik, kettő ezeken belül pedig az 1956-os forradalom eseményeit érinti sajátos nézőpontokból. A negyedik ismertetés pedig egy harmincegy évvel ezelőtti ünnepélyes iratátadás hátterét, következményeit világítja meg.

Az időrendet tekintve első a négy publikáció közül Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) foglalkozik a legkorábban történt eseménysorral. Egy kevésbé kutatott témába enged betekintést írása, amely a magyar-latin-amerikai, ezen belül is a magyar-bolíviai kapcsolatok területére kalauzolja az olvasót. Az ismertetésből kiderül, hogy az 1950-es években instabil belpolitikai helyzettel bíró Bolívia különleges volt a magyar diplomácia számára, mivel csupán a második dél-amerikai ország volt a második világháború után, amellyel Magyarország felvette a kapcsolatot. A szerző egy fotókiállítás megszervezésén keresztül mutatja be, hogy miként indult meg a két állam közötti kapcsolatrendszer mélyítése.

Maradva a diplomaták világánál: Tulok Péter (tudományos kutató, Nemzeti Emlékezet Bizottsága) az 1956-os forradalom eseményeire reflektáló svéd diplomaták jelentéseinek halmazából ad ízelítőt válogatásával. Az 1956 októberében-novemberében Magyarországon zajló események kapcsán nem feltétlenül Svédország az első, amely eszünkbe jut mint külső tényező, szereplő, azonban az akkori történések vizsgálatánál nem utolsó szempont megismerni egy semleges állam véleményét, látásmódját. A forrásismertetés egyben rámutat arra, hogy a svéd külügyi irányításnak volt tudomása arról, hogy Csehszlovákiában miként reagáltak a magyarországi eseményekre – a prágai svéd követ egyik táviratában erről adott röviden tájékoztatást.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-os események utóhatásaival foglalkozik ismertetésében. A hatalmát stabilizálni kívánó Kádár-kormány számára különösen fontos volt a közhangulat javítása, egyben a szovjetellenesség letörése. Az ArchívNet előző számának egyik publikációjában főszerepet kapó újságíró Fehér Lajos ezúttal is felbukkan. Krahulcsán Zsolt írásában úgy jelenik meg, mint ötletadó: másodmagával tett javaslatot arra nézve, hogy a fővárosban miként lehetne szovjet segítséggel végrehajtani a harcokban megsérült épületek renovációját.

A magyar-orosz kapcsolattörténet egy kevésbé terhelt mozzanatát idézi fel Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár), amely esemény egyben a hazai történelemtudomány számára bírt kiemelkedő jelentőséggel. A két részre bontott írásának első felében azt vizsgálta meg, hogy miként alakult Borisz Jelcin budapesti látogatását követően Bethlen István néhai magyar miniszterelnök átadott oroszországi iratainak a sorsa 1992–1994 között. Kitér egyben arra is, hogy a Moszkvában fogvatartott egykori miniszterelnök sorsának alakulása mennyire volt ismert a magyarországi vezetés körében 1945 után.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. december 21.

Miklós Dániel

főszerkesztő