Egy ítélet háttere
A háborús bűnösök felelősségre vonására a Fegyverszüneti Egyezmény kötelezte Magyarországot, és mivel a korban első számú háborús bűnösként tartották nyilván a szövetségesekkel háborúba sodródott ország miniszterelnökét, ezért a perben elsősorban a politikai motívumok játszották a főszerepet. A bűnösöket egy 1945-ben létrehozott új bíróság, a népbíróság előtt vonták felelősségre. A fellebbezési fórum a Népbíróságok Országos Tanácsa volt. Az alább közölt forrás a Bárdossy per másodfokú eljárásának ítéleti tanácskozási jegyzőkönyve és kegyelmi tanácskozási jegyzőkönyve.
NÉPBÍRÓSÁGOK ORSZÁGOS TANÁCSA
NOT. 2946/
1945
KEGYELMI TANÁCSKOZÁSI
Jegyzőkönyv
Készült Budapesten a Népbíróságok Országos Tanácsának háborús és népellenes bűntett miatt dr. Bárdossy László ellen indított bűnügyben jogerősen halálbüntetésre ítélt kegyelembe (!) részesítése tárgyában a Bp. 499 és a Nbnov. 3. -a éretlmében megtartott nem nyilvános és zárt ülésében 1945. évi december hó 28. napján.
Dr Bojta Ernő Béla /Sz. D. P./ | A felek részéről: |
Dr. Berend György /F. K. P./ | Dr. Borbély János
|
Dr. Sepsey László |
|
A tanácsvezető a nem nyilvános ülést megnyitván felhívja a népfőügyészhelyettest, hogy a kegyelmi kérvény iránt nyilatkozzék.
Dr. Borbély János népfőügyészhelyettes a következőképpen nyilatkozott:
A Bp. 497 -a 2. bek. alapján véleményemet akképpen nyilvánítom, hogy dr. Bárdossy László elítéltet kegyelemre méltónak nem tartom, figyelemmel arra, hogy cselekményének tárgyi súlyával és alanyi bűnösségével a kiszabott büntetést arányban állónak találom.
Ezután a népfőügyészhelyettes a nem nyilvános tanácsülésből eltávozott és a Népbíróságok Országos Tanácsa a kegyelmezés tárgyában zárt ülésben tanácskozott.
Dr Sömjén Pál előadó véleményét a következőkben terjeszti elő:
Elítéltet nem ajánlom kegyelemre, mert azok a hadüzenetek, melyek az országot a háborúba vitték közvetlen az ő tevékenységéhez tapadnak és különösen is kimélyíti az ő alanyi bűnösségét, hogy amikor már német megszállás alatt volt az ország, még akkor is a háborúból való kilépés ellen tevékenykedett és azzal a beállítottságát minden kétséget kizáróan megvilágította.
Dr. Sacher Róbert szavazó véleménye:
Elítéltet nem ajánlom kegyelemre az előadó által felhozott okokon kívül azért sem, mert kezdeményezője és végrehajtója volt olyan intézkedéseknek, amelyek sokezer ártatlan ember, asszony és gyermek anyagi tönkretételét, pusztulását okozták.
Dr. Berend György szavazó véleménye:
Részben a tanácskozási jegyzőkönyvben előadottak, valamint a különvéleményben foglalt alaki és anyagi jogi aggályom miatt, de különös tekintettel arra, hogy az elítélt szubjektív bűnösségét igazoltnak nem látom, végül hogy önmagában a politikai felelősség elbírálására sem magamat sem pedig a bíróságot, a nép véleményének a népképviseleten alapuló nemzetgyűlés többségi akaratán nyugvó kifejezése nélkül illetékesnek nem tartom, ezért elítéltet kegyelemre ajánlom.
Dr. Szabó Mihály szavazó véleménye:
Dr. Szabó Mihály szavazó véleménye:
Elítéltet én is kegyelemre ajánlom, azért mert a per folyamán nem nyert bizonyítást az a körülmény, hogy a nemzetet háborúba sodró cselekményeivel kapcsolatban elítélt(et) a nemzetet csalárdul megtévesztette, így pl. a Kristóffy-sürgöny elhallgatásával és a szovjet orosz légitámadások hangoztatásával, illetve nem nyert bizonyítást az, hogy a közvélemény félrevezetése elítélttől ered. Alanyi bűnösségét ez igen jelentős mértékben csökkenti. Kegyelemre ajánlom azért is mert az események után már huzamosabb idő telt el és a közvélemény a legszigorúbb megtorlást talán már nem követeli, ennek a kérdésnek elbírálása pedig a Nemzeti Főtanács állásfoglalását involválja. Tekintettel arra, hogy a cselekményeknek közönséges büntetőjogi vonatkozásai nincsenek és az tisztán politikai jellegű, a halálbüntetésnek kötél által való végrehajtása sem látszik indokoltnak.
Dr. Bojta Ernő Béla tanácsvezető:
Az előadó véleményéhez csatlakozom.
Ezekhez képest a tanácsvezető megállapítja, hogy a Népbíróságok Országos Tanácsa a következőkben terjeszti elő
véleményét:
A NÉPBÍRÓSÁGOK ORSZÁGOS TANÁCSA A HALÁLBÜNTETÉSRE ÍTÉLT DR. BÁRDOSSY LÁSZLÓT A KEGYELEM ELNYERÉSÉRE (JAVASLATBA HOZHATÓNAK)SZÓTÖBBSÉGGEL MÉLTÓNAK NEM TALÁLTA.
A jegyzőkönyv bezáratott.
Kmf.
Bojta | dr. Sepsey László |
MOL XX-4-b-2946-1945 (Magyar Országos Levéltár - Népbíróságok Országos Tanácsa - Általános iratok-2946-1945)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 04.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő