A Német Parlament meghozza döntését, hogy Bonnból Berlinbe költözik.Tovább
Egy ítélet háttere
Bárdossy László perének dokumentumai
A háborús bűnösök felelősségre vonására a Fegyverszüneti Egyezmény kötelezte Magyarországot, és mivel a korban első számú háborús bűnösként tartották nyilván a szövetségesekkel háborúba sodródott ország miniszterelnökét, ezért a perben elsősorban a politikai motívumok játszották a főszerepet. A bűnösöket egy 1945-ben létrehozott új bíróság, a népbíróság előtt vonták felelősségre. A fellebbezési fórum a Népbíróságok Országos Tanácsa volt. Az alább közölt forrás a Bárdossy per másodfokú eljárásának ítéleti tanácskozási jegyzőkönyve és kegyelmi tanácskozási jegyzőkönyve.
NÉPBÍRÓSÁGOK ORSZÁGOS TANÁCSA
NOT. 2946/
1945
KEGYELMI TANÁCSKOZÁSI
Jegyzőkönyv
Készült Budapesten a Népbíróságok Országos Tanácsának háborús és népellenes bűntett miatt dr. Bárdossy László ellen indított bűnügyben jogerősen halálbüntetésre ítélt kegyelembe (!) részesítése tárgyában a Bp. 499 és a Nbnov. 3. -a éretlmében megtartott nem nyilvános és zárt ülésében 1945. évi december hó 28. napján.
Dr Bojta Ernő Béla /Sz. D. P./ | A felek részéről: |
Dr. Berend György /F. K. P./ | Dr. Borbély János
|
Dr. Sepsey László |
|
A tanácsvezető a nem nyilvános ülést megnyitván felhívja a népfőügyészhelyettest, hogy a kegyelmi kérvény iránt nyilatkozzék.
Dr. Borbély János népfőügyészhelyettes a következőképpen nyilatkozott:
A Bp. 497 -a 2. bek. alapján véleményemet akképpen nyilvánítom, hogy dr. Bárdossy László elítéltet kegyelemre méltónak nem tartom, figyelemmel arra, hogy cselekményének tárgyi súlyával és alanyi bűnösségével a kiszabott büntetést arányban állónak találom.
Ezután a népfőügyészhelyettes a nem nyilvános tanácsülésből eltávozott és a Népbíróságok Országos Tanácsa a kegyelmezés tárgyában zárt ülésben tanácskozott.
Dr Sömjén Pál előadó véleményét a következőkben terjeszti elő:
Elítéltet nem ajánlom kegyelemre, mert azok a hadüzenetek, melyek az országot a háborúba vitték közvetlen az ő tevékenységéhez tapadnak és különösen is kimélyíti az ő alanyi bűnösségét, hogy amikor már német megszállás alatt volt az ország, még akkor is a háborúból való kilépés ellen tevékenykedett és azzal a beállítottságát minden kétséget kizáróan megvilágította.
Dr. Sacher Róbert szavazó véleménye:
Elítéltet nem ajánlom kegyelemre az előadó által felhozott okokon kívül azért sem, mert kezdeményezője és végrehajtója volt olyan intézkedéseknek, amelyek sokezer ártatlan ember, asszony és gyermek anyagi tönkretételét, pusztulását okozták.
Dr. Berend György szavazó véleménye:
Részben a tanácskozási jegyzőkönyvben előadottak, valamint a különvéleményben foglalt alaki és anyagi jogi aggályom miatt, de különös tekintettel arra, hogy az elítélt szubjektív bűnösségét igazoltnak nem látom, végül hogy önmagában a politikai felelősség elbírálására sem magamat sem pedig a bíróságot, a nép véleményének a népképviseleten alapuló nemzetgyűlés többségi akaratán nyugvó kifejezése nélkül illetékesnek nem tartom, ezért elítéltet kegyelemre ajánlom.
Dr. Szabó Mihály szavazó véleménye:
Dr. Szabó Mihály szavazó véleménye:
Elítéltet én is kegyelemre ajánlom, azért mert a per folyamán nem nyert bizonyítást az a körülmény, hogy a nemzetet háborúba sodró cselekményeivel kapcsolatban elítélt(et) a nemzetet csalárdul megtévesztette, így pl. a Kristóffy-sürgöny elhallgatásával és a szovjet orosz légitámadások hangoztatásával, illetve nem nyert bizonyítást az, hogy a közvélemény félrevezetése elítélttől ered. Alanyi bűnösségét ez igen jelentős mértékben csökkenti. Kegyelemre ajánlom azért is mert az események után már huzamosabb idő telt el és a közvélemény a legszigorúbb megtorlást talán már nem követeli, ennek a kérdésnek elbírálása pedig a Nemzeti Főtanács állásfoglalását involválja. Tekintettel arra, hogy a cselekményeknek közönséges büntetőjogi vonatkozásai nincsenek és az tisztán politikai jellegű, a halálbüntetésnek kötél által való végrehajtása sem látszik indokoltnak.
Dr. Bojta Ernő Béla tanácsvezető:
Az előadó véleményéhez csatlakozom.
Ezekhez képest a tanácsvezető megállapítja, hogy a Népbíróságok Országos Tanácsa a következőkben terjeszti elő
véleményét:
A NÉPBÍRÓSÁGOK ORSZÁGOS TANÁCSA A HALÁLBÜNTETÉSRE ÍTÉLT DR. BÁRDOSSY LÁSZLÓT A KEGYELEM ELNYERÉSÉRE (JAVASLATBA HOZHATÓNAK)SZÓTÖBBSÉGGEL MÉLTÓNAK NEM TALÁLTA.
A jegyzőkönyv bezáratott.
Kmf.
Bojta | dr. Sepsey László |
MOL XX-4-b-2946-1945 (Magyar Országos Levéltár - Népbíróságok Országos Tanácsa - Általános iratok-2946-1945)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 20.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő