Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább
„Nem tagadjuk, hogy a bíróságnak politikai célt kell betölteni.”
„M. elvtárs motorkerékpárján haladva nekiment két rendőrnek, akik az út szabálytalan oldalán mentek. Sérülés nem történt s a rendőrök maguk sem kérik a vádlott megbüntetését.A vádlott két fröccsöt fogyasztott el az esetet megelőzően.
[...] a megyei tanács konkrét kérelme az, hogy a vádlott a másodfokú eljárás során vagy felfüggesztett enyhe szabadságvesztés büntetést, vagy pedig alacsonyabb összegű pénzfőbüntetést kapjon [...]
Magam is arra kérlek Karcsi, légy szíves odahatni, hogy a megyei tanácsunk eme kérelme teljesedésbe menjen."
Házi Árpád belügyminiszter utasítása a tanácsok és az igazságügyi szervek közötti kapcsolat és a „szocialista" törvényesség javítására 1951. július 9.
Belügyminisztérium,
Budapest, VI. Vörösmarty u. 32.
Telefon: 126-670
Pf.: 62/354
0629/1951.I/5.
Tárgy: Ügyészségek, bíróságok és a helyi tanácsok kapcsolatának további fejlesztése
„Bizalmas"
Valamennyi megyei tanács végrehajtó Bizottsága Elnökének,
Székhelyén.
Népi demokráciánk sikerei, ötéves tervünk eddigi eredményei visszatükrözik azt a hatalmas fejlődést, amelyet a szocializmus építésében már elértünk. Ennek során a reakció erőit szétvertük, de teljesen meg nem semmisítettük. A reakciós maradványok ellenállásának ereje éppen vereségük következtében megnövekedett, ez pedig maga után vonja az osztályharc állandó élesedését. A falun a kulákok mindent elkövetnek, hogy gátolják fejlődésünket, szabotálni igyekeznek kormányzatunk rendelkezéseit, jelenleg halogatják az aratást, cséplést, sok kulák rejteget még ma is fegyvert stb.
A helyi tanácsainknak fel kell ismerniök, hogy az osztályharcban a büntető igazságszolgáltatás éles fegyver és az ügyészségek és bíróságok az osztályharcnak rendkívül fontos szervei. Ha ezek a szervek jól működnek, néhány elrettentő ítélettel példát statuálnak, a tanácsok munkáját nagyban elősegítik, ha pedig munkájukat a tanácsoktól elszakadva végzik, úgy sokat árthatnak és gátolhatják a tanácsok munkáját. (Mint pl. a begyűjtéssel, feketevágással stb. kapcsolatban hozott jó, vagy rossz ítélet.)
A fentiek szem előtt tartásával az ügyészségek, bíróságok, és a helyi tanácsok egymással való kapcsolatát tovább kell fejleszteni, a kapcsolat terén eddig felmerült hibákat ki kell küszöbölni, hogy az igazságszolgáltatás szervei és a tanácsok egymással kapcsolatos munkaterületeiken feladataikat az eddiginél jobban betölthessék. Ennek érdekében az igazságügy-miniszterrel egyetértésben a következőket közlöm.
I.
1./ Az ügyészségek, bíróságok és a helyi tanácsok között a kapcsolat a legtöbb helyen csupán a megyei bíróságok elnökének a végrehajtó bizottság ülésén havonta egyszer tartott beszámolójából állt. A kapcsolatnak ez a formája nem elég operatív jellegű, ezért ezen felül szükséges az is, hogy az ügyészség vezetője, bíróság elnöke, és a végrehajtó bizottság elnöke szükség szerint tartsanak megbeszélést, azon ismertessék egymással a végrehajtandó feladatokat, azok helyi vonatkozásait, és tárgyalják meg, hogyan tudják egymás munkáját összehangolt tevékenységgel előbbre vinni.
2./ A kapcsolatot nemcsak megyei, hanem fokozatosan járási viszonylatban is meg kell teremteni úgy a havi beszámolók, mint a megbeszélések tekintetében. A kapcsolatnak a közöltek szerint történő felvételére a kezdeményezést az igazságügyi hatóságok fogják megtenni. Természetesen, ahol a kapcsolat már kialakult, ott azt továbbra is fenn kell tartani, külön kezdeményezés nélkül is. A kapcsolat felvételére, illetve továbbfejlesztésére az igazságügyi hatóságok külön útmutatást kapnak.
3./ Szükségesnek tartom azt is, hogy az igazságügyi szervek vezetőit, továbbá a bírákat, és az ügyészeket is minél nagyobb számban vonják be, - amennyiben tanácstagok - mint tagokat, amennyiben pedig nem tanácstagok, mint aktívákat a helyi tanácsok egyes állandó bizottságaiba. A bírák és ügyészek bevonásánál természetesen ki kell kérni az igazságügyi szervek vezetőinek véleményét is, hogy biztosítva legyen az, hogy a tanácsok állandó bizottságainak aktíva-hálózatába az arra legalkalmasabbak kerüljenek be.
II.
A kapcsolat továbbfejlesztése és az eddigi hibák kiküszöbölése érdekében a következő gyakorlati szempontokra hívom fel a figyelmet:
1./ A bíróságok és az ügyészségek nincsenek alárendelve a helyi tanácsoknak, ezért azokra kötelező határozatot (utasítást) a tanács, vagy a VB nem hozhat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a tájékoztató megbeszéléseken ne gyakoroljanak egymás munkája felett kölcsönös kritikát, ez azonban elvtársias, építő kritika legyen.
2./ A helyi tanácsokkal való szoros együttműködés hiánya következtében előfordult, hogy az igazságügyi szervek nem mindig ismerték kellően a konkrét helyi problémákat és feladatokat. Az igazságügyi szervek vezetőit ezért a megyék és járások konkrét feladatairól a helyi tanácsok VB-i mindig tájékoztassák és az igazságügyi szervek vezetőivel együtt keressék és találják meg azokat az utakat, amelyeken haladva az igazságügyi szervek a helyi tanácsokat a Párt és a kormány politikájának helyi viszonylatban való érvényesítésében támogatni tudják. (Pl. feketevágások, üzemi lopások, bércsalások, fakivágások stb. elleni küzdelem.)
3./ A helyes működés előmozdítása végett a végrehajtó bizottsági elnökök minden esetben tájékoztassák az igazságügyi szervek vezetőit azokról a bizalmas utasításokról és belső rendeletekről, amelyeket a különböző minisztériumoktól kapnak, ha ezeknek az igazságszolgáltatás szempontjából jelentőségük van. Hasonlóképpen tájékoztatni kell az igazságügyi szerveket arról is, ha nyilvános megjelent rendeletben a meghatározott határidőket (pl. mezőgazdasági munkálatoknál, beszolgáltatásnál stb.) törvényes felhatalmazás alapján a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai helyileg elérően szabályozzák.
4./ Az eddig tapasztalt hibák közül különösen felhívom a figyelmet az egyes helyi tanácsok V.B.-nak arra a rendkívül helytelen felfogására, amelyet egyesek nyíltan is hangoztatnak, hogy a kulák ellen nincs szükség konkrét bűncselekményre a bizonyítékra, enélkül is el kell őket ítélni. A bíróságok senkit sem ítélhetnek el bűncselekmény nélkül, vagy ha a bűncselekményt bebizonyítani nem lehet. A vádlott tagadásával szemben a feljelentés egymagában bizonyítékot nem képezhet. Minden kulák elleni feljelentést alaposan elő kell készíteni és gondosan össze kell gyűjteni a bizonyítékokat, hogy elejét vehessük a politikailag annyira káros kulák felmentő ítéleteknek és vádelejtéseknek.
Természetesen a feljelentések gondos előkészítése nemcsak a kulák elleni, hanem minden más feljelentésre is vonatkozik.
5./ Gyökeresen változtatni kell azon a helytelen gyakorlaton is, hogy jelentéktelen közellátási bűncselekmények miatt dolgozó parasztok és munkások százait állítsák bíróság elé. Ki kell válogatni a megfelelően súlyos ügyeket és azoknak az ügyeit, akik egyébként is ellenséges magatartásúak, a többi ügyekben pedig erőteljesebben kell igénybe venni a kihágási eljárást.
6./ A feljelentések alapos előkészítése elejét kell, hogy vegye annak a ma még gyakran előforduló helytelen jelenségnek, hogy a feljelentések megtétele után a feljelentést tevő tanácsi szervek mentesítő bizonyítványokat adnak ki a vádlottak részére, illetve, hogy a végrehajtó bizottság tagjai a tárgyaláson a vádlott védekezését igazoló vallomásokat tesznek.
Felhívom Elnök Elvtársat, hogy a jelen rendeletem kézhezvétele után haladéktalanul lépjen érintkezésbe az igazságügyi szervek vezetőivel a konkrét tennivalók megbeszélése végett.
Budapest, 1951. július 9.
Házi Árpád s. k.
belügyminiszter
Jelzet: PML XXV. 1-a-2. 20. doboz 0099/2/1951.
Budapest, VI. Vörösmarty u. 32.
Telefon: 126-670
Pf.: 62/354
Valamennyi megyei tanács végrehajtó Bizottsága Elnökének,
Székhelyén.
Természetesen a feljelentések gondos előkészítése nemcsak a kulák elleni, hanem minden más feljelentésre is vonatkozik.
belügyminiszter
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt szeptember 25.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet új számmal jelenik meg a szeptember beköszöntével. Ezúttal leginkább a hétköznapi küzdelmek világába kalauzolják el az olvasót a megjelent forrásismertetések. Legyen szó akár a saját megélhetésükön javítani kívánó fiumei tisztviselőkről, egy államfordulatot éppen átélt kárpátaljai lakosokról, vagy éppen az államhatalom restriktív intézkedései ellenére is működő római katolikus egyházról és annak tagjairól. S arra nézve is láthatunk egy esetet, hogy a hétköznapok újságolvasóinak és maguknak az újságíróknak köszönhetően hogyan válhatott valaki „sikertelen bűnözővé” száz évvel ezelőtt.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az Osztrák-Magyar Monarchia fiumei tisztviselőinek és alkalmazottainak meglehetősen komplex világát mutatja be. Forrásismertetésében nagyrészt a mai Rijekában őrzött iratokra támaszkodva tárja az olvasók elé, hogy az említett állami tisztviselők és alkalmazottak milyen módon kívánták orvosolni – többek között kérvények megfogalmazásával – egzisztenciális nehézségeiket.
A dualizmus bő ötven événél sokkal rövidebb időszak, mindössze hét hónap változásainak eredményét ismerteti írásában Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet). Publikációjában két, 1939 októberében papírra vetett hangulatjelentést mutat be, amelyek az 1939 márciusának közepén ismét magyar uralom alá került Kárpátalja gazdasági, szociális és politikai viszonyairól, illetve a helyben tapasztalt helyzet változásáról adnak számot.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) friss forrásismertetésében a Zágon József és Kada Lajos közötti levelezésből mutat be újabb részleteket. Ezúttal Zágon Lajosnak a magyarországi katolikus egyház 1961-1971 közötti helyzetéről szerzett információit adta közre. A korabeli budapesti vezetés folytatta az 1940-es évek végén megkezdett egyházellenes politikáját, azonban tárgyalt tíz év mégsem tekinthető monoton időszaknak a magyarországi katolikus egyház szempontjából, mivel a Vatikán és a Magyar Népköztársaság 1964-ben megállapodást kötött egymással, valamint lezajlott a II. Vatikáni Zsinat magyar püspökök részvételével.
Halász János (levéltári referens, Kulturális és Innovációs Minisztérium) forrásismertetésének második részében a már megismert „Kloroformos Bandi” ékszerrablási ügyének magyarországi tárgyalása kerül a reflektorfénybe, valamint az, hogy éppen a „kloroformos” jelző miként bélyegezte meg Faragó Andrást, és hogy ebben mekkora szerepe volt a korabeli sajtófogyasztásnak.
Idei negyedik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Továbbra is él ugyanakkor felhívásunk korábbi és leendő szerzőink felé: az ArchívNet szerkesztősége várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. szeptember 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő