Az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Császárság csapatai elfoglalják Bukarestet.Tovább
„Nem tagadjuk, hogy a bíróságnak politikai célt kell betölteni.”
„M. elvtárs motorkerékpárján haladva nekiment két rendőrnek, akik az út szabálytalan oldalán mentek. Sérülés nem történt s a rendőrök maguk sem kérik a vádlott megbüntetését.A vádlott két fröccsöt fogyasztott el az esetet megelőzően.
[...] a megyei tanács konkrét kérelme az, hogy a vádlott a másodfokú eljárás során vagy felfüggesztett enyhe szabadságvesztés büntetést, vagy pedig alacsonyabb összegű pénzfőbüntetést kapjon [...]
Magam is arra kérlek Karcsi, légy szíves odahatni, hogy a megyei tanácsunk eme kérelme teljesedésbe menjen."
Házi Árpád belügyminiszter utasítása a tanácsok és az igazságügyi szervek közötti kapcsolat és a „szocialista" törvényesség javítására 1951. július 9.
Belügyminisztérium,
Budapest, VI. Vörösmarty u. 32.
Telefon: 126-670
Pf.: 62/354
0629/1951.I/5.
Tárgy: Ügyészségek, bíróságok és a helyi tanácsok kapcsolatának további fejlesztése
„Bizalmas"
Valamennyi megyei tanács végrehajtó Bizottsága Elnökének,
Székhelyén.
Népi demokráciánk sikerei, ötéves tervünk eddigi eredményei visszatükrözik azt a hatalmas fejlődést, amelyet a szocializmus építésében már elértünk. Ennek során a reakció erőit szétvertük, de teljesen meg nem semmisítettük. A reakciós maradványok ellenállásának ereje éppen vereségük következtében megnövekedett, ez pedig maga után vonja az osztályharc állandó élesedését. A falun a kulákok mindent elkövetnek, hogy gátolják fejlődésünket, szabotálni igyekeznek kormányzatunk rendelkezéseit, jelenleg halogatják az aratást, cséplést, sok kulák rejteget még ma is fegyvert stb.
A helyi tanácsainknak fel kell ismerniök, hogy az osztályharcban a büntető igazságszolgáltatás éles fegyver és az ügyészségek és bíróságok az osztályharcnak rendkívül fontos szervei. Ha ezek a szervek jól működnek, néhány elrettentő ítélettel példát statuálnak, a tanácsok munkáját nagyban elősegítik, ha pedig munkájukat a tanácsoktól elszakadva végzik, úgy sokat árthatnak és gátolhatják a tanácsok munkáját. (Mint pl. a begyűjtéssel, feketevágással stb. kapcsolatban hozott jó, vagy rossz ítélet.)
A fentiek szem előtt tartásával az ügyészségek, bíróságok, és a helyi tanácsok egymással való kapcsolatát tovább kell fejleszteni, a kapcsolat terén eddig felmerült hibákat ki kell küszöbölni, hogy az igazságszolgáltatás szervei és a tanácsok egymással kapcsolatos munkaterületeiken feladataikat az eddiginél jobban betölthessék. Ennek érdekében az igazságügy-miniszterrel egyetértésben a következőket közlöm.
I.
1./ Az ügyészségek, bíróságok és a helyi tanácsok között a kapcsolat a legtöbb helyen csupán a megyei bíróságok elnökének a végrehajtó bizottság ülésén havonta egyszer tartott beszámolójából állt. A kapcsolatnak ez a formája nem elég operatív jellegű, ezért ezen felül szükséges az is, hogy az ügyészség vezetője, bíróság elnöke, és a végrehajtó bizottság elnöke szükség szerint tartsanak megbeszélést, azon ismertessék egymással a végrehajtandó feladatokat, azok helyi vonatkozásait, és tárgyalják meg, hogyan tudják egymás munkáját összehangolt tevékenységgel előbbre vinni.
2./ A kapcsolatot nemcsak megyei, hanem fokozatosan járási viszonylatban is meg kell teremteni úgy a havi beszámolók, mint a megbeszélések tekintetében. A kapcsolatnak a közöltek szerint történő felvételére a kezdeményezést az igazságügyi hatóságok fogják megtenni. Természetesen, ahol a kapcsolat már kialakult, ott azt továbbra is fenn kell tartani, külön kezdeményezés nélkül is. A kapcsolat felvételére, illetve továbbfejlesztésére az igazságügyi hatóságok külön útmutatást kapnak.
3./ Szükségesnek tartom azt is, hogy az igazságügyi szervek vezetőit, továbbá a bírákat, és az ügyészeket is minél nagyobb számban vonják be, - amennyiben tanácstagok - mint tagokat, amennyiben pedig nem tanácstagok, mint aktívákat a helyi tanácsok egyes állandó bizottságaiba. A bírák és ügyészek bevonásánál természetesen ki kell kérni az igazságügyi szervek vezetőinek véleményét is, hogy biztosítva legyen az, hogy a tanácsok állandó bizottságainak aktíva-hálózatába az arra legalkalmasabbak kerüljenek be.
II.
A kapcsolat továbbfejlesztése és az eddigi hibák kiküszöbölése érdekében a következő gyakorlati szempontokra hívom fel a figyelmet:
1./ A bíróságok és az ügyészségek nincsenek alárendelve a helyi tanácsoknak, ezért azokra kötelező határozatot (utasítást) a tanács, vagy a VB nem hozhat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a tájékoztató megbeszéléseken ne gyakoroljanak egymás munkája felett kölcsönös kritikát, ez azonban elvtársias, építő kritika legyen.
2./ A helyi tanácsokkal való szoros együttműködés hiánya következtében előfordult, hogy az igazságügyi szervek nem mindig ismerték kellően a konkrét helyi problémákat és feladatokat. Az igazságügyi szervek vezetőit ezért a megyék és járások konkrét feladatairól a helyi tanácsok VB-i mindig tájékoztassák és az igazságügyi szervek vezetőivel együtt keressék és találják meg azokat az utakat, amelyeken haladva az igazságügyi szervek a helyi tanácsokat a Párt és a kormány politikájának helyi viszonylatban való érvényesítésében támogatni tudják. (Pl. feketevágások, üzemi lopások, bércsalások, fakivágások stb. elleni küzdelem.)
3./ A helyes működés előmozdítása végett a végrehajtó bizottsági elnökök minden esetben tájékoztassák az igazságügyi szervek vezetőit azokról a bizalmas utasításokról és belső rendeletekről, amelyeket a különböző minisztériumoktól kapnak, ha ezeknek az igazságszolgáltatás szempontjából jelentőségük van. Hasonlóképpen tájékoztatni kell az igazságügyi szerveket arról is, ha nyilvános megjelent rendeletben a meghatározott határidőket (pl. mezőgazdasági munkálatoknál, beszolgáltatásnál stb.) törvényes felhatalmazás alapján a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai helyileg elérően szabályozzák.
4./ Az eddig tapasztalt hibák közül különösen felhívom a figyelmet az egyes helyi tanácsok V.B.-nak arra a rendkívül helytelen felfogására, amelyet egyesek nyíltan is hangoztatnak, hogy a kulák ellen nincs szükség konkrét bűncselekményre a bizonyítékra, enélkül is el kell őket ítélni. A bíróságok senkit sem ítélhetnek el bűncselekmény nélkül, vagy ha a bűncselekményt bebizonyítani nem lehet. A vádlott tagadásával szemben a feljelentés egymagában bizonyítékot nem képezhet. Minden kulák elleni feljelentést alaposan elő kell készíteni és gondosan össze kell gyűjteni a bizonyítékokat, hogy elejét vehessük a politikailag annyira káros kulák felmentő ítéleteknek és vádelejtéseknek.
Természetesen a feljelentések gondos előkészítése nemcsak a kulák elleni, hanem minden más feljelentésre is vonatkozik.
5./ Gyökeresen változtatni kell azon a helytelen gyakorlaton is, hogy jelentéktelen közellátási bűncselekmények miatt dolgozó parasztok és munkások százait állítsák bíróság elé. Ki kell válogatni a megfelelően súlyos ügyeket és azoknak az ügyeit, akik egyébként is ellenséges magatartásúak, a többi ügyekben pedig erőteljesebben kell igénybe venni a kihágási eljárást.
6./ A feljelentések alapos előkészítése elejét kell, hogy vegye annak a ma még gyakran előforduló helytelen jelenségnek, hogy a feljelentések megtétele után a feljelentést tevő tanácsi szervek mentesítő bizonyítványokat adnak ki a vádlottak részére, illetve, hogy a végrehajtó bizottság tagjai a tárgyaláson a vádlott védekezését igazoló vallomásokat tesznek.
Felhívom Elnök Elvtársat, hogy a jelen rendeletem kézhezvétele után haladéktalanul lépjen érintkezésbe az igazságügyi szervek vezetőivel a konkrét tennivalók megbeszélése végett.
Budapest, 1951. július 9.
Házi Árpád s. k.
belügyminiszter
Jelzet: PML XXV. 1-a-2. 20. doboz 0099/2/1951.
Budapest, VI. Vörösmarty u. 32.
Telefon: 126-670
Pf.: 62/354
Valamennyi megyei tanács végrehajtó Bizottsága Elnökének,
Székhelyén.
Természetesen a feljelentések gondos előkészítése nemcsak a kulák elleni, hanem minden más feljelentésre is vonatkozik.
belügyminiszter
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 07.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő