Szemelvények a jugoszláv határőrizet történetéből (1953–1955)

„1955. 11. 23.-án magyar repülőgép két esetben megsértette a Jugoszláv Népköztársaság légterét. […] a jelzett időben és helyen magyar repülőgép tartózkodott, […] azonban a kivizsgálás során megállapítottam, hogy a repülőgép vezetője nem tudta, hogy ő áttévedt a jugoszláv légtérbe. Amikor azt észrevette azonnal visszatért magyar területre. Tehát átrepülésének semmi célja nem volt, csupán tévedés következménye. […] A hivatalos ügy befejezésével a jugoszláv tagozat elnöke megkínált bennünket szendviccsel, édességgel, szilvapálinkával és sörrel.”

Magyar - jugoszláv tárgyalásról jelentés

BELÜGYMINISZTÉRIUM
Határőrség

"B" sorozat

3. Ker. Parancsnokság

"TITKOS"
........sz. példány

Kimenőszám: 01098...........

Nagykanizsa, 1955.9.27.

V a l e n c s á k János Államvédelmi Vezérőrnagy Elvtársnak

BELÜGYMINISZTÉRIUM
Határőrség és Belső Karhatalom
Parancsnoka.

Tárgy:B u d a p e s t .

Magyar - jugoszláv
tárgyalásról jelentés

Jelentem, hogy 1955.szeptember hó 25.-én 10.20 órakor találkoztunk a Helyi Vegyesbizottság Jugoszláv tagozatával, - a 8.sz. értesítési pontnál - a határvonalon.

A jugoszlávokat a határvonaltól 100 m.-re felállított parancsnoki sátorban hívtam meg, a tárgyalás lefolytatására.

Ott ismertettem - a meghívás alapján - a határsértés körülményeit és eléjük tártam a határsértés színhelyén talált nylon terítőt és úszóövet.

A jugoszláv Határképviselő közölte, hogy a határsértésről csak a mi értesítésünk alapján szerzett tudomást. Azonnal vizsgálatott tartottak, de az eddig nem vezetett eredményre. Ha vizsgálatuk eredményes lett volna úgy a határsértést elkövető személyt magukkal hozták volna.

A felmutatott tárgyakkal kapcsolatban közölték, hogy ilyen árut náluk kereskedelmi forgalomban nem árusítanak. Hallottak azonban arról, hogy ilyeneket Olaszországból csempésznek hozzájuk.

Majd kérték, hogy nézzük meg közösen a helyszínt és a még megtalálható nyomokat.

Közöltem velük, hogy ennek részünkről akadálya nincs, azonban a helyszínhez vezető út nagyon rossz.

A jugoszláv Határképviselő - tekintve, hogy több esetben fordult már elő, hogy rossz útra való hivatkozással nem vittük őket a helyszínre - kétkedve fogadja közlésem és csak kifogásnak tekinti. Indítványozta, hogy a bizottság váljon kétfelé, ők a jugoszláv oldalon, mi pedig magyar oldalon közelítsük meg a helyszínt.

Közöltem a Határképviselővel hogy terepjáró gépkocsit rendeltem ki, - ha ez nekik megfelel - azzal magyar területen megtudjuk közelíteni a helyszínt.

Indítványom örömmel fogadták és az egész bizottság magyar oldalon ment ki a helyszínre.

Útközben Cvijovic Miroslav, de a többi jugoszláv bizottsági tag is, elismeréssel nyilatkozott a magyar gépkocsi iparról, különösen mikor látták, hogy több helyen is fél méteres sár is volt az úton. Ennek az együttes utnak az az előnye is megvolt, hogy a rossz útra való hivatkozás - amint erről meggyőződhettek - nem csak kifogás volt részünkről.

A helyszíni vizsgálat után - melynek eredményét a jelentésem mellékleteként felterjesztett jegyzőkönyvben rögzítettük visszatértünk a sátorhoz.

Ott a jegyzőkönyv elkészültéig szalámis zsemjével és sörrel kínáltam meg a jugoszlávokat.

A tárgyalás szünetében elmondták, hogy jártak Zágrábban a nemzetközi árukiállításon, tüzetesen megnézték a magyar pavilont és nagyon tetszettek az ott elhelyezett magyar áruk. Elmondták, hogy amint arról értesültek Magyarország állandó pavilont akar Zágrábban építetni.

Majd Cvijovic Miroslav beszélt arról, hogy náluk - egyes helyeken igen jó a termés, de mint pl. Szlovéniában nagy volt a szárazság. Ennek kapcsán beszélt arról, hogyha Jugoszláviában megengednék akkor az ő termelőszövetkezeteikből majdnem mindenki kilépne.

Közöltük, hogy nekünk nagyszerű szövetkezeteink vannak és ezzel kapcsolatban nálunk jó a helyzet.

Ekkor elmondták, hogy náluk nehéz ez a kérdés, mert ott 1919-ben volt egy agrár reform - amikor a nagybirtokokat szét darabolták és helyettük nagyobb részt kulák birtokokat alakítottak ki, ami most súlyosan érezteti hatását. Emiatt nehezebb volt náluk a szövetkezetek alakítása.
Azonban ez nem tartja vissza őket és tovább fognak haladni a megkezdett úton.

Néhány szóval érintették a Szovjet - Jugoszláv tárgyalásokat. Az eredménynek nagyon örültek és bíznak abban, mint mondják - hogy ennek hasznos következményei lesznek - .

Ebből a szempontból véleményem szerint, változás állott be náluk - amit alátámaszt az a körülmény is, hogy Stojanovic Djordje-t, aki bizottságukkal együtt szokott tárgyalásokra járni - nem hozták magukkal. Ez a személy ugyanis megállapításunk szerint szovjet ellenes beállítottságú.

A jegyzőkönyvek aláírása után, 15.00 órakor visszakísértük a jugoszlávokat a határvonalig, ahonnand G ó l a irányába eltávoztak.

Melléklet: 3 db.

 

Dercze István
áv.alez.
Kerület Parancsnok.

Készült: 2 példányban
1.sz.pld.:Címzettnek
2.sz.pld.:...sz.irattár
Szerk.:Székely Dezső áv.szds.
Gépelte:Fülöp áv.irn.
1955.9.27.
Soksz.napló sorsz.: 1462

ZML Nagykanizsai Határőr Igazgatóság iratai. 1059. tétel 01098/55 sz. BM.HŐR. Kimenőokmány. Magyar-Jugoszláv tárgyalásról jelentés.
Az aláírás saját kezű kézírás.

Ezen a napon történt november 29.

1903

Megnyítják a Nyomorék Gyermekek Otthonát Budapesten.Tovább

1923

Franciaország és a Szovjetunió megnemtámadási és semlegességi szerződést köt.Tovább

1945

Kikiáltják a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot.Tovább

1947

Az ENSZ közgyűlésén döntenek arról, hogy az angol mandátumterületet, Palesztinát egy arab és egy zsidó államra osztják ketté.Tovább

1970

Befejeződik az MSZMP X. kongresszusa.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Lapunk idei negyedik száma ismét négy forrásismertetést publikál. Az írások ezúttal nemcsak konkrét személyek sorsának alakulását, hanem egy konkrét intézmény számára mérföldkőnek nevezhető eseménysort mutatnak be. A publikációk időrendjét tekintve egy kapcsolódik az Osztrák-Magyar Monarchiához, egy a Horthy-korszakhoz, egy a kommunista hatalomátvétel éveihez, egy pedig a kiépült Kádár-rendszerhez. Mind a négy írásnak van ugyanakkor kihatása a későbbi időszakokra nézve.

A kronologikus rendet tartva Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) forrásismertetése az első, aki az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének történetéhez szolgáltat eddig kevésbé ismert adalékokat. Szerzőnk írásában bemutatja, hogy milyen módon zajlott az akkor még csak papíron létező levéltári palota építéséhez a kivitelezők pályáztatása – a bő száz évvel ezelőtt történt kiválasztásnak pedig máig ható következménye az épület külső-belső kinézete. Mint kiderül: a pályáztatás lineáris folyamatnak tűnik, azonban a gyakorlat mást mutatott több esetben is.

Kunné Tornóczky Andrea (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára) Sárdy János operaénekes életének azon szakaszát helyezi reflektorfénybe, amikor még kántortanítóként dolgozott Dunaföldváron. Írásából kiderül, hogy miként került pályázat útján a tolnai városba, és hogy mivel foglalkozott a tanítás mellett (amelynek későbbi énekesi karrierjéhez is köze volt).

Az 1945 utáni magyarországi keresztényellene politikai lépéseket átélő Mihalovics Zsigmond beszámolóit ismerteti Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság), aki a Vatikáni Államtitkárság Levéltárában végzett kutatásai során bukkant rá Katolikus Akció korabeli vezetőjének a feljegyzéseire, amelyeknek XII. Piusz pápa volt a címzettje. A bőséges, nemcsak a magyarországi egyház-, hanem politikatörténet számára is értékes forrást jelentő írásokat két részletben közöljük terjedelmi okok miatt.

Szabó Imréné Simon Teréz brutális bűncselekményét, bírósági ügyét, majd kivégzését mutatja be részletesen levéltári dokumentumok alapján Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola). A két kisgyermek meggyilkolását tervező takarítónő esete abból a szempontból kuriózum, hogy hazánkban ő volt az utolsó előtti kivégzett nő, valamint, hogy a kegyelmi kérvényének elutasításához nagyban hozzájárult a közvélemény haragja.

Negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei ötödik és hatodik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest 2022. október 20.

Miklós Dániel
főszerkesztő