Elkezdődik a Watergate-ügy bírósági eljárása.Tovább
Szemelvények a jugoszláv határőrizet történetéből (1953–1955)
„1955. 11. 23.-án magyar repülőgép két esetben megsértette a Jugoszláv Népköztársaság légterét. […] a jelzett időben és helyen magyar repülőgép tartózkodott, […] azonban a kivizsgálás során megállapítottam, hogy a repülőgép vezetője nem tudta, hogy ő áttévedt a jugoszláv légtérbe. Amikor azt észrevette azonnal visszatért magyar területre. Tehát átrepülésének semmi célja nem volt, csupán tévedés következménye. […] A hivatalos ügy befejezésével a jugoszláv tagozat elnöke megkínált bennünket szendviccsel, édességgel, szilvapálinkával és sörrel.”
Jelentés 1955. 11. 28.-án Gólában lefolyt tárgyalásról.
| BELÜGYMINISZTÉRIUM Határőrség | "B" sorozat |
| 3. Ker. Parancsnokság | "TITKOS" |
Kimenőszám: ...........
Nagykanizsa, 1955. 12. 1.
V a l e n c s á k János Államvédelmi Vezérőrnagy Elvtársnak
BELÜGYMINISZTÉRIUM
Határőrség és Belső Karhatalom
Parancsnoka.
| Tárgy: | B u d a p e s t . |
Jelentés 1955. 11. 28.-án
Gólában lefolyt tárgyalásról.
Vezérőrnagy Elvtárs jelentem a 3. sz. Jugoszláv határképviselő 1955. 11. 28.-án 09.30-h-ra meghívott a 8. sz. értesítési ponthoz. /Lankócerdő-Góla/ A jugoszláv tagozatot Vojnovics Stevan őrnagy vezette, a 3. sz. határképviselő.
A tárgyalás Góla községben zajlott le, a népi bizottság tanácstermében. A tárgyalás napirendje a meghívóban foglaltak szerinti időben, 1955. 11. 23.-án magyar repülőgép két esetben megsértette a Jugoszláv népköztársaság légterét.
A tárgyalás folyamán a jugoszláv fél esmertette a tárgyalásban foglaltakkal kapcsolatos dokumentációt, tanuvallomásokat, stb. Ezek áttanulmányozása után ismertettem álláspontunkat, hogy a jelzett időben és helyen magyar repülőgép tartózkodott, mely megsértette a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság légterét, azonban a kivizsgálás során megállapítottam, hogy a repülőgép vezetője nem tudta, hogy ő áttévedt a jugoszláv légtérbe. Amikor azt észrevette azonnal visszatért magyar területre. Tehát átrepülésének semmi célja nem volt, csupán tévedés következménye.
Sajnálatomat fejeztem ki a megtörtént eset végett és ígéretet tettem, hogy illetékes szervek felé jelentést fogok tenni, hogy a jövőben ilyen vagy ehhez hasonló eset ne forduljon elő.
Ezzel a jugoszláv fél teljes egészében egyetértett és ennek alapján az ülésről és a megállapodásról jegyzőkönyvet vettünk fel, melyet kicseréltünk.
A hivatalos ügy befejezésével a jugoszláv tagozat elnöke megkínált bennünket szendviccsel, édességgel, szilvapálinkával és sörrel. Kb. 1 óra hosszat beszélgettünk. Először sportról; érdeklődtek a magyar-olasz eredmény után stb. Utána mondották, hogy nagy ünnepségre készülnek a Szövetségi Népköztársaság 10.-ik évfordulóját ünneplik és magyarázták, hogy ez náluk nagy ünnep. Én mondottam nekik, hogy a magyar rádió is megemlékezik róla, aminek a jugozlávok igen megörültek.
Vojnovics őrnagy érdeklődött a Balaton felől, hogy milyen nagy és szép-e stb. Mi elmondottuk neki, hogy milyen a Balaton és azt is, hogy most a munkások és dolgozó parasztok üdülője, de a múltban a burzsoázia bitorolta. Azt mondották, hogy náluk is most a munkásoké az üdülők, nem úgy mint a múltban.
Vojnovics őrnagy mondotta, hogy ő nagyon szeretné látni a Balatont, azzal is megelégedne, ha csak megnézhetné. Én áttereltem a szót másra, mert láttam, hogy oda szeretne kilukadni, ahova ilyen esetekben szokott, hogy engem meghív a tengerre, ha viszont én meghívom őt a Balatonra.
Még felvetődött egy kérdés, hogy a hivatalos tárgyalások alatt úr megszólítást alkalmazzunk és a további beszélgetések alatt, áttérünk az elvtárs megszólításra. Vojnovics őrnagy mondotta, hogy nekik felsőbb szervektől van olyan utasításuk, hogy amennyiben mi is hozzájárulunk, úgy az elvtársi megszólítást kell alkalmazni. Én azt válaszoltam, hogy ennek semmi akadálya nincsen és ennek alapján megállapodtunk abban, hogy a jövőben az elvtársi megszólítást kell alkalmazni.
13.10 órakor megköszöntük a szíves vendéglátást és eltávoztunk, illetve visszatértünk magyar területre.
Dercze István |
Készült: 2 példányban
1.sz.pld.:Címzettnek
2.sz.pld.: irattár
Szerk.: Dercze áv.alez.
Gépelte: Üvegesné áv.irn.
1955.12.1.
Soksz.napló sorsz.: 1798.
ZML Nagykanizsai Határőr Igazgatóság iratai. 1062. tétel 01317/55 sz. BM.HŐR. Kimenőokmány. Jegyzőkönyvek felterjesztése
Az aláírás saját kezű kézírás.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 03.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő