Szemelvények a jugoszláv határőrizet történetéből (1953–1955)

„1955. 11. 23.-án magyar repülőgép két esetben megsértette a Jugoszláv Népköztársaság légterét. […] a jelzett időben és helyen magyar repülőgép tartózkodott, […] azonban a kivizsgálás során megállapítottam, hogy a repülőgép vezetője nem tudta, hogy ő áttévedt a jugoszláv légtérbe. Amikor azt észrevette azonnal visszatért magyar területre. Tehát átrepülésének semmi célja nem volt, csupán tévedés következménye. […] A hivatalos ügy befejezésével a jugoszláv tagozat elnöke megkínált bennünket szendviccsel, édességgel, szilvapálinkával és sörrel.”

Jelentés 1955. 11. 28.-án Gólában lefolyt tárgyalásról.

BELÜGYMINISZTÉRIUM
Határőrség

"B" sorozat

3. Ker. Parancsnokság

"TITKOS"
...2.....sz. példány

Kimenőszám: ...........

Nagykanizsa, 1955. 12. 1.

V a l e n c s á k János Államvédelmi Vezérőrnagy Elvtársnak

BELÜGYMINISZTÉRIUM
Határőrség és Belső Karhatalom
Parancsnoka.

Tárgy:B u d a p e s t .

Jelentés 1955. 11. 28.-án
Gólában lefolyt tárgyalásról.

Vezérőrnagy Elvtárs jelentem a 3. sz. Jugoszláv határképviselő 1955. 11. 28.-án 09.30-h-ra meghívott a 8. sz. értesítési ponthoz. /Lankócerdő-Góla/ A jugoszláv tagozatot Vojnovics Stevan őrnagy vezette, a 3. sz. határképviselő.

A tárgyalás Góla községben zajlott le, a népi bizottság tanácstermében. A tárgyalás napirendje a meghívóban foglaltak szerinti időben, 1955. 11. 23.-án magyar repülőgép két esetben megsértette a Jugoszláv népköztársaság légterét.

A tárgyalás folyamán a jugoszláv fél esmertette a tárgyalásban foglaltakkal kapcsolatos dokumentációt, tanuvallomásokat, stb. Ezek áttanulmányozása után ismertettem álláspontunkat, hogy a jelzett időben és helyen magyar repülőgép tartózkodott, mely megsértette a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság légterét, azonban a kivizsgálás során megállapítottam, hogy a repülőgép vezetője nem tudta, hogy ő áttévedt a jugoszláv légtérbe. Amikor azt észrevette azonnal visszatért magyar területre. Tehát átrepülésének semmi célja nem volt, csupán tévedés következménye.

Sajnálatomat fejeztem ki a megtörtént eset végett és ígéretet tettem, hogy illetékes szervek felé jelentést fogok tenni, hogy a jövőben ilyen vagy ehhez hasonló eset ne forduljon elő.

Ezzel a jugoszláv fél teljes egészében egyetértett és ennek alapján az ülésről és a megállapodásról jegyzőkönyvet vettünk fel, melyet kicseréltünk.

A hivatalos ügy befejezésével a jugoszláv tagozat elnöke megkínált bennünket szendviccsel, édességgel, szilvapálinkával és sörrel. Kb. 1 óra hosszat beszélgettünk. Először sportról; érdeklődtek a magyar-olasz eredmény után stb. Utána mondották, hogy nagy ünnepségre készülnek a Szövetségi Népköztársaság 10.-ik évfordulóját ünneplik és magyarázták, hogy ez náluk nagy ünnep. Én mondottam nekik, hogy a magyar rádió is megemlékezik róla, aminek a jugozlávok igen megörültek.

Vojnovics őrnagy érdeklődött a Balaton felől, hogy milyen nagy és szép-e stb. Mi elmondottuk neki, hogy milyen a Balaton és azt is, hogy most a munkások és dolgozó parasztok üdülője, de a múltban a burzsoázia bitorolta. Azt mondották, hogy náluk is most a munkásoké az üdülők, nem úgy mint a múltban.

Vojnovics őrnagy mondotta, hogy ő nagyon szeretné látni a Balatont, azzal is megelégedne, ha csak megnézhetné. Én áttereltem a szót másra, mert láttam, hogy oda szeretne kilukadni, ahova ilyen esetekben szokott, hogy engem meghív a tengerre, ha viszont én meghívom őt a Balatonra.

Még felvetődött egy kérdés, hogy a hivatalos tárgyalások alatt úr megszólítást alkalmazzunk és a további beszélgetések alatt, áttérünk az elvtárs megszólításra. Vojnovics őrnagy mondotta, hogy nekik felsőbb szervektől van olyan utasításuk, hogy amennyiben mi is hozzájárulunk, úgy az elvtársi megszólítást kell alkalmazni. Én azt válaszoltam, hogy ennek semmi akadálya nincsen és ennek alapján megállapodtunk abban, hogy a jövőben az elvtársi megszólítást kell alkalmazni.

13.10 órakor megköszöntük a szíves vendéglátást és eltávoztunk, illetve visszatértünk magyar területre.

 

Dercze István
áv.alez.
Kerület Parancsnok.

Készült: 2 példányban
1.sz.pld.:Címzettnek
2.sz.pld.: irattár
Szerk.: Dercze áv.alez.
Gépelte: Üvegesné áv.irn.
1955.12.1.
Soksz.napló sorsz.: 1798.

ZML Nagykanizsai Határőr Igazgatóság iratai. 1062. tétel 01317/55 sz. BM.HŐR. Kimenőokmány. Jegyzőkönyvek felterjesztése
Az aláírás saját kezű kézírás.

Ezen a napon történt július 20.

1944

Sikertelen merénylet Claus von Stauffenberg ezredes által Adolf Hitler ellenTovább

1969

Neil Armstrong holdsétája - "Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek"Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő