Szemelvények a jugoszláv határőrizet történetéből (1953–1955)

„1955. 11. 23.-án magyar repülőgép két esetben megsértette a Jugoszláv Népköztársaság légterét. […] a jelzett időben és helyen magyar repülőgép tartózkodott, […] azonban a kivizsgálás során megállapítottam, hogy a repülőgép vezetője nem tudta, hogy ő áttévedt a jugoszláv légtérbe. Amikor azt észrevette azonnal visszatért magyar területre. Tehát átrepülésének semmi célja nem volt, csupán tévedés következménye. […] A hivatalos ügy befejezésével a jugoszláv tagozat elnöke megkínált bennünket szendviccsel, édességgel, szilvapálinkával és sörrel.”

Jelentés 1955. 11. 28.-án Gólában lefolyt tárgyalásról.

BELÜGYMINISZTÉRIUM
Határőrség

"B" sorozat

3. Ker. Parancsnokság

"TITKOS"
...2.....sz. példány

Kimenőszám: ...........

Nagykanizsa, 1955. 12. 1.

V a l e n c s á k János Államvédelmi Vezérőrnagy Elvtársnak

BELÜGYMINISZTÉRIUM
Határőrség és Belső Karhatalom
Parancsnoka.

Tárgy:B u d a p e s t .

Jelentés 1955. 11. 28.-án
Gólában lefolyt tárgyalásról.

Vezérőrnagy Elvtárs jelentem a 3. sz. Jugoszláv határképviselő 1955. 11. 28.-án 09.30-h-ra meghívott a 8. sz. értesítési ponthoz. /Lankócerdő-Góla/ A jugoszláv tagozatot Vojnovics Stevan őrnagy vezette, a 3. sz. határképviselő.

A tárgyalás Góla községben zajlott le, a népi bizottság tanácstermében. A tárgyalás napirendje a meghívóban foglaltak szerinti időben, 1955. 11. 23.-án magyar repülőgép két esetben megsértette a Jugoszláv népköztársaság légterét.

A tárgyalás folyamán a jugoszláv fél esmertette a tárgyalásban foglaltakkal kapcsolatos dokumentációt, tanuvallomásokat, stb. Ezek áttanulmányozása után ismertettem álláspontunkat, hogy a jelzett időben és helyen magyar repülőgép tartózkodott, mely megsértette a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság légterét, azonban a kivizsgálás során megállapítottam, hogy a repülőgép vezetője nem tudta, hogy ő áttévedt a jugoszláv légtérbe. Amikor azt észrevette azonnal visszatért magyar területre. Tehát átrepülésének semmi célja nem volt, csupán tévedés következménye.

Sajnálatomat fejeztem ki a megtörtént eset végett és ígéretet tettem, hogy illetékes szervek felé jelentést fogok tenni, hogy a jövőben ilyen vagy ehhez hasonló eset ne forduljon elő.

Ezzel a jugoszláv fél teljes egészében egyetértett és ennek alapján az ülésről és a megállapodásról jegyzőkönyvet vettünk fel, melyet kicseréltünk.

A hivatalos ügy befejezésével a jugoszláv tagozat elnöke megkínált bennünket szendviccsel, édességgel, szilvapálinkával és sörrel. Kb. 1 óra hosszat beszélgettünk. Először sportról; érdeklődtek a magyar-olasz eredmény után stb. Utána mondották, hogy nagy ünnepségre készülnek a Szövetségi Népköztársaság 10.-ik évfordulóját ünneplik és magyarázták, hogy ez náluk nagy ünnep. Én mondottam nekik, hogy a magyar rádió is megemlékezik róla, aminek a jugozlávok igen megörültek.

Vojnovics őrnagy érdeklődött a Balaton felől, hogy milyen nagy és szép-e stb. Mi elmondottuk neki, hogy milyen a Balaton és azt is, hogy most a munkások és dolgozó parasztok üdülője, de a múltban a burzsoázia bitorolta. Azt mondották, hogy náluk is most a munkásoké az üdülők, nem úgy mint a múltban.

Vojnovics őrnagy mondotta, hogy ő nagyon szeretné látni a Balatont, azzal is megelégedne, ha csak megnézhetné. Én áttereltem a szót másra, mert láttam, hogy oda szeretne kilukadni, ahova ilyen esetekben szokott, hogy engem meghív a tengerre, ha viszont én meghívom őt a Balatonra.

Még felvetődött egy kérdés, hogy a hivatalos tárgyalások alatt úr megszólítást alkalmazzunk és a további beszélgetések alatt, áttérünk az elvtárs megszólításra. Vojnovics őrnagy mondotta, hogy nekik felsőbb szervektől van olyan utasításuk, hogy amennyiben mi is hozzájárulunk, úgy az elvtársi megszólítást kell alkalmazni. Én azt válaszoltam, hogy ennek semmi akadálya nincsen és ennek alapján megállapodtunk abban, hogy a jövőben az elvtársi megszólítást kell alkalmazni.

13.10 órakor megköszöntük a szíves vendéglátást és eltávoztunk, illetve visszatértünk magyar területre.

 

Dercze István
áv.alez.
Kerület Parancsnok.

Készült: 2 példányban
1.sz.pld.:Címzettnek
2.sz.pld.: irattár
Szerk.: Dercze áv.alez.
Gépelte: Üvegesné áv.irn.
1955.12.1.
Soksz.napló sorsz.: 1798.

ZML Nagykanizsai Határőr Igazgatóság iratai. 1062. tétel 01317/55 sz. BM.HŐR. Kimenőokmány. Jegyzőkönyvek felterjesztése
Az aláírás saját kezű kézírás.

Ezen a napon történt november 29.

1903

Megnyítják a Nyomorék Gyermekek Otthonát Budapesten.Tovább

1923

Franciaország és a Szovjetunió megnemtámadási és semlegességi szerződést köt.Tovább

1945

Kikiáltják a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot.Tovább

1947

Az ENSZ közgyűlésén döntenek arról, hogy az angol mandátumterületet, Palesztinát egy arab és egy zsidó államra osztják ketté.Tovább

1970

Befejeződik az MSZMP X. kongresszusa.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Lapunk idei negyedik száma ismét négy forrásismertetést publikál. Az írások ezúttal nemcsak konkrét személyek sorsának alakulását, hanem egy konkrét intézmény számára mérföldkőnek nevezhető eseménysort mutatnak be. A publikációk időrendjét tekintve egy kapcsolódik az Osztrák-Magyar Monarchiához, egy a Horthy-korszakhoz, egy a kommunista hatalomátvétel éveihez, egy pedig a kiépült Kádár-rendszerhez. Mind a négy írásnak van ugyanakkor kihatása a későbbi időszakokra nézve.

A kronologikus rendet tartva Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) forrásismertetése az első, aki az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének történetéhez szolgáltat eddig kevésbé ismert adalékokat. Szerzőnk írásában bemutatja, hogy milyen módon zajlott az akkor még csak papíron létező levéltári palota építéséhez a kivitelezők pályáztatása – a bő száz évvel ezelőtt történt kiválasztásnak pedig máig ható következménye az épület külső-belső kinézete. Mint kiderül: a pályáztatás lineáris folyamatnak tűnik, azonban a gyakorlat mást mutatott több esetben is.

Kunné Tornóczky Andrea (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára) Sárdy János operaénekes életének azon szakaszát helyezi reflektorfénybe, amikor még kántortanítóként dolgozott Dunaföldváron. Írásából kiderül, hogy miként került pályázat útján a tolnai városba, és hogy mivel foglalkozott a tanítás mellett (amelynek későbbi énekesi karrierjéhez is köze volt).

Az 1945 utáni magyarországi keresztényellene politikai lépéseket átélő Mihalovics Zsigmond beszámolóit ismerteti Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság), aki a Vatikáni Államtitkárság Levéltárában végzett kutatásai során bukkant rá Katolikus Akció korabeli vezetőjének a feljegyzéseire, amelyeknek XII. Piusz pápa volt a címzettje. A bőséges, nemcsak a magyarországi egyház-, hanem politikatörténet számára is értékes forrást jelentő írásokat két részletben közöljük terjedelmi okok miatt.

Szabó Imréné Simon Teréz brutális bűncselekményét, bírósági ügyét, majd kivégzését mutatja be részletesen levéltári dokumentumok alapján Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola). A két kisgyermek meggyilkolását tervező takarítónő esete abból a szempontból kuriózum, hogy hazánkban ő volt az utolsó előtti kivégzett nő, valamint, hogy a kegyelmi kérvényének elutasításához nagyban hozzájárult a közvélemény haragja.

Negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei ötödik és hatodik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest 2022. október 20.

Miklós Dániel
főszerkesztő