A gorlicei áttörés az első világháborúban: Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregeinek sikeres támadása az oroszok ellen.Tovább
Magyarország és Nyugat-Németország kapcsolatai 1945 és 1958 között
Az alábbi dokumentum a magyar–nyugatnémet kapcsolatok 1945-től 1958-ig terjedő időszakát foglalja össze, vázlatosan ismerteti a diplomáciai „puhatolózások” első lépéseit és sikertelenségének okait.
Noha az egész dokumentumot áthatja a kor szelleme, politikai frazeológiája, végső kicsengésében mégis azt sugallja, hogy Magyarország érdeke a Német Szövetségi Köztársasággal ápolt kapcsolatok teljes körű rendezése.
Forrás
A magyar-nyugatnémet kapcsolatok
Első kísérletek az államközi kapcsolatok rendezésére.
A felszabadulás után történtek kísérletek a hazánk és Németország nyugati övezetei közötti kapcsolatok rendezésére. A Minisztertanács 1947 júliusában a KÜM [Külügyminisztérium] előterjesztésére jóváhagyta magyar konzulátus felállítását Frankfurtban. Evégett - tekintettel Németország megszállására - a budapesti amerikai követséghez fordultunk. Csak nagy késéssel 1948 januárjában kaptunk pozitív választ. A személyzet összeállításának elhúzódása miatt a választ az amerikaiak ismételt sürgetésére sem nyugtáztuk. Valószínűleg a nemzetközi helyzet akkori alakulása is közrejátszott ebben.
A nyugatnémet kormány, miután a párizsi egyezmények révén önállósodott, 1954-ben kísérletet tett olyan jellegű gazdasági kapcsolatok létrehozására, amelyek viszonyunk de facto normalizálását jelentette volna. Mivel annak idején abból indultunk ki, hogy az NDK az egyedül törvényes német állam, a közeledést visszautasítottuk. Amikor a hadiállapotot 1955. március 18-án Németországgal megszüntettük, mi kíséreltünk meg kormánysíkon kereskedelmi egyezmény megkötését. Ebben viszont már a nyugatnémetek tanúsítottak visszautasító magatartást.
1948. április 7-e óta működik a „Németországi Szövetséges Főbiztosság Budapesti Irodája", amely az NSZK önállóságának kimondása után „Francia Követség - Németországi Utazási Iroda" nevet vette fel. Az iroda helyzetének tisztázására 1948 és 1956 között számos jegyzékváltás és beszélgetés történt a franciákkal. Teljesen nem rendeződött az iroda státusza. Működését azonban már 1948. április 12-én elismertük. Az NSZK-ba irányuló utazásokat az Iroda működése megkönnyíti, s ez egyúttal valuta megtakarítást jelent, mivel a vízum-díjat Ft-ban fizetjük ki. Az iroda vezetője francia diplomata, akinek felettes hatósága a nyugatnémet beutazási kérdésekben a bonni [NSZK] Belügyminisztérium. Utoljára 1956-ban Sík elvtárs [Sík Endre ekkor a külügyminiszter első helyettese, 1958-1961 között külügyminiszter] beszélt az Iroda vezetőjével és felvetette a státusz rendezésének szükségességét. 1958 végén hivatkozva erre a beszélgetésre sürgettük a francia választ, s kifejezésre juttattuk, hogy az Iroda elnevezése nem felel meg a jelenlegi tényleges helyzetnek, mivel Németország egyik részére, a Német Demokratikus Köztársaság területére nem jogosult vízumot kiadni. Szinte e lépésünkkel egy időben az NDK kért bennünket, hogy rendezzük az Iroda helyzetét, főleg annak elnevezését, mert az sérti az NDK-t. Hasonló lépéseket tett az NDK Prágában és Varsóban is. A franciák mindeddig nem adtak választ. Az ügyet túlságosan nem erőltettük, mert véleményünk szerint veszélyeztethetnénk a nyugatnémet részről amúgy is kifogásolt Frankfurti Magyar Kereskedelmi Iroda helyzetét, amelynek státusza egyáltalán nincs rendezve, a nyugatnémet hatóságok csupán megtűrik. Valószínűleg el tudjuk érni, hogy az iroda nevét megváltoztatjuk. Státuszát egyelőre bizonytalanságban hagyhatjuk.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 02.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő