A nyugati fronton megindul az antant utolsó – őszig elhúzódó – támadása, mely eldöntötte az I. világháború kimenetelét.Tovább
Magyarország és Nyugat-Németország kapcsolatai 1945 és 1958 között
Az alábbi dokumentum a magyar–nyugatnémet kapcsolatok 1945-től 1958-ig terjedő időszakát foglalja össze, vázlatosan ismerteti a diplomáciai „puhatolózások” első lépéseit és sikertelenségének okait.
Noha az egész dokumentumot áthatja a kor szelleme, politikai frazeológiája, végső kicsengésében mégis azt sugallja, hogy Magyarország érdeke a Német Szövetségi Köztársasággal ápolt kapcsolatok teljes körű rendezése.
Államközi és politikai kapcsolatok
A magyar-nyugatnémet kapcsolatok alakulásával összefüggésben meg kell említeni, hogy az MDP Politikai Bizottsága 1955. április 30-án határozatot hozott, mely szerint:
- rendezni kell a világháború eseményei folytán szétszakított családok ügyeit;
- meg kell vizsgálni, vannak-e német hadifoglyok Magyarországon;
- a frankfurti kereskedelmi képviseletet emeljük hivatalos kereskedelmi képviselet színvonalára;
- Adenauer moszkvai útjától függően vegyük fel a diplomáciai kapcsolatot az NSZK-val.
1955. március 18-án az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletben szüntette meg a hadiállapotot Németországgal, s hivatkozva az NDK-val kialakult jó viszonyra, kifejezésre juttatta, hogy készek vagyunk az egész német néppel rendezni kapcsolatainkat. Ezt követően számos kormány-, külügyminiszteri és szóvivői nyilatkozatban juttattuk kifejezésre készségünket a diplomáciai kapcsolatok rendezésére. Tényleges diplomáciai lépést azonban nem tettünk, mert a bonni kormány mindig elutasító magatartást tanúsított.
1956-ban az ellenforradalmat megelőző időben élénk kapcsolatok alakultak ki főleg ellenzéki újságíró és politikai körökkel. Egyes jelek arra mutattak, hogy ha az NSZK diplomáciai kapcsolatainak rendezése a szocialista országokkal napirendre kerül, akkor elsősorban az MNK jöhet számításba, mivel súlyos kérdések a két állam között (határ) nincsenek, másrészt szerepet játszott a két ország közötti „hagyományos" kapcsolat. Az 1956-ban mutatkozó jelenségeket utólag értékelve megállapíthatjuk, hogy az élénkülő politikai kapcsolatokban kétféle nyugatnémet irányzat keveredett egymással. A velünk kapcsolatba kerülő szociáldemokrata és szabad demokrata párti képviselők, újságírók stb. egy része tényleg becsületes szándékkal közeledett, kifejezve bizonyos gazdasági körök (akkor még a Közös Piac csak terv volt) érdekeltségét a keleti kereskedelemben. Ugyanakkor a kapcsolatra törekvők másik része a fellazítási politika érdekében kereste az összeköttetést- nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy érintkezésbe lépjen a magyarországi ellenforradalmi erőkkel. Az egyik FDP [szabaddemokrata] képviselő például ilyen megjegyzést tett: „ha Magyarországra utazom, szeretnék találkozni a Petőfi hívekkel." (A Petőfi körre gondolt). Ezt a tendenciát támasztotta alá az a tény, hogy közvetlenül az ellenforradalom előtt befejezett külkereskedelmi tárgyalás során mereven elzárkóztak a kormányszinten kötendő egyezménytől. Az akkori kormánnyal tehát nem akartak megállapodni, hanem állandóan a jugoszlávok példájára hivatkozva (akik akkor még az NSZK-val álltak diplomáciai kapcsolatban) nyilván engedményekre akartak bírni bennünket, legalábbis megkísérelték azt. Az ellenforradalom idején, november első napjaiban a nyugatnémet kormány 20 millió márka élelmiszerszállítási hitelt ajánlott fel a Nagy Imre kormánynak, az ellenforradalom leverése után viszont félévig halogatta az 1956. október 20. után parafált árucsereforgalmi jegyzőkönyv aláírását.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 08.
1918
1940
Az angliai csata kezdete.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő