A Magyar Demokrata Fórumhoz tartozó fiatalok szándéknyilatkozatot fogadtak el arról, hogy ifjúsági mozgalmat indítanak. Kinyilvánították,...Tovább
Magyarország és Nyugat-Németország kapcsolatai 1945 és 1958 között
Az alábbi dokumentum a magyar–nyugatnémet kapcsolatok 1945-től 1958-ig terjedő időszakát foglalja össze, vázlatosan ismerteti a diplomáciai „puhatolózások” első lépéseit és sikertelenségének okait.
Noha az egész dokumentumot áthatja a kor szelleme, politikai frazeológiája, végső kicsengésében mégis azt sugallja, hogy Magyarország érdeke a Német Szövetségi Köztársasággal ápolt kapcsolatok teljes körű rendezése.
Az NSZK és a szocialista országok kapcsolatai
A szocialista országok közül egyedül a Szovjetuniónak van diplomáciai kapcsolata az NSZK-val (1955). A nyugatnémet kormány érvelése ezen a téren az, hogy a Szovjetuniónak mint a négy nagyhatalom egyikének különleges szerepe van a német kérdésben, s így a két német nagykövetség jelenléte Moszkvában nem sérti a nyugatnémet kizárólagossági elvet. Érdekes ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy Finnországban mindkét német állam azonos szinten képviselteti magát kereskedelmi kirendeltségekkel, amelyeknek élén főkonzulok állanak. Ez a tény - bár alacsony szintű képviseletről van szó - feltétlenül kétségbe vonja a „kizárólagossági elv" kizárólagosságát [!]. A finnországi kivételes eset arra mutat, hogy a nyugatnémet kormány elsősorban a népi demokratikus országok vonalán érvényesíti a kizárólagossági elvet, ami azt mutatja, hogy hódító terveiben ezekkel az országokkal akkor kívánja diplomáciai kapcsolatait rendezni, ha azokban a jelenlegi rendszerrel szemben álló kormány jönne létre. Ezt igazolta a bonni kormány magatartása a magyarországi ellenforradalom idején.
Speciális helyzetben van Lengyelország és Csehszlovákia, mivel Nyugat-Berlinben katonai képviseletük van. A megszállási időszak maradványa ez. A Hitler-ellenes koalíció országai ugyanis a nagyhatalmak berlini ellenőrző tanácsához képviseleteket küldtek. A nyugati országok ezeket a képviseleteket konzulátusokká alakították át. A két baráti ország katonai képviselete előnyös lehetőséget nyújt propaganda folytatására Nyugat-Németországban, másrészt pedig konzuli tevékenységet is folytat.
Frankfurt am Mainban rajtunk kívül Lengyelországnak, Csehszlovákiának, Romániának és Bulgáriának vannak külkereskedelmi irodái. A Kínai Népköztársaság elsősorban svájci és részben a berlini képviseletein keresztül tartja kézben a nyugatnémet gazdasági kapcsolatokat. A diplomáciai kapcsolatok rendezésére eddig lengyel, csehszlovák és román vonalon történtek kísérletek - eredménytelenül. Jugoszláv-nyugatnémet viszonylatban a diplomáciai kapcsolatok megszakítása után megmaradtak a kereskedelmi és konzuli képviseletek. Az elmúlt évben több ízben tettek kísérletet a diplomáciai kapcsolatok rendezésére és az NDK-jugoszláv kapcsolatok elsorvasztására - egyelőre sikertelenül.
A budapestihez hasonló nyugatnémet utazási iroda működik Prágában és Varsóban. Romániában és Bulgáriában ilyen külön iroda nincs. A nyugatnémet vízumokat francia követség konzuli osztály adja ki.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 17.
1989
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő