A nyugati fronton megindul az antant utolsó – őszig elhúzódó – támadása, mely eldöntötte az I. világháború kimenetelét.Tovább
Magyarország és Nyugat-Németország kapcsolatai 1945 és 1958 között
Az alábbi dokumentum a magyar–nyugatnémet kapcsolatok 1945-től 1958-ig terjedő időszakát foglalja össze, vázlatosan ismerteti a diplomáciai „puhatolózások” első lépéseit és sikertelenségének okait.
Noha az egész dokumentumot áthatja a kor szelleme, politikai frazeológiája, végső kicsengésében mégis azt sugallja, hogy Magyarország érdeke a Német Szövetségi Köztársasággal ápolt kapcsolatok teljes körű rendezése.
Külkereskedelmi kapcsolataink
A felszabadulás után 1947-ben vettük fel a kereskedelmi kapcsolatot a nyugat-németországi, amerikai és brit megszálló hatóságokkal. Szerződést velük 1948. augusztus 26-án kötöttünk. 1949. novembertől kezdve a kereskedelmi megállapodásokat az NSZK hatáskörébe utalták a megszálló hatóságok. Ettől kezdve vegyes bizottsági tárgyalások formájában kötünk évi árucsere megállapodásokat.
A magyar-nyugatnémet külkereskedelem alakulását az alábbi statisztika mutatja (reexporttal, illetve reimporttal együtt):
Év Export Import
(millió devizaforintban)
1950 286,8 366,6
1951 217,9 200,7
1952 199,7 193,7
1953 186,9 185,8
1954 238,9 305,2
1955 364,0 449,6
1956 428,0 304,6
1957 322,6 282,1
1958 (10 hónap) 314,5 333,5
A magyar-nyugatnémet külkereskedelemben négy fejlődési szakaszt különböztethetünk meg. 1.) 1947-től 1950-ig a háború utáni fellendülés szakasza. Ebben az időben mi voltunk Nyugat-Németország egyik fő élelmiszerszállítója. 2.) 1950-1954 között a hidegháború periódusában a nyugati embargós és diszkriminációs intézkedések következtében forgalmunk hanyatlott. 3.) 1954-56 között újra fellendülés következett be. 4.) Az ellenforradalom idején féléves bojkottot alkalmaztak velünk szemben, majd helyreállt ugyan a korábbi kapcsolatok rendje, de tényleges továbbfejlődés alig mutatkozott. Ennek két oka van: 1.) részünkről nincsenek meg a nagyarányú továbbfejlesztés lehetőségei. Ezen kívül népgazdaságunk szocialista jellegéből kifolyólag egy bizonyos határon túl nem mehetünk. 2.) A nyugatnémet gazdaság a Közös Piactól várja külkereskedelmének további fellendülését, s alig tulajdonít jelentőséget a szocialista országok piacának. (Ezzel nem ért egyet a nyugatnémet tőkések minden csoportja, főleg a Szovjetunióra és Kínára gondolva.)
A Közös Piac szerepén kívül nagy súllyal esik latba a magyar-nyugatnémet külkereskedelem alakulásában a bonni kormány politikája. A hidegháborús időszakban mutatkozó sorvasztás, valamint az ellenforradalom után alkalmazott bojkott azt mutatja, hogy a magyar-nyugatnémet külkereskedelem ki van szolgáltatva a bonni kormány önkényének. A magyar-nyugatnémet külker[eskedelmi] kapcsolatok teljesen normális menetét s népgazdasági érdekeinknek megfelelő fejlesztését az államközi kapcsolatok rendezésével tudnánk szilárdabb alapra helyezni. A Külkereskedelmi Minisztérium legutóbbi tájékoztatása szerint egy-egy jel arra mutat, hogy az utóbbi időben a nyugatnémet gazdaságpolitika némileg változtat tartózkodó magatartásán. Valószínűleg észlelik, hogy a forgalmunk egy részét igyekszünk más országok felé terelni.
1954 óta nem alkalmazták a nyugatnémetek túl szigorúan az embargós intézkedéseket. Csak kifejezett haditermékekre alkalmazták. A diszkriminációs intézkedések teljesen mégsem szűntek meg. Így pl. a szocialista országokba irányuló golyóscsapágy szállításokat kontingentálják. Több esetben megtagadják nagyobb présberendezések szállítását (nyilván tartanak attól, hogy harckocsik, vagy lövegek gyártásánál használjuk fel). Bizonyos korlátozás érvényesül az export hitelek terén is. Csak háromhavi export áruhitelt biztosítanak a korábbi 6 hónapossal szemben. Az NSZK-ban kötelező az export hitelek állami biztosítása. Az állami biztosítók ötös tanácsában viszont ott ül a KÜM képviselője is, aki - sok esetben a gazdasági emberekkel szemben - érvényesíti a KÜM politikai szempontjait. Nagy problémát ez azonban számunkra nem jelent, mert a Nemzeti Banknak igen jó kapcsolatai vannak a nyugatnémet nagy bankokkal. A bankkamatlábak kedvezőbbek, általában 5-6% körül mozognak, a céghiteleké (export hiteleké) pedig magasak, 8-9%-osak.
Nyugat-Németország a magyar külkereskedelemben jelentős helyet foglal el. Összkivitelünk 5,1%-a (sorrendben a hetedik helyen), összbehozatalunknak pedig 5,8 %-a (sorrendben a negyedik helyen) bonyolódik az NSZK-val. A magyar külkereskedelem a nyugatnémet összkülkereskedelemnek alig fél százalékát teszi ki. (Az NSZK külkereskedelmében a szocialista országok összesen - beleszámítva a két német állam közötti zónaközi kereskedelmet is - kb. 6%-ot tesz ki.) A számadatok szerint a mi érdekeltségünk látszik nagyobbnak, és a nyugatnémet kisebbnek. Figyelembe kell vennünk azonban azt is, hogy Nyugat-Németországban kapitalista külkereskedelem van és a magyar vonatkozású üzleteket is magán cégek bonyolítják le. Ezek közül egyesek kifejezetten a szocialista országokkal folytatott külkereskedelemre vannak beállítva. Ezeket érzékenyen érinti minden ingadozás. A nagy konszernek persze kevésbé éreznék meg a magyar külkereskedelem kiesését.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 08.
1918
1940
Az angliai csata kezdete.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő