Első világháború: Német csapatok elfoglalják Antwerpent.Tovább
Magyarország és Nyugat-Németország kapcsolatai 1945 és 1958 között
Az alábbi dokumentum a magyar–nyugatnémet kapcsolatok 1945-től 1958-ig terjedő időszakát foglalja össze, vázlatosan ismerteti a diplomáciai „puhatolózások” első lépéseit és sikertelenségének okait.
Noha az egész dokumentumot áthatja a kor szelleme, politikai frazeológiája, végső kicsengésében mégis azt sugallja, hogy Magyarország érdeke a Német Szövetségi Köztársasággal ápolt kapcsolatok teljes körű rendezése.
Fizetési forgalom és közlekedési kérdések
A két állam közötti fizetési forgalmat az 1955. október 27-én kötött fizetési megállapodás rendezi, amellyel 1956. február 1-i hatállyal a korlátozottan konvertálható német márka fizetési rendszerére tértünk át. Ezt a megállapodást -nemcsak a mi és az NSZK között, hanem egyáltalán az NSZK és a népi demokráciák között - első ízben kötöttük a kormányok nevében. Ennek az a magyarázata, hogy a nyugatnémetek akkor közvetlen hatása alatt állottak a Szovjetunióval való kapcsolat rendezésének. Az új fizetési egyezmény óta kereskedelmi mérlegünk az NSZK-val aktív. A kitermelt deviza jelentős részét máshol használjuk fel. A megállapodás intézkedik arról is, hogy az azelőtti években keletkezett hitel-túllépésekből származó 30 millió DM-es tartozásunkat hogyan fizessük vissza 1959. szeptemberéig: folyamatos törlesztéssel.
Forgalmunk az NSZK-val főleg vasúton bonyolódik le. A szállítások állandó késése miatt a lassú dunai hajózást nem tudjuk jól kihasználni. A hamburgi kikötőt tranzitforgalomra vesszük igénybe. Jelentősége a rijekai kikötő használata miatt csökken. A Közlekedésügyi Minisztériumunk kormányvonalon akart a nyugatnémetekkel hajózási egyezményt kötni, de a magyar KÜM annak idején (1954-1955) nem egyezett bele. Így a MAHART és a Bayerischer Lloyd között vállalati síkon kötöttünk egyezményt. 1956-ban minisztériumok közötti megállapodás jött létre hajózási ügynökségek kölcsönös felállítására. Megemlítendő, hogy a nyugatnémetek 1956 óta megfigyelőt küldenek a Duna Bizottság üléseire. Magánbeszélgetések során néha szimpatizálnak azzal az elvvel, hogy a „Duna a dunai államoké".
A posta és vasúti forgalom terén normális nemzetközi kapcsolatok állnak fenn. 1955 óta a turista forgalom is megindult, amelyet az ellenforradalom zavart meg.
A frankfurti kereskedelmi képviselet helyzete, amely jelenleg a „Magyar Külkereskedelmi Iroda" címet viseli, egyáltalán nincs rendezve. 1956 óta elfogadják az Iroda vezetőjének diplomata útlevelét. A nyugatnémetek nem kívántak hasonló Irodát nálunk felállítani, valószínűleg azért, mert az szerintük az MNK [Magyar Népköztársaság] de facto elismerését jelentené. Mi viszont nem egyeztünk bele, hogy a nyugatnémet cégek német állampolgárokkal dolgozó képviseleteket nyissanak Budapesten, viszont nem zárkóztunk el, hogy magyar állampolgárok képviselhessék őket.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő