Első világháború: Német csapatok elfoglalják Antwerpent.Tovább
Magyarország és Nyugat-Németország kapcsolatai 1945 és 1958 között
Az alábbi dokumentum a magyar–nyugatnémet kapcsolatok 1945-től 1958-ig terjedő időszakát foglalja össze, vázlatosan ismerteti a diplomáciai „puhatolózások” első lépéseit és sikertelenségének okait.
Noha az egész dokumentumot áthatja a kor szelleme, politikai frazeológiája, végső kicsengésében mégis azt sugallja, hogy Magyarország érdeke a Német Szövetségi Köztársasággal ápolt kapcsolatok teljes körű rendezése.
Forrás
A magyar-nyugatnémet kapcsolatok
Első kísérletek az államközi kapcsolatok rendezésére.
A felszabadulás után történtek kísérletek a hazánk és Németország nyugati övezetei közötti kapcsolatok rendezésére. A Minisztertanács 1947 júliusában a KÜM [Külügyminisztérium] előterjesztésére jóváhagyta magyar konzulátus felállítását Frankfurtban. Evégett - tekintettel Németország megszállására - a budapesti amerikai követséghez fordultunk. Csak nagy késéssel 1948 januárjában kaptunk pozitív választ. A személyzet összeállításának elhúzódása miatt a választ az amerikaiak ismételt sürgetésére sem nyugtáztuk. Valószínűleg a nemzetközi helyzet akkori alakulása is közrejátszott ebben.
A nyugatnémet kormány, miután a párizsi egyezmények révén önállósodott, 1954-ben kísérletet tett olyan jellegű gazdasági kapcsolatok létrehozására, amelyek viszonyunk de facto normalizálását jelentette volna. Mivel annak idején abból indultunk ki, hogy az NDK az egyedül törvényes német állam, a közeledést visszautasítottuk. Amikor a hadiállapotot 1955. március 18-án Németországgal megszüntettük, mi kíséreltünk meg kormánysíkon kereskedelmi egyezmény megkötését. Ebben viszont már a nyugatnémetek tanúsítottak visszautasító magatartást.
1948. április 7-e óta működik a „Németországi Szövetséges Főbiztosság Budapesti Irodája", amely az NSZK önállóságának kimondása után „Francia Követség - Németországi Utazási Iroda" nevet vette fel. Az iroda helyzetének tisztázására 1948 és 1956 között számos jegyzékváltás és beszélgetés történt a franciákkal. Teljesen nem rendeződött az iroda státusza. Működését azonban már 1948. április 12-én elismertük. Az NSZK-ba irányuló utazásokat az Iroda működése megkönnyíti, s ez egyúttal valuta megtakarítást jelent, mivel a vízum-díjat Ft-ban fizetjük ki. Az iroda vezetője francia diplomata, akinek felettes hatósága a nyugatnémet beutazási kérdésekben a bonni [NSZK] Belügyminisztérium. Utoljára 1956-ban Sík elvtárs [Sík Endre ekkor a külügyminiszter első helyettese, 1958-1961 között külügyminiszter] beszélt az Iroda vezetőjével és felvetette a státusz rendezésének szükségességét. 1958 végén hivatkozva erre a beszélgetésre sürgettük a francia választ, s kifejezésre juttattuk, hogy az Iroda elnevezése nem felel meg a jelenlegi tényleges helyzetnek, mivel Németország egyik részére, a Német Demokratikus Köztársaság területére nem jogosult vízumot kiadni. Szinte e lépésünkkel egy időben az NDK kért bennünket, hogy rendezzük az Iroda helyzetét, főleg annak elnevezését, mert az sérti az NDK-t. Hasonló lépéseket tett az NDK Prágában és Varsóban is. A franciák mindeddig nem adtak választ. Az ügyet túlságosan nem erőltettük, mert véleményünk szerint veszélyeztethetnénk a nyugatnémet részről amúgy is kifogásolt Frankfurti Magyar Kereskedelmi Iroda helyzetét, amelynek státusza egyáltalán nincs rendezve, a nyugatnémet hatóságok csupán megtűrik. Valószínűleg el tudjuk érni, hogy az iroda nevét megváltoztatjuk. Státuszát egyelőre bizonytalanságban hagyhatjuk.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő