A Magyar Demokrata Fórumhoz tartozó fiatalok szándéknyilatkozatot fogadtak el arról, hogy ifjúsági mozgalmat indítanak. Kinyilvánították,...Tovább
Magyarország és Nyugat-Németország kapcsolatai 1945 és 1958 között
Az alábbi dokumentum a magyar–nyugatnémet kapcsolatok 1945-től 1958-ig terjedő időszakát foglalja össze, vázlatosan ismerteti a diplomáciai „puhatolózások” első lépéseit és sikertelenségének okait.
Noha az egész dokumentumot áthatja a kor szelleme, politikai frazeológiája, végső kicsengésében mégis azt sugallja, hogy Magyarország érdeke a Német Szövetségi Köztársasággal ápolt kapcsolatok teljes körű rendezése.
Forrás
A magyar-nyugatnémet kapcsolatok
Első kísérletek az államközi kapcsolatok rendezésére.
A felszabadulás után történtek kísérletek a hazánk és Németország nyugati övezetei közötti kapcsolatok rendezésére. A Minisztertanács 1947 júliusában a KÜM [Külügyminisztérium] előterjesztésére jóváhagyta magyar konzulátus felállítását Frankfurtban. Evégett - tekintettel Németország megszállására - a budapesti amerikai követséghez fordultunk. Csak nagy késéssel 1948 januárjában kaptunk pozitív választ. A személyzet összeállításának elhúzódása miatt a választ az amerikaiak ismételt sürgetésére sem nyugtáztuk. Valószínűleg a nemzetközi helyzet akkori alakulása is közrejátszott ebben.
A nyugatnémet kormány, miután a párizsi egyezmények révén önállósodott, 1954-ben kísérletet tett olyan jellegű gazdasági kapcsolatok létrehozására, amelyek viszonyunk de facto normalizálását jelentette volna. Mivel annak idején abból indultunk ki, hogy az NDK az egyedül törvényes német állam, a közeledést visszautasítottuk. Amikor a hadiállapotot 1955. március 18-án Németországgal megszüntettük, mi kíséreltünk meg kormánysíkon kereskedelmi egyezmény megkötését. Ebben viszont már a nyugatnémetek tanúsítottak visszautasító magatartást.
1948. április 7-e óta működik a „Németországi Szövetséges Főbiztosság Budapesti Irodája", amely az NSZK önállóságának kimondása után „Francia Követség - Németországi Utazási Iroda" nevet vette fel. Az iroda helyzetének tisztázására 1948 és 1956 között számos jegyzékváltás és beszélgetés történt a franciákkal. Teljesen nem rendeződött az iroda státusza. Működését azonban már 1948. április 12-én elismertük. Az NSZK-ba irányuló utazásokat az Iroda működése megkönnyíti, s ez egyúttal valuta megtakarítást jelent, mivel a vízum-díjat Ft-ban fizetjük ki. Az iroda vezetője francia diplomata, akinek felettes hatósága a nyugatnémet beutazási kérdésekben a bonni [NSZK] Belügyminisztérium. Utoljára 1956-ban Sík elvtárs [Sík Endre ekkor a külügyminiszter első helyettese, 1958-1961 között külügyminiszter] beszélt az Iroda vezetőjével és felvetette a státusz rendezésének szükségességét. 1958 végén hivatkozva erre a beszélgetésre sürgettük a francia választ, s kifejezésre juttattuk, hogy az Iroda elnevezése nem felel meg a jelenlegi tényleges helyzetnek, mivel Németország egyik részére, a Német Demokratikus Köztársaság területére nem jogosult vízumot kiadni. Szinte e lépésünkkel egy időben az NDK kért bennünket, hogy rendezzük az Iroda helyzetét, főleg annak elnevezését, mert az sérti az NDK-t. Hasonló lépéseket tett az NDK Prágában és Varsóban is. A franciák mindeddig nem adtak választ. Az ügyet túlságosan nem erőltettük, mert véleményünk szerint veszélyeztethetnénk a nyugatnémet részről amúgy is kifogásolt Frankfurti Magyar Kereskedelmi Iroda helyzetét, amelynek státusza egyáltalán nincs rendezve, a nyugatnémet hatóságok csupán megtűrik. Valószínűleg el tudjuk érni, hogy az iroda nevét megváltoztatjuk. Státuszát egyelőre bizonytalanságban hagyhatjuk.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 17.
1989
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő