Az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Császárság csapatai elfoglalják Bukarestet.Tovább
Magyarország és Nyugat-Németország kapcsolatai 1945 és 1958 között
Az alábbi dokumentum a magyar–nyugatnémet kapcsolatok 1945-től 1958-ig terjedő időszakát foglalja össze, vázlatosan ismerteti a diplomáciai „puhatolózások” első lépéseit és sikertelenségének okait.
Noha az egész dokumentumot áthatja a kor szelleme, politikai frazeológiája, végső kicsengésében mégis azt sugallja, hogy Magyarország érdeke a Német Szövetségi Köztársasággal ápolt kapcsolatok teljes körű rendezése.
Külkereskedelmi kapcsolataink
A felszabadulás után 1947-ben vettük fel a kereskedelmi kapcsolatot a nyugat-németországi, amerikai és brit megszálló hatóságokkal. Szerződést velük 1948. augusztus 26-án kötöttünk. 1949. novembertől kezdve a kereskedelmi megállapodásokat az NSZK hatáskörébe utalták a megszálló hatóságok. Ettől kezdve vegyes bizottsági tárgyalások formájában kötünk évi árucsere megállapodásokat.
A magyar-nyugatnémet külkereskedelem alakulását az alábbi statisztika mutatja (reexporttal, illetve reimporttal együtt):
Év Export Import
(millió devizaforintban)
1950 286,8 366,6
1951 217,9 200,7
1952 199,7 193,7
1953 186,9 185,8
1954 238,9 305,2
1955 364,0 449,6
1956 428,0 304,6
1957 322,6 282,1
1958 (10 hónap) 314,5 333,5
A magyar-nyugatnémet külkereskedelemben négy fejlődési szakaszt különböztethetünk meg. 1.) 1947-től 1950-ig a háború utáni fellendülés szakasza. Ebben az időben mi voltunk Nyugat-Németország egyik fő élelmiszerszállítója. 2.) 1950-1954 között a hidegháború periódusában a nyugati embargós és diszkriminációs intézkedések következtében forgalmunk hanyatlott. 3.) 1954-56 között újra fellendülés következett be. 4.) Az ellenforradalom idején féléves bojkottot alkalmaztak velünk szemben, majd helyreállt ugyan a korábbi kapcsolatok rendje, de tényleges továbbfejlődés alig mutatkozott. Ennek két oka van: 1.) részünkről nincsenek meg a nagyarányú továbbfejlesztés lehetőségei. Ezen kívül népgazdaságunk szocialista jellegéből kifolyólag egy bizonyos határon túl nem mehetünk. 2.) A nyugatnémet gazdaság a Közös Piactól várja külkereskedelmének további fellendülését, s alig tulajdonít jelentőséget a szocialista országok piacának. (Ezzel nem ért egyet a nyugatnémet tőkések minden csoportja, főleg a Szovjetunióra és Kínára gondolva.)
A Közös Piac szerepén kívül nagy súllyal esik latba a magyar-nyugatnémet külkereskedelem alakulásában a bonni kormány politikája. A hidegháborús időszakban mutatkozó sorvasztás, valamint az ellenforradalom után alkalmazott bojkott azt mutatja, hogy a magyar-nyugatnémet külkereskedelem ki van szolgáltatva a bonni kormány önkényének. A magyar-nyugatnémet külker[eskedelmi] kapcsolatok teljesen normális menetét s népgazdasági érdekeinknek megfelelő fejlesztését az államközi kapcsolatok rendezésével tudnánk szilárdabb alapra helyezni. A Külkereskedelmi Minisztérium legutóbbi tájékoztatása szerint egy-egy jel arra mutat, hogy az utóbbi időben a nyugatnémet gazdaságpolitika némileg változtat tartózkodó magatartásán. Valószínűleg észlelik, hogy a forgalmunk egy részét igyekszünk más országok felé terelni.
1954 óta nem alkalmazták a nyugatnémetek túl szigorúan az embargós intézkedéseket. Csak kifejezett haditermékekre alkalmazták. A diszkriminációs intézkedések teljesen mégsem szűntek meg. Így pl. a szocialista országokba irányuló golyóscsapágy szállításokat kontingentálják. Több esetben megtagadják nagyobb présberendezések szállítását (nyilván tartanak attól, hogy harckocsik, vagy lövegek gyártásánál használjuk fel). Bizonyos korlátozás érvényesül az export hitelek terén is. Csak háromhavi export áruhitelt biztosítanak a korábbi 6 hónapossal szemben. Az NSZK-ban kötelező az export hitelek állami biztosítása. Az állami biztosítók ötös tanácsában viszont ott ül a KÜM képviselője is, aki - sok esetben a gazdasági emberekkel szemben - érvényesíti a KÜM politikai szempontjait. Nagy problémát ez azonban számunkra nem jelent, mert a Nemzeti Banknak igen jó kapcsolatai vannak a nyugatnémet nagy bankokkal. A bankkamatlábak kedvezőbbek, általában 5-6% körül mozognak, a céghiteleké (export hiteleké) pedig magasak, 8-9%-osak.
Nyugat-Németország a magyar külkereskedelemben jelentős helyet foglal el. Összkivitelünk 5,1%-a (sorrendben a hetedik helyen), összbehozatalunknak pedig 5,8 %-a (sorrendben a negyedik helyen) bonyolódik az NSZK-val. A magyar külkereskedelem a nyugatnémet összkülkereskedelemnek alig fél százalékát teszi ki. (Az NSZK külkereskedelmében a szocialista országok összesen - beleszámítva a két német állam közötti zónaközi kereskedelmet is - kb. 6%-ot tesz ki.) A számadatok szerint a mi érdekeltségünk látszik nagyobbnak, és a nyugatnémet kisebbnek. Figyelembe kell vennünk azonban azt is, hogy Nyugat-Németországban kapitalista külkereskedelem van és a magyar vonatkozású üzleteket is magán cégek bonyolítják le. Ezek közül egyesek kifejezetten a szocialista országokkal folytatott külkereskedelemre vannak beállítva. Ezeket érzékenyen érinti minden ingadozás. A nagy konszernek persze kevésbé éreznék meg a magyar külkereskedelem kiesését.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 07.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő