Kádár János közelgő 60. születésnapja előtt levélben kérte nyugdíjaztatását. A PB május 18-án Kádár távollétében, majd 22-én az első...Tovább
Magyarország és Nyugat-Németország kapcsolatai 1945 és 1958 között
Az alábbi dokumentum a magyar–nyugatnémet kapcsolatok 1945-től 1958-ig terjedő időszakát foglalja össze, vázlatosan ismerteti a diplomáciai „puhatolózások” első lépéseit és sikertelenségének okait.
Noha az egész dokumentumot áthatja a kor szelleme, politikai frazeológiája, végső kicsengésében mégis azt sugallja, hogy Magyarország érdeke a Német Szövetségi Köztársasággal ápolt kapcsolatok teljes körű rendezése.
Külkereskedelmi kapcsolataink
A felszabadulás után 1947-ben vettük fel a kereskedelmi kapcsolatot a nyugat-németországi, amerikai és brit megszálló hatóságokkal. Szerződést velük 1948. augusztus 26-án kötöttünk. 1949. novembertől kezdve a kereskedelmi megállapodásokat az NSZK hatáskörébe utalták a megszálló hatóságok. Ettől kezdve vegyes bizottsági tárgyalások formájában kötünk évi árucsere megállapodásokat.
A magyar-nyugatnémet külkereskedelem alakulását az alábbi statisztika mutatja (reexporttal, illetve reimporttal együtt):
Év Export Import
(millió devizaforintban)
1950 286,8 366,6
1951 217,9 200,7
1952 199,7 193,7
1953 186,9 185,8
1954 238,9 305,2
1955 364,0 449,6
1956 428,0 304,6
1957 322,6 282,1
1958 (10 hónap) 314,5 333,5
A magyar-nyugatnémet külkereskedelemben négy fejlődési szakaszt különböztethetünk meg. 1.) 1947-től 1950-ig a háború utáni fellendülés szakasza. Ebben az időben mi voltunk Nyugat-Németország egyik fő élelmiszerszállítója. 2.) 1950-1954 között a hidegháború periódusában a nyugati embargós és diszkriminációs intézkedések következtében forgalmunk hanyatlott. 3.) 1954-56 között újra fellendülés következett be. 4.) Az ellenforradalom idején féléves bojkottot alkalmaztak velünk szemben, majd helyreállt ugyan a korábbi kapcsolatok rendje, de tényleges továbbfejlődés alig mutatkozott. Ennek két oka van: 1.) részünkről nincsenek meg a nagyarányú továbbfejlesztés lehetőségei. Ezen kívül népgazdaságunk szocialista jellegéből kifolyólag egy bizonyos határon túl nem mehetünk. 2.) A nyugatnémet gazdaság a Közös Piactól várja külkereskedelmének további fellendülését, s alig tulajdonít jelentőséget a szocialista országok piacának. (Ezzel nem ért egyet a nyugatnémet tőkések minden csoportja, főleg a Szovjetunióra és Kínára gondolva.)
A Közös Piac szerepén kívül nagy súllyal esik latba a magyar-nyugatnémet külkereskedelem alakulásában a bonni kormány politikája. A hidegháborús időszakban mutatkozó sorvasztás, valamint az ellenforradalom után alkalmazott bojkott azt mutatja, hogy a magyar-nyugatnémet külkereskedelem ki van szolgáltatva a bonni kormány önkényének. A magyar-nyugatnémet külker[eskedelmi] kapcsolatok teljesen normális menetét s népgazdasági érdekeinknek megfelelő fejlesztését az államközi kapcsolatok rendezésével tudnánk szilárdabb alapra helyezni. A Külkereskedelmi Minisztérium legutóbbi tájékoztatása szerint egy-egy jel arra mutat, hogy az utóbbi időben a nyugatnémet gazdaságpolitika némileg változtat tartózkodó magatartásán. Valószínűleg észlelik, hogy a forgalmunk egy részét igyekszünk más országok felé terelni.
1954 óta nem alkalmazták a nyugatnémetek túl szigorúan az embargós intézkedéseket. Csak kifejezett haditermékekre alkalmazták. A diszkriminációs intézkedések teljesen mégsem szűntek meg. Így pl. a szocialista országokba irányuló golyóscsapágy szállításokat kontingentálják. Több esetben megtagadják nagyobb présberendezések szállítását (nyilván tartanak attól, hogy harckocsik, vagy lövegek gyártásánál használjuk fel). Bizonyos korlátozás érvényesül az export hitelek terén is. Csak háromhavi export áruhitelt biztosítanak a korábbi 6 hónapossal szemben. Az NSZK-ban kötelező az export hitelek állami biztosítása. Az állami biztosítók ötös tanácsában viszont ott ül a KÜM képviselője is, aki - sok esetben a gazdasági emberekkel szemben - érvényesíti a KÜM politikai szempontjait. Nagy problémát ez azonban számunkra nem jelent, mert a Nemzeti Banknak igen jó kapcsolatai vannak a nyugatnémet nagy bankokkal. A bankkamatlábak kedvezőbbek, általában 5-6% körül mozognak, a céghiteleké (export hiteleké) pedig magasak, 8-9%-osak.
Nyugat-Németország a magyar külkereskedelemben jelentős helyet foglal el. Összkivitelünk 5,1%-a (sorrendben a hetedik helyen), összbehozatalunknak pedig 5,8 %-a (sorrendben a negyedik helyen) bonyolódik az NSZK-val. A magyar külkereskedelem a nyugatnémet összkülkereskedelemnek alig fél százalékát teszi ki. (Az NSZK külkereskedelmében a szocialista országok összesen - beleszámítva a két német állam közötti zónaközi kereskedelmet is - kb. 6%-ot tesz ki.) A számadatok szerint a mi érdekeltségünk látszik nagyobbnak, és a nyugatnémet kisebbnek. Figyelembe kell vennünk azonban azt is, hogy Nyugat-Németországban kapitalista külkereskedelem van és a magyar vonatkozású üzleteket is magán cégek bonyolítják le. Ezek közül egyesek kifejezetten a szocialista országokkal folytatott külkereskedelemre vannak beállítva. Ezeket érzékenyen érinti minden ingadozás. A nagy konszernek persze kevésbé éreznék meg a magyar külkereskedelem kiesését.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 10.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő