Első világháború: Német csapatok elfoglalják Antwerpent.Tovább
Magyarország és Nyugat-Németország kapcsolatai 1945 és 1958 között
Az alábbi dokumentum a magyar–nyugatnémet kapcsolatok 1945-től 1958-ig terjedő időszakát foglalja össze, vázlatosan ismerteti a diplomáciai „puhatolózások” első lépéseit és sikertelenségének okait.
Noha az egész dokumentumot áthatja a kor szelleme, politikai frazeológiája, végső kicsengésében mégis azt sugallja, hogy Magyarország érdeke a Német Szövetségi Köztársasággal ápolt kapcsolatok teljes körű rendezése.
Államközi és politikai kapcsolatok
A magyar-nyugatnémet kapcsolatok alakulásával összefüggésben meg kell említeni, hogy az MDP Politikai Bizottsága 1955. április 30-án határozatot hozott, mely szerint:
- rendezni kell a világháború eseményei folytán szétszakított családok ügyeit;
- meg kell vizsgálni, vannak-e német hadifoglyok Magyarországon;
- a frankfurti kereskedelmi képviseletet emeljük hivatalos kereskedelmi képviselet színvonalára;
- Adenauer moszkvai útjától függően vegyük fel a diplomáciai kapcsolatot az NSZK-val.
1955. március 18-án az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletben szüntette meg a hadiállapotot Németországgal, s hivatkozva az NDK-val kialakult jó viszonyra, kifejezésre juttatta, hogy készek vagyunk az egész német néppel rendezni kapcsolatainkat. Ezt követően számos kormány-, külügyminiszteri és szóvivői nyilatkozatban juttattuk kifejezésre készségünket a diplomáciai kapcsolatok rendezésére. Tényleges diplomáciai lépést azonban nem tettünk, mert a bonni kormány mindig elutasító magatartást tanúsított.
1956-ban az ellenforradalmat megelőző időben élénk kapcsolatok alakultak ki főleg ellenzéki újságíró és politikai körökkel. Egyes jelek arra mutattak, hogy ha az NSZK diplomáciai kapcsolatainak rendezése a szocialista országokkal napirendre kerül, akkor elsősorban az MNK jöhet számításba, mivel súlyos kérdések a két állam között (határ) nincsenek, másrészt szerepet játszott a két ország közötti „hagyományos" kapcsolat. Az 1956-ban mutatkozó jelenségeket utólag értékelve megállapíthatjuk, hogy az élénkülő politikai kapcsolatokban kétféle nyugatnémet irányzat keveredett egymással. A velünk kapcsolatba kerülő szociáldemokrata és szabad demokrata párti képviselők, újságírók stb. egy része tényleg becsületes szándékkal közeledett, kifejezve bizonyos gazdasági körök (akkor még a Közös Piac csak terv volt) érdekeltségét a keleti kereskedelemben. Ugyanakkor a kapcsolatra törekvők másik része a fellazítási politika érdekében kereste az összeköttetést- nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy érintkezésbe lépjen a magyarországi ellenforradalmi erőkkel. Az egyik FDP [szabaddemokrata] képviselő például ilyen megjegyzést tett: „ha Magyarországra utazom, szeretnék találkozni a Petőfi hívekkel." (A Petőfi körre gondolt). Ezt a tendenciát támasztotta alá az a tény, hogy közvetlenül az ellenforradalom előtt befejezett külkereskedelmi tárgyalás során mereven elzárkóztak a kormányszinten kötendő egyezménytől. Az akkori kormánnyal tehát nem akartak megállapodni, hanem állandóan a jugoszlávok példájára hivatkozva (akik akkor még az NSZK-val álltak diplomáciai kapcsolatban) nyilván engedményekre akartak bírni bennünket, legalábbis megkísérelték azt. Az ellenforradalom idején, november első napjaiban a nyugatnémet kormány 20 millió márka élelmiszerszállítási hitelt ajánlott fel a Nagy Imre kormánynak, az ellenforradalom leverése után viszont félévig halogatta az 1956. október 20. után parafált árucsereforgalmi jegyzőkönyv aláírását.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek közül kettő a 20. század első, kettő pedig a második feléhez kapcsolódik. A négy publikáció egymástól eltérő témákat dolgoz fel a bemutatott források alapján, az események pedig az Andok lábaitól a Don-kanyarig zajlanak a szerzők írásaiban.
Időrendben haladva a legkorábbi események Szuda Krisztina Eszter (doktorjelölt), Eötvös Loránd Tudományegyetem) publikációjában történtek. A szerző előző lapszámunkban bemutatta Ľudovít Jaroslav Hrdlička egykori tótkomlósi evangélikus lelkész irathagyatékát – most ebből tárja az olvasók Hrdlička és ügyvédje, Vas Nándor levelezését. A már Csehszlovákiában élő lelkész ügyvédjén keresztül kívánta értékesíteni tótkomlósi birtokát az 1920-as években. A levelezés nemcsak az adásvétel nehézségeibe, hanem a korszak helyi viszonyaiba is betekintést enged.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) forrásközlésének első része szintén előző számunkban jelent meg. A második részben folytatódik Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes 1942–1943-as oroszországi harctéri naplójának közlése, amely a hídfőcsatáktól a zászlóalj hazatéréséig követi a 38/II. zászlóalj történetét. A nemrég előkerült magánnapló és annak későbbi, kiegészített változata fontos új forrás a 36. gyalogezred kötelékében harcoló pélmonostori alakulat keleti hadszíntéri tevékenységének és a Don-kanyar eseményeinek megismeréséhez.
Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében azt vizsgálja, hogy miként érvényesültek a szovjet nagystratégia szempontjai a magyar külpolitika mindennapi döntéshozatalában. Egy konkrét, Magyarország és Peru kapcsolatához kötődő döntési folyamat válogatott levéltári forrásokon keresztüli elemzésével mutatja be, hogyan működtek a szovjet blokk nagystratégiai megfontolásai egy kis szövetséges állam diplomáciájában, különös tekintettel a harmadik világ és a hidegháború összefüggéseire.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásközlése az Állami Egyházügyi Hivatal 1979-es, szigorúan titkos értékelését közli és elemzi II. János Pál pápa megválasztásáról. Az irat a pápaválasztást a két világrendszer közötti ideológiai-politikai küzdelem részeként, az új pápa személyét pedig a szocializmussal szembeni, hosszú távú politikai kihívásként értelmezi, különös hangsúlyt helyezve lengyel származására és a szocialista társadalomról szerzett személyes tapasztalataira.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. szeptember 20.
Miklós Dániel
főszerkesztő