Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább
Magyarország és Nyugat-Németország kapcsolatai 1945 és 1958 között
Az alábbi dokumentum a magyar–nyugatnémet kapcsolatok 1945-től 1958-ig terjedő időszakát foglalja össze, vázlatosan ismerteti a diplomáciai „puhatolózások” első lépéseit és sikertelenségének okait.
Noha az egész dokumentumot áthatja a kor szelleme, politikai frazeológiája, végső kicsengésében mégis azt sugallja, hogy Magyarország érdeke a Német Szövetségi Köztársasággal ápolt kapcsolatok teljes körű rendezése.
Államközi és politikai kapcsolatok
A magyar-nyugatnémet kapcsolatok alakulásával összefüggésben meg kell említeni, hogy az MDP Politikai Bizottsága 1955. április 30-án határozatot hozott, mely szerint:
- rendezni kell a világháború eseményei folytán szétszakított családok ügyeit;
- meg kell vizsgálni, vannak-e német hadifoglyok Magyarországon;
- a frankfurti kereskedelmi képviseletet emeljük hivatalos kereskedelmi képviselet színvonalára;
- Adenauer moszkvai útjától függően vegyük fel a diplomáciai kapcsolatot az NSZK-val.
1955. március 18-án az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletben szüntette meg a hadiállapotot Németországgal, s hivatkozva az NDK-val kialakult jó viszonyra, kifejezésre juttatta, hogy készek vagyunk az egész német néppel rendezni kapcsolatainkat. Ezt követően számos kormány-, külügyminiszteri és szóvivői nyilatkozatban juttattuk kifejezésre készségünket a diplomáciai kapcsolatok rendezésére. Tényleges diplomáciai lépést azonban nem tettünk, mert a bonni kormány mindig elutasító magatartást tanúsított.
1956-ban az ellenforradalmat megelőző időben élénk kapcsolatok alakultak ki főleg ellenzéki újságíró és politikai körökkel. Egyes jelek arra mutattak, hogy ha az NSZK diplomáciai kapcsolatainak rendezése a szocialista országokkal napirendre kerül, akkor elsősorban az MNK jöhet számításba, mivel súlyos kérdések a két állam között (határ) nincsenek, másrészt szerepet játszott a két ország közötti „hagyományos" kapcsolat. Az 1956-ban mutatkozó jelenségeket utólag értékelve megállapíthatjuk, hogy az élénkülő politikai kapcsolatokban kétféle nyugatnémet irányzat keveredett egymással. A velünk kapcsolatba kerülő szociáldemokrata és szabad demokrata párti képviselők, újságírók stb. egy része tényleg becsületes szándékkal közeledett, kifejezve bizonyos gazdasági körök (akkor még a Közös Piac csak terv volt) érdekeltségét a keleti kereskedelemben. Ugyanakkor a kapcsolatra törekvők másik része a fellazítási politika érdekében kereste az összeköttetést- nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy érintkezésbe lépjen a magyarországi ellenforradalmi erőkkel. Az egyik FDP [szabaddemokrata] képviselő például ilyen megjegyzést tett: „ha Magyarországra utazom, szeretnék találkozni a Petőfi hívekkel." (A Petőfi körre gondolt). Ezt a tendenciát támasztotta alá az a tény, hogy közvetlenül az ellenforradalom előtt befejezett külkereskedelmi tárgyalás során mereven elzárkóztak a kormányszinten kötendő egyezménytől. Az akkori kormánnyal tehát nem akartak megállapodni, hanem állandóan a jugoszlávok példájára hivatkozva (akik akkor még az NSZK-val álltak diplomáciai kapcsolatban) nyilván engedményekre akartak bírni bennünket, legalábbis megkísérelték azt. Az ellenforradalom idején, november első napjaiban a nyugatnémet kormány 20 millió márka élelmiszerszállítási hitelt ajánlott fel a Nagy Imre kormánynak, az ellenforradalom leverése után viszont félévig halogatta az 1956. október 20. után parafált árucsereforgalmi jegyzőkönyv aláírását.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt szeptember 25.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet új számmal jelenik meg a szeptember beköszöntével. Ezúttal leginkább a hétköznapi küzdelmek világába kalauzolják el az olvasót a megjelent forrásismertetések. Legyen szó akár a saját megélhetésükön javítani kívánó fiumei tisztviselőkről, egy államfordulatot éppen átélt kárpátaljai lakosokról, vagy éppen az államhatalom restriktív intézkedései ellenére is működő római katolikus egyházról és annak tagjairól. S arra nézve is láthatunk egy esetet, hogy a hétköznapok újságolvasóinak és maguknak az újságíróknak köszönhetően hogyan válhatott valaki „sikertelen bűnözővé” száz évvel ezelőtt.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az Osztrák-Magyar Monarchia fiumei tisztviselőinek és alkalmazottainak meglehetősen komplex világát mutatja be. Forrásismertetésében nagyrészt a mai Rijekában őrzött iratokra támaszkodva tárja az olvasók elé, hogy az említett állami tisztviselők és alkalmazottak milyen módon kívánták orvosolni – többek között kérvények megfogalmazásával – egzisztenciális nehézségeiket.
A dualizmus bő ötven événél sokkal rövidebb időszak, mindössze hét hónap változásainak eredményét ismerteti írásában Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet). Publikációjában két, 1939 októberében papírra vetett hangulatjelentést mutat be, amelyek az 1939 márciusának közepén ismét magyar uralom alá került Kárpátalja gazdasági, szociális és politikai viszonyairól, illetve a helyben tapasztalt helyzet változásáról adnak számot.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) friss forrásismertetésében a Zágon József és Kada Lajos közötti levelezésből mutat be újabb részleteket. Ezúttal Zágon Lajosnak a magyarországi katolikus egyház 1961-1971 közötti helyzetéről szerzett információit adta közre. A korabeli budapesti vezetés folytatta az 1940-es évek végén megkezdett egyházellenes politikáját, azonban tárgyalt tíz év mégsem tekinthető monoton időszaknak a magyarországi katolikus egyház szempontjából, mivel a Vatikán és a Magyar Népköztársaság 1964-ben megállapodást kötött egymással, valamint lezajlott a II. Vatikáni Zsinat magyar püspökök részvételével.
Halász János (levéltári referens, Kulturális és Innovációs Minisztérium) forrásismertetésének második részében a már megismert „Kloroformos Bandi” ékszerrablási ügyének magyarországi tárgyalása kerül a reflektorfénybe, valamint az, hogy éppen a „kloroformos” jelző miként bélyegezte meg Faragó Andrást, és hogy ebben mekkora szerepe volt a korabeli sajtófogyasztásnak.
Idei negyedik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Továbbra is él ugyanakkor felhívásunk korábbi és leendő szerzőink felé: az ArchívNet szerkesztősége várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. szeptember 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő