Norvégia felmondja a Svédországgal való unióját.Tovább
Magyarország és Nyugat-Németország kapcsolatai 1945 és 1958 között
Az alábbi dokumentum a magyar–nyugatnémet kapcsolatok 1945-től 1958-ig terjedő időszakát foglalja össze, vázlatosan ismerteti a diplomáciai „puhatolózások” első lépéseit és sikertelenségének okait.
Noha az egész dokumentumot áthatja a kor szelleme, politikai frazeológiája, végső kicsengésében mégis azt sugallja, hogy Magyarország érdeke a Német Szövetségi Köztársasággal ápolt kapcsolatok teljes körű rendezése.
Az ellenforradalom leverése utáni helyzet
A korábbi nyugatnémet ismerőseink nagy része az ellenforradalom után hosszabb ideig elzárkózott a kapcsolatok újra felvételétől. 1957 közepétől kezdve azonban berlini nagykövetségünkön keresztül és a magyar-nyugatnémet külkereskedelmi tárgyalások során felelevenítettük a kapcsolatokat.
Nyerges János elvtárs [ekkor a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője] beszélt több ízben Arnold CDU [kereszténydemokrata] alelnökkel, a volt Észak-Rajna-westfáliai miniszterelnökkel (időközben meghalt), Kurt Georg Keisinger CDU képviselővel, a parlament külügyi bizottságának elnökével [Kiesingerről, az NSZK későbbi, 1966-1969 közötti, náci múltú kancellárjáról van szó]és Serres CDU képviselővel, a parlament külkereskedelmi bizottságának elnökével. Fodor Zoltán elvtárs [ekkor a berlini (NDK) nagykövetség munkatársa] folytatott megbeszélést Berlinben Wehner SPD [szociáldemokrata] képviselővel, a párt alelnökével, Fritz Erler képviselővel, az SPD parlamenti frakciója alelnökével, Helmut Schmidt SPD képviselővel, Rademacher és Bücher FDP képviselőkkel. Kurtán Sándor elvtárs folytatott a külkereskedelmi tárgyalások során beszélgetést Erler, Schmidt SPD képviselőkkel, Helmut Kalbitzer SPD képviselővel, a parlament külkereskedelmi bizottsága akkori szocdem tagjával, Rademacher, Bucher, Döring, Scheel, Dahlmann FDP képviselővel, az FDP Ruhr-vidéki vezetőségével, a CDU sajtóosztályának vezetőjével.
Az ellenforradalom után az FDP képviselők és a szociáldemokraták némelyike késznek mutatkozott magyarországi utazásra. Közülük eddig Rademacher járt nálunk félig üzleti ügyben, s félig hivatalosan (1958 novemberében) Herzog nehézipari miniszterhelyettes (tulajdonképpen a KÜM) vendégeként. Látogatásáról tájékoztattuk a szovjet és NDK-s elvtársakat. A szocdemek részéről Kalbitzer képviselő levélben bejelentette, hogy 1959 tavaszán szívesen elutazna hozzánk. Meghívást tartalmazó levelünkre azonban mindeddig nem válaszolt.
1957. november elején az MTI egyezményt kötött a DPA nyugatnémet sajtóügynökséggel híranyag és tudósító cserére. Tudósítót eddig egyik fél sem küldött.
1958 első felében kapcsolatok jöttek létre légügyi kérdésekben. A franciákon keresztül lebonyolított jegyzékváltás formájában kölcsönösségi alapon biztosítottuk államaink felségterületének átrepülését. Majd a MALÉV felvette a kapcsolatot a nyugatnémet Lufthansával. Ez nélkülözhetetlen volt a brüsszeli és amszterdami légi járatok biztosítására. Államközi légügyi egyezmény kötésére persze nem voltak hajlandók, csupán kereskedelmi jellegű légügyi kapcsolatok létesítésére.
1958 második felében több ízben és több oldalról észleltünk nyugatnémet puhatolózást diplomáciai jelleg nélküli kereskedelmi képviseletek létrehozására. A baráti országokkal (Szovjetunió, Lengyel Népköztársaság) folytatott konzultálás eredményeként e kísérletekre nem reagáltunk.
A jelenlegi helyzetet vizsgálva semmi sem szól amellett, hogy további kísérleteket tegyünk a magyar-nyugatnémet államközi kapcsolatok rendezésére. A nyugatnémeteken van a sor. A jelenlegi helyzetet - különösen a berlini kérdés és a békeszerződés problémáját - figyelembe véve az NSZK és a szocialista országok közötti diplomáciai kapcsolatok ügye szinte elválaszthatatlanul összefügg az NDK elismerésével. Ha csak valamilyen más jellegű változás be nem következik, akkor a diplomáciai kapcsolatok rendezésére a két német állam közötti kapcsolatok felvétele után, vagy azzal egyidejűleg kerülhet sor. A magyar-nyugatnémet kapcsolatok rendezésének útját jelenleg a legjobban a békeszerződés ügyének támogatásával, az NDK tekintélyének növelésével és elismertetésével szolgálhatjuk. Ebből a szempontból talán célszerű lenne propagandánkban rátérni a nyugatnémet ún. „kizárólagossági igény" leleplezésére, másrészt az NDK tekintélyének további növelésére. Ezzel kapcsolatban - továbbra is elismerve a két német állam létét és fenntartva készségünket az NSZK-val való kapcsolatok rendezésére - hangsúlyoznunk kellene, hogy egész sor országban, így a Magyar Népköztársaságban is az NDK képviseli az egész német népet. Ezeknek az országoknak összes lakossága 800 millió a föld lakosságának 1/3-a. A nyugatnémet kizárólagossági elv gyakorlata tehát az emberiség 1/3-nál fonákjára sült el, s nem hogy csökkentette volna, hanem emelte az NDK tekintélyét. A nyugati tőkés országok többségét is csak fenyegetéssel tudja a nyugatnémet imperializmus visszatartani az NDK elismerésétől.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 07.
Első világháború: a messines-i csata: Az antant utászai felrobbantják a német vonalak alá telepített aknákat, ezzel 10 000 német katonát...Tovább
Románia előbb az április 23-án Csehszlovákiával, majd a június 7-én a Szerb-Horvát-Szlovén Királysággal megkötött szerződése révén...Tovább
Második világháború: véget ér a midway-i csata.Tovább
Első alkalommal tartották meg a Pedagógusok napját. Ez alkalomból adták át a kiváló tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az ArchívNet idei második száma. A mostani lapszám négy forrásismertetése a 20. század második felébe, azon belül a Kádár-rendszer időszakába kalauzolja el az olvasókat. A dokumentumok által bemutatott események különlegesnek mondhatók: megelevenedik előttünk az utolsó Magyarországon kivégzett nő bűnügye, betekinthetünk egy beszéd legépelt szövegén keresztül a Kádár-korszak nőpolitikájának átalakításába, valamint egy Ukrajnában fennmaradt beszámoló révén szó esik arról, hogy miként tudott egy alkalommal Grósz Károly sikert aratni a nemzetpolitika terén.
Az időrendet követve a sorban az első Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) forrásismertetésének második része, amelyben Zágon József Mindszenty Józsefnek szóló levelének a tervezetét mutatja be. Az elküldött levél még nem került elő, azonban elég valószínű, hogy azt az akkoriban az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén tartózkodó Mindszenty kézhez kapta. Az esztergomi érsek egy későbbi levelében ugyanis felfedezhető Zágon papírra vetett gondolatainak a nyoma.
Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola) korábban már bemutatta az ArchívNet hasábjain a Magyarországon utolsó előttiként kivégzett nő esetét. Ezúttal az utolsó kivégzett, a többszörösen büntetett előéletű Besze Imréné ügyét mutatja be bírósági iratok alapján, aki 1967 szeptemberében gyilkolta meg nyereségvágyból Kertész Lajosnét Gyöngyösön.
Besze Imréné büntetőügye még zajlott, amikor 1968 májusában Székesfehérvár adott otthont egy népességtudományi konferenciának, ahol az egyik előadó Ortutay Zsuzsa volt. Beszéde szövegét Svégel Fanni (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történelemtudományi Doktori Iskola) ismerteti, aki Ortutay Zsuzsa szavai alapján tárja az olvasók elé, hogy az 1960-as években milyen minőségi változás ment végbe a magyarországi nőpolitikában.
A Kádár-korszak legvégének egy mindössze félnapos eseményét mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár): Grósz Károly kárpátaljai villámlátogatását. Ugyan Grósz és Nicolae Ceausescu aradi találkozója katasztrofális következményekkel járt a magyar politikus hírnevére nézve, az 1989. április 3-án lezajlott kárpátaljai útját mégis egyfajta sikerként könyvelhette el. Terjedelmi korlátok miatt a forrásismertetés első részét adjuk közre mostani számunkban.
A második idei számunk számára forrásismertetéseket küldő és publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Felhívjuk továbbá leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége idén is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. május 19.
Miklós Dániel
Főszerkesztő