A Szovjetunió elfoglalja a három balti államot: Észtországot, Lettországot és Litvániát.Tovább
Magyarország és Nyugat-Németország kapcsolatai 1945 és 1958 között
Az alábbi dokumentum a magyar–nyugatnémet kapcsolatok 1945-től 1958-ig terjedő időszakát foglalja össze, vázlatosan ismerteti a diplomáciai „puhatolózások” első lépéseit és sikertelenségének okait.
Noha az egész dokumentumot áthatja a kor szelleme, politikai frazeológiája, végső kicsengésében mégis azt sugallja, hogy Magyarország érdeke a Német Szövetségi Köztársasággal ápolt kapcsolatok teljes körű rendezése.
Az NSZK és a szocialista országok kapcsolatai
A szocialista országok közül egyedül a Szovjetuniónak van diplomáciai kapcsolata az NSZK-val (1955). A nyugatnémet kormány érvelése ezen a téren az, hogy a Szovjetuniónak mint a négy nagyhatalom egyikének különleges szerepe van a német kérdésben, s így a két német nagykövetség jelenléte Moszkvában nem sérti a nyugatnémet kizárólagossági elvet. Érdekes ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy Finnországban mindkét német állam azonos szinten képviselteti magát kereskedelmi kirendeltségekkel, amelyeknek élén főkonzulok állanak. Ez a tény - bár alacsony szintű képviseletről van szó - feltétlenül kétségbe vonja a „kizárólagossági elv" kizárólagosságát [!]. A finnországi kivételes eset arra mutat, hogy a nyugatnémet kormány elsősorban a népi demokratikus országok vonalán érvényesíti a kizárólagossági elvet, ami azt mutatja, hogy hódító terveiben ezekkel az országokkal akkor kívánja diplomáciai kapcsolatait rendezni, ha azokban a jelenlegi rendszerrel szemben álló kormány jönne létre. Ezt igazolta a bonni kormány magatartása a magyarországi ellenforradalom idején.
Speciális helyzetben van Lengyelország és Csehszlovákia, mivel Nyugat-Berlinben katonai képviseletük van. A megszállási időszak maradványa ez. A Hitler-ellenes koalíció országai ugyanis a nagyhatalmak berlini ellenőrző tanácsához képviseleteket küldtek. A nyugati országok ezeket a képviseleteket konzulátusokká alakították át. A két baráti ország katonai képviselete előnyös lehetőséget nyújt propaganda folytatására Nyugat-Németországban, másrészt pedig konzuli tevékenységet is folytat.
Frankfurt am Mainban rajtunk kívül Lengyelországnak, Csehszlovákiának, Romániának és Bulgáriának vannak külkereskedelmi irodái. A Kínai Népköztársaság elsősorban svájci és részben a berlini képviseletein keresztül tartja kézben a nyugatnémet gazdasági kapcsolatokat. A diplomáciai kapcsolatok rendezésére eddig lengyel, csehszlovák és román vonalon történtek kísérletek - eredménytelenül. Jugoszláv-nyugatnémet viszonylatban a diplomáciai kapcsolatok megszakítása után megmaradtak a kereskedelmi és konzuli képviseletek. Az elmúlt évben több ízben tettek kísérletet a diplomáciai kapcsolatok rendezésére és az NDK-jugoszláv kapcsolatok elsorvasztására - egyelőre sikertelenül.
A budapestihez hasonló nyugatnémet utazási iroda működik Prágában és Varsóban. Romániában és Bulgáriában ilyen külön iroda nincs. A nyugatnémet vízumokat francia követség konzuli osztály adja ki.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 17.
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő