Szovjet szakemberek a Sztálin Vasmű építésén

„A nemzetközi politikai helyzet és elsősorban a magyar–jugoszláv viszony alakulása arra késztette Rákosi elvtársat, hogy a szovjet szakértők figyelmét felhívja a korábban felmerült mohácsi megoldással kapcsolatos meggondolásokra. A szovjet szakértők [..] öt, korábbi kutatások alapján számba jövő helyet vizsgáltak meg. […] Végső következtetésük az, hogy bár […] építési többletkiadással jár és évenként 9 millió Ft termelési többletet fog okozni, bizonyos – főleg talajtani alakulásokkal kapcsolatos megoldások alapján – a kombinát építési helyéül Dunapentelét ajánlják.”

2. Dobi István levele Sztálinnak

1950. december 18

 

Szovjetunió Minisztertanácsa

Elnökének

Moszkva

A Szovjetunió Kohászati Minisztere és a Magyar Népköztársaság Nehézipari Minisztere 1949. július 26-án szerződést kötöttek a „Dunai Vasművek" metallurgiai kombinát tervezésének előkészítésére. E szerződés alapján a kombinát tervezése folyik. [popup title="[... " format="Default click" activate="click" close text="Kihúzott rész: A már elkészült tervek alapján."]A kombinát építkezése is megkezdődött az 1950-es évben. Az építkezés üteme 1951 évben ugrásszerűen fokozódik, majd 1952-ben éri el csúcspontját.

Ilyen nagyszabású építkezése Magyarországon még példa nem volt, és ezért az építkezés különböző vezető posztjaiba kiválasztott magyar szakembereknek nincs meg a kellő tapasztalatuk és gyakorlatuk, sem az építkezés szervezésére, sem pedig kivitelezése terén.

Ezért[popup title=" [..." format="Default click" activate="click" close text="Kihúzott rész: tisztelettel."] kérem a Szovjetunió Kormányát [popup title="[..." format="Default click" activate="click" close text="Kihúzott rész: szíveskedjenek."] segítse hozzá) a Magyar Kormányt [popup title="[..." format="Default click" activate="click" close text="Kihúzott rész: hozzásegíteni."] ahhoz, hogy szakértői a szovjet gyakorlati tapasztalatok átvételével jobb felkészültséggel láthassanak neki ennek a nagy munkának. Kérem, hogy

1./ a Szovjetunió Kormánya adjon engedélyt arra, hogy a I. számú mellékleten specifikált 18 magyar szakértő (esetleg 2 csoportban) 4-6 hétig a Szovjetunióban egy hasonló metallurgiai kombinát építkezésénél az organizációs és műszaki problémákat tanulmányozhassa.

2./ a Szovjetunió Kormány adjon engedélyt arra, hogy a II. számú mellékletben specifikált szovjet szakemberek az építkezés tartalmára, de legalább 2 esztendeig a Magyar Kormány tanácsadóiként Magyarországra jöhessenek.

Budapest, 1950. december 18.

                                                                                                          Dobi István

                                                                                              A Magyar Népköztársaság

Minisztertanácsának

Elnöke.

Jelzet: MOL XXIX-F-2-a 11. d. A SZU Vaskohászati Minisztériuma, mint fővállalkozóval folytatott tárgyalások iratai. - Magyar Országos Levéltár. Dunai Vasmű általános iratok.

 

 


Ezen a napon történt július 03.

1970

India és Pakisztán békeszerződést írnak alá.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.

Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.

Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.

Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.

Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban. 
 

Budapest, 2026. június 29.

Miklós Dániel
főszerkesztő