Hegyi tanár úr motorja és a tatai piarista rendház 1950. évi felszámolása

1950 nyarán számos magyarországi kolostort szálltak meg az Államvédelmi Hatóság emberei, köztük június 18-ának éjszakáján a piaristák tatai rendházát is. Az elhurcolt szerzetesek ingóságainak jó része eltűnt, így Hegyi Ferenc piarista tanár NSU motorja is. A források azt a harcot mutatják be, amit Hegyi Ferenc motorja visszaszerzéséért, illetve a kártérítésért folytatott. A történet különlegességét az adja, hogy egy deportált és megvert szerzetes kártérítést kapjon az állami hatóságok által elherdált vagyonából, ami aligha esett mással az 1950-es években.

6.
Hegyi Ferenc panasza a Tatai Járási Ügyészség nyomozást megtagadó határozata ellen
Tatabánya, 1954. november 7.

T. Járási Ügyészség,
Tata

A tatai járási ügyészség által 2215. sz. alatt jóváhagyott folyó év október 4-én kelt (nekem nov. 3-án kézbesített) és a B. M. [Belügyminisztérium] Komárom Megyei Főosztálya Vizsgálati osztályának 1904/1954. sz., nyomozást megtagadó határozata ellen

panasszal élek

alábbi indokaim alapján:

A szóbanforgó határozat rám nézve sérelmes, mert valótlan tényállásokra alapítja hibás következtetését.

A valóságban 1950. június 18-án mint rendtag (és foglalkozásom szerint átmenetileg környei segédlelkész) a tatai piarista rendházban tartózkodtam. Innen ezen a napon "kényszerkitelepítéssel" elvittek, mivel a rendházat az állam lefoglalta. Egyéb ingóságaim közt a rendházban maradt DB 947 forgalmi rendszámú 100 cm3-es NSU motorkerékpárom (az alváz és motor gyári száma 469735). Tatáról való távozásom után két nappal kórházba kerültem, s közel négy hónapig súlyos betegen ott feküdtem. Időközben az Állam és az Egyház közt létrejött az ismeretes megegyezés, amely egyebek között szorgalmazza a rendházakból eltávozottak személyi ingóságainak visszaadását (lásd az 1. sz. alatt csatolt jegyzőkönyvi kivonatot). Mivel a fenti motorhoz való jogomat a birtokomban maradt "Igazoló-lap"-pal, továbbá a "Gépjármű forgalmi engedély"-lyel és a származási okmányokkal igazolni tudom, érdeklődtem a motorom felől. A még sokáig elhúzódó betegségem és tanári foglalkozásom Budapesthez kötött, mozgásomban gátolt. Így történt, hogy motorkerékpáromat nem kaptam vissza, bár egyéb ingóságaimat igen. 1951 nyarán megfordultam Tatabányán, és véletlenül megláttam motorkerékpáromat Weber János tatabányai lakosnál, aki azt saját bevallása és az egyidejűleg felmutatott nyugta(!) szerint 1600 Ft-ért Simonyi Ferenc tatabányai lakostól vásárolta. (Simonyi Ferencről megtudtam, hogy a Komárom Megyei Tanács Munkaerőgazdálkodási Osztályának alkalmazottja, és mint ilyen résztvett a piaristáktól elhagyott tatai rendház ingóságainak rendezésében.) Weber Jánosnak a nálam levő igazoló lappal bebizonyítottam, hogy a motorkerékpár az enyém, ő ahhoz törvénytelen úton jutott. Figyelmeztettem, hogy rendezze az ügyét a rendőrséggel és Simonyi Ferenccel, mert én mint jogos tulajdonos vissza akarom kapni a motort. Ismételten kiújuló betegségem, tanári munkám és sorozatos orosz szaktanári vizsgáim meggátoltak abban, hogy Tatabányán további információkat szerezzek. Csak kósza híreket hallottam a motorom felől. Bíztam azonban a közlekedési rendőrség éberségében, és tudtam, hogy előbb-utóbb elfogják a járművet, ha azt valaki továbbra is illegálisan üzemben tartja.

A tatabányai gépjárműkerületi rendőrhatóság szorgos és alapos vizsgálata eredményeként folyó év július elején értesültem arról, hogy motorom illegálisan forgalomban van. A rendőrség ismételten keresett, és az ügyben kihallgatott. A nevezett gépjárműkerületi rendőrhatóságon fekvő iratokból megállapíthatóan az alábbi tényállás derült ki:

I. 1950 nyarán, a tatai piarista rendház likvidálása idején Horváth József V. B. [Végrehajtó Bizottság] elnökhelyettes Z. X. tatabányai lakos, munkaerőgazdálkodási osztályvezetőnek engedte át a motort használatra.

II. 1951. aug. 26-án Csákvári Lajos tatabányai lakos, a Komárom Megyei Tanács V. B. Munkaerőgazdálkodási Osztályának cégére alatt a fenti motor felett adásvételi szerződést kötött Jabronka Ferenc, Tatabánya I. Iskola u. 15. sz. alatti lakossal. Ennek a szerződésnek a másolatát mellékelem annak illusztrálására, hogy milyen szabálytalan adásvétel útján került a motorkerékpár másokhoz (lásd a 2. sz. mellékletet! - Az eredeti példány a folyó év júl. 14-én kelt panaszomhoz mellékeltetett, és a B. M. [Belügyminisztérium] Komárom Megyei osztálya Vizsgálati Osztályához került). A jelen szerződésből az állapítható meg, hogy a Komárom Megyei Tanács V. B. XII. Munkaerőgazdálkodási Osztálya az én tulajdonomat, mint állami tulajdont magánszemélynek eladta. Ez az eljárás jogellenes volt, mert

  1. ha a tulajdonomat képező motor valóban állami tulajdonná lett, akkor azt az állam nem adhatta volna el magánszemélynek.
  2. a szerződésből megállapíthatóan maga az eladás is szabálytalanul ment végbe, mert bár eladóként a szerződés elején a Komárom Megyei tanács V. B. XII. Munkaerőgazdálkodási Osztálya szerepel, a végén viszont Csákváry Lajos tűnik fel eladóként (Csákváry szintén a Munkaerőgazdálkodási Osztály alkalmazottja, mint a már említett, Z. és Simonyi is).
  3. a szerződésen sem bélyeg, sem adóhivatali feljegyzés nem tanúskodik arról, hogy az illetéket lerótták a felek.
  4. a szerződés elején a megkötés dátumaként 1951. május 12. szerepel, a végén viszont 1951. augusztus 26.
  5. jellemző, hogy a szerződést tanúként aláíró Simonyi Ferenc a fent említett Weber Jánosnak adott nyugtán mint eladó szerepel ugyanezzel a motorkerékpárral kapcsolatban. Legalább is feltehető, hogy bűnszövetkezettel állunk szemben, amely visszaél hivatali hatalmával, és az állami közigazgatási apparátust használja fel bűnös céljaihoz. Csákváry és Simonyi tudomásom szerint a közelmúltban más üggyel kapcsolatban bűnvádi eljárás alatt voltak.
  6. a szerződés hamis adatot tartalmaz a c) pontban, ahol azt mondja, hogy az eladó a vevőnek átadta a motorkerékpár igazolványát. Ezt nem tehette, hiszen az igazoló lap, a forgalmi könyv és az összes származási irat sosem került ki a kezemből, és most is az íróasztalomban pihen. A szerződésnek ez a hamis adata súlyosan megtévesztette a benne bízókat.

III. Valóban így is történt a továbbiak folyamán. Weber Jánostól kezdve Igari Béláig, akinél a motor most van, még 5 személy vette meg a motorkerékpárt tudatlanság miatt szabálytalanul, és amikor erre rájöttek, kétségbeesetten iparkodtak túladni rajta, hogy pénzüket visszakapják. Hogy milyen "szabályos adásvétel" útján került a jármű egyik kézből a másikba, azt beszédesen mutatja a 3. sz. melléklet. - Végül is folyó év júliusában a közlekedési rendőrség (Mucsi János alhadnagy, Tatabánya) Igari Bélától bevonta a motorkerékpár forgalmi rendszámtábláját. Ugyancsak a közlekedési rendőrség szorgalmazta a bűnügyi nyomozás megindítását, hogy végre véget vessen a jármű fantasztikus és sötét pályafutásának.

- - -

Így tehát az általam előadott, iratokkal és tanúkkal bizonyítható tényállás szerint - ellentétben a nyomozást megtagadó határozattal - egy alkalommal sem jött létre jogérvényes szerződés; a motorkerékpár tulajdonosa én vagyok, és az a legutolsó üzembentartójáig a szabálytalanságok láncolatán jutott el. Ezért kérem a T. Ügyészséget, hogy az eljárást most már ezek szerint folytassa le. - További bűncselekemények meggátolása céljából kérem, hogy a motorkerékpárt továbbra is vonja ki a forgalomból, és az előzetes biztosítási intézkedéseket tegye meg. A jármű iratait a T. Ügyészség kívánságára fel tudom mutatni.

Megjegyezni kívánom, hogy kárigényemet csupán a motorkerékpárt jogtalanul elsőízben eladó, magukat hivatalos minőségükben feltüntetve eljáró állami alkalmazottakkal, illetve munkaadójukkal szemben tartom fenn (a munkaadó szerv minden esetben felelős alkalmazottai magatartásáért). Az általuk megindított bűncselekmények sorozatába kisebb-nagyobb tudatlansággal belekerült, de jóhiszemű kisemberekkel szemben ugyanis méltánytalannak tartom érvényesíteni kárigényemet. - Azért is kérem az eljárás teljes lebonyolítását, mert kárigényem közérdeket is képvisel, amennyiben az eljárás hivatva van demonstrálni, hogy a közlekedési rendészet terén kívánt hivatalos átírási kötelezettség kivétel nélkül mindenkivel szemben fennáll.

Kérésemet tehát a T. Ügyészség, mint a törvény legfőbb őre kell, hogy támogassa.

                

 Tisztelettel

 



(Dr. Hegyi Ferenc)
a budapesti piarista gimnázium tanára
Budapest VIII. Mikszáth Kálmán tér 1.

1. sz. melléklet
Másolat
Jegyzőkönyv

felvétetett a Magyar Népköztársaság kormánya és a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjaiból alakult Paritásos Bizottság 1951. szeptember 19-i ülésén.

Jelen vannak a Magyar Népköztársaság Kormánya részéről: Bognár József belkereskedelmi miniszter, Olt Károly pénzügyminiszter és Jóború Magda közoktatásügyi államtitkár. A magyar katolikus püspöki kar részéről: Dr. Czapik Gyula érsek és dr. Hamvas Endre püspök.

Dr. Czapik Gyula érsek: A rendházak elhagyása során az eltávozott szerzetesek egy része ingóságait nem vitte magával. A személyi ingóságok visszaadása eddig csak részben történt meg...

Határozat: A Paritásos Bizottság utasítja a szociális albizottság elnökét, hogy a Belügyminisztérium a lehetőség határai között törekedjék arra, hogy a személyi ingóságok visszaadassanak...

Budapest, 1954. július hó 12-én

 Másolat hiteléül:
Szörényi Gábor
vezető
Egyházi Kegydíjasok és Betegek Szeretetszolgálata
Budapest, VIII. Mikszáth K. tér 1.
Tel. 331-714.
mint a Paritásos Bizottság Egyházi Szociális
albizottságának jogutóda

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 06.

1944

A normandiai partraszállási hadművelet első napja, a „D-day”.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az ArchívNet idei második száma. A mostani lapszám négy forrásismertetése a 20. század második felébe, azon belül a Kádár-rendszer időszakába kalauzolja el az olvasókat. A dokumentumok által bemutatott események különlegesnek mondhatók: megelevenedik előttünk az utolsó Magyarországon kivégzett nő bűnügye, betekinthetünk egy beszéd legépelt szövegén keresztül a Kádár-korszak nőpolitikájának átalakításába, valamint egy Ukrajnában fennmaradt beszámoló révén szó esik arról, hogy miként tudott egy alkalommal Grósz Károly sikert aratni a nemzetpolitika terén.

Az időrendet követve a sorban az első Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) forrásismertetésének második része, amelyben Zágon József Mindszenty Józsefnek szóló levelének a tervezetét mutatja be. Az elküldött levél még nem került elő, azonban elég valószínű, hogy azt az akkoriban az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén tartózkodó Mindszenty kézhez kapta. Az esztergomi érsek egy későbbi levelében ugyanis felfedezhető Zágon papírra vetett gondolatainak a nyoma.

Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola) korábban már bemutatta az ArchívNet hasábjain a Magyarországon utolsó előttiként kivégzett nő esetét. Ezúttal az utolsó kivégzett, a többszörösen büntetett előéletű Besze Imréné ügyét mutatja be bírósági iratok alapján, aki 1967 szeptemberében gyilkolta meg nyereségvágyból Kertész Lajosnét Gyöngyösön.

Besze Imréné büntetőügye még zajlott, amikor 1968 májusában Székesfehérvár adott otthont egy népességtudományi konferenciának, ahol az egyik előadó Ortutay Zsuzsa volt. Beszéde szövegét Svégel Fanni (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történelemtudományi Doktori Iskola) ismerteti, aki Ortutay Zsuzsa szavai alapján tárja az olvasók elé, hogy az 1960-as években milyen minőségi változás ment végbe a magyarországi nőpolitikában.

A Kádár-korszak legvégének egy mindössze félnapos eseményét mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár): Grósz Károly kárpátaljai villámlátogatását. Ugyan Grósz és Nicolae Ceausescu aradi találkozója katasztrofális következményekkel járt a magyar politikus hírnevére nézve, az 1989. április 3-án lezajlott kárpátaljai útját mégis egyfajta sikerként könyvelhette el. Terjedelmi korlátok miatt a forrásismertetés első részét adjuk közre mostani számunkban.

A második idei számunk számára forrásismertetéseket küldő és publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Felhívjuk továbbá leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége idén is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. május 19.

Miklós Dániel
Főszerkesztő