Az Amerikai Egyesült Államokban kémkedésért kivégzik Ethel és Julius Rosenberget.Tovább
Hegyi tanár úr motorja és a tatai piarista rendház 1950. évi felszámolása
1950 nyarán számos magyarországi kolostort szálltak meg az Államvédelmi Hatóság emberei, köztük június 18-ának éjszakáján a piaristák tatai rendházát is. Az elhurcolt szerzetesek ingóságainak jó része eltűnt, így Hegyi Ferenc piarista tanár NSU motorja is. A források azt a harcot mutatják be, amit Hegyi Ferenc motorja visszaszerzéséért, illetve a kártérítésért folytatott. A történet különlegességét az adja, hogy egy deportált és megvert szerzetes kártérítést kapjon az állami hatóságok által elherdált vagyonából, ami aligha esett mással az 1950-es években.
5.
A Belügyminisztérium Komárom Megyei Főosztályának határozata Hegyi Ferenc panaszáról
Tatabánya, 1954. szeptember 28.
| B. M. [Belügyminisztérium] Komárom Megyei Főosztály. Vizsgálati Osztály Tatabánya - Újváros. Tel.: 262. Szám: 1904/1954. | 1957 Bü1 2215 Felülvizsgáltam. Egyetértek! Tatabánya, 1954. szeptember 29. Kiss István rendőr százados rendőri opp.h. |
Határozat
a nyomozás megtagadásáról.
A B. M. Komárom Megyei Főosztálya megvizsgálta dr. Hegyi Ferenc (szül. Tatabánya, 1912., Budapest VIII. Mikszáth Kálmán-tér 1. sz. alatti lakos, gimnáziumi tanár, volt káplán) által 1954. július hó 14-én tett panaszt, amely azt tartalmazza:
1950. évben Környe községben káplán volt, ahonnan kényszerkitelepítéssel telepítették ki, mivel az egyházi birtokot az állam átvette. Az áttelepítés után 2 nappal kórházba került. Itt szerzett tudomást arról, hogy az ingóságai közül a NSU 100 cm3-es DB 947 forgalmi rendszámú motorkerékpárja előtte ismeretlen személynek van kiadva személyi használatra. 1950-ben ingóságait visszakapta, a motorkerékpárt azonban nem. A motorkerékpárt 1953 nyarán Tatabányán Véber[!] János tatabányai lakosnál látta, aki közölte vele, hogy a motort Simonyi Ferenctől vásárolta 1600 forintért. A motorkerékpár jelenleg Igari Béla Tatabánya IV. 396. sz. alatti lakosnál van, aki azt Lencz Antaltól vásárolta.
A B. M. Komárom Megyei Főosztály megállapítja, hogy dr. Hegyi Ferenc kitelepítése alkalmával a tulajdonát képező motorkerékpár ismeretlen személy birtokába került. Majd az eltelt évek során gyakran változtatott gazdát. A panaszban feltüntetett birtokosok azonban nem bűncselekmény, hanem szabályszerű adás-vétel útján jutottak a motorkerékpár birtokába. Miután nevezett - panasza szerint - tulajdonjogát a birtokában lévő igazoló lappal bizonyítani tudja, így a polgári bíróság útján lehetősége van a tulajdoni per megindítására.
A rendelkezésünkre álló adatokból tehát bírói úton üldözendő cselekmény nem állapítható meg, ezért a Bp. [Bűnvádi perrendtartás] 5. §. 1. bekezdés 1. pontja alapján a B. M. Komárom Megyei Főosztálya úgy
határozott,
hogy a Bp. 90. § 1. bekezdés alapján a nyomozást megtagadja.
A határozat másolatát meg kell küldeni a tatai járási ügyészségnek, továbbá dr. Hegyi Ferenc Budapest VIII. ker. Mikszáth Kálmán tér 1. sz. alatti lakosnak.
A sértett figyelmét a B. M. Komárom Megyei Főosztálya arra hívja fel, hogy a Bp. 136. §-a alapján joga van a határozat ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül az ügyészségen panasszal élni.
Tatabánya, 1954. évi szeptember hó 28-án.
| Tarihi Ferenc [?] rendőrfőhadnagy vizsgálati osztály vezető |
Tatai járási ügyészség.
2215. szám.
Jóváhagyom!
Tata, 1954. okt. hó 4. nap
Berényiné
ügyész
MPRKL, Hegyi Ferenc hagyatéka, Iratok, 1. tétel. Géppel írott tisztázat, Kiss István, Tarihi Ferenc[?], Berényiné aláírásával és a Tatai Járási Ügyészség körbélyegzŐjével ellátva.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 19.
1953
1991
Elhagyja Magyarországot az utolsó megszálló szovjet katona is, Silov altábornagy személyében.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő