Levelek 1945-ből a népjóléti miniszterhez
Révai József: „Kérem, hogy Makón nevezzék ki az ottani kórház személyzeti osztályára főorvosnak dr. Nyitrait és nem dr. Szászt. Ez a makói pártszervezet kérése, és a kérést én is támogatom." A népjóléti miniszter válasza: „Dr. Szászt az ottani főispán a minisztérium előzetes jóváhagyásával már kinevezte, de ennek megerősítése még nem történt meg. Így megvan a lehetősége, hogy ne dr. Szászt, hanem dr. Nyitrait nevezzék ki makói kórházi főorvossá."
21.
a.
A MADISZ elnökének gyógyszerbehozatala külföldről
Budapest, 1945. december 19.
MAGYAR DEMOKRATIKUS
IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG
Országos elnök
Dr. Molnár Erik népjóléti miniszter úrnak
Budapest
Népjóléti Minisztérium
Miniszter Úr!
A magyar ifjúság delegációjának londoni útját igyekeztem kihasználni arra, hogy a kilátástalan szállítási viszonyok mellett is valamiféle segítséget hazahozzak. Főleg orvosságok terén, amely repülőgépi maximált súlyú csomagjaink mellett is magunkkal tudtunk volna hozni.
A magyar segélyegyleten keresztül az illetékes minisztériumhoz fordultam abban az irányban, hogy kisebb mennyiségű penicillin behozatalát engedélyezzék. A gyógyszert a londoni magyar segélyegylet vette volna meg és küldte volna ajándékba a Népjóléti Minisztérium számára. Sajnos, a kihozatali engedélyt megszerezni nem sikerült. Az illetékesek kifejezték sajnálkozásukat azzal, hogy csupán azért nem tehetnek eleget kérésünknek, mert más államok részéről jött ilyen kéréseket eddig elutasítottak, viszont megjegyezték, hogy kérésünket állandóan számon tartják és az első lehetséges alkalommal teljesítik.
A Ministry of Supply válaszát beadványunkra mellékelem.
Ezen felül igyekeztem a segélyegylettel insulint beszerezni por alakban, amelyet - ha meg tudunk kapni - személy podgyász [!] gyanánt elhozhatjuk, körülbelül 20 000 beteg félévi insulin adagját. Sajnos, ez az akciónk sem sikerült, mivel ilyen készlet nem volt, fiolákban pedig ugyanezt az adatot repülőgépen vihető limitált csomagsúly mellett nem tudtuk elhozni. Így csak kisebb mennyiségű insulint hozhattam magammal, amelyet a londoni magyar segélyegylet kívánsága szerint a Magyar-Szovjet Művelődési Társaságnak fogok átnyújtani, hogy elsősorban arra rászoruló írókat, művészeket és tudósokat lássa el.
Kérem Miniszter Urat a fentiek tudomásul vételére.
Igaz híve,
Szabó Zoltán
Bpest, 1945. december 19.
Jelzet: MNL OL XIX-C-1-n-sz. n.-1945. - Az államigazgatás felsőbb szervei; Egészségügy, Népjólét; Népjóléti Minisztérium; Molnár Erik miniszter iratai.
b.
A miniszter válasza
Budapest, 1945. december 27.
Kedves Barátom!
Nagyon köszönöm szíves fáradozásodat a Magyarországra történő gyógyszerszállítással kapcsolatban.
Sajnálatos, hogy a penicillin behozatal nem sikerült, azonban örülök, hogy mégis tudtál eredményt elérni. Az ország mai nehéz gyógyszer ellátásában minden segítség komoly könnyítést jelent.
Szívélyes üdvözlettel,
[aláírás nélkül]
Dr. Szabó Zoltán Úrnak,
a MADISZ országos elnöke
Budapest
Jelzet: MNL OL XIX-C-1-n-sz. n.-1945. - Az államigazgatás felsőbb szervei; Egészségügy, Népjólét; Népjóléti Minisztérium; Molnár Erik miniszter iratai.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 30.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő