"Szól a rádió"

Egy államvédelmi tiszt esete a szocialista törvényességgel

Hová szokott járni szórakozni Szakolyban?
Szórakozni nem szoktam elmenni, mivel 1943. december 16-án vettem egy 800 forintos rádiót és azt szoktam hallgatni.
Milyen híreket szokott hallgatni a rádióban?
A magyar rádió Kossuth és Petőfi adásaiban rendszeresen meghallgattam a híreket és színházi közvetítéseket.
Beismerem, hogy a magyar rádió híreinek meghallgatása után több esetben hallgattam a "Szabad Európa" és az "Amerika Hangja" magyar nyelvu híreit, ahol általában családom volt jelen.

Tanúkihallgatási jegyzőkönyv (Nyircsák János)

ÁLLAMVÉDELMI HATÓSÁG

Tanúkihallgatási jegyzőkönyv

A jegyzőkönyv készült Nyíregyháza, 1955 évben április hónap 14. napján.

A tanú vezeték- és utóneve: Nyircsák János
(...)
Munkahelye és beosztása: Szakoly "Vörössugár" tsz (volt tsz-elnök)
Iskolai végzettsége: 6 elemi
Pártállása: MDP-tag
(...)
A tanú a hamis tanúzás törvényes következményeire történt figyelmeztetés után az alábbiakat adja elő:

Milyen kapcsolata van Csontos János szakolyi lakossal?
Csontos Jánost közelebbről nem ismerem, mivel előzőleg Tiszapolgár községben laktam. 1944-ben költöztem Szakoly községbe, s ez időtől kezdve mint csendőrt ismertem. Csendőri tevékenységét nem ismerem, azonban a községben többször nyilvánította a csendőrséghez való viszonyát olyan irányban, hogy jobban ismeri a törvényeket, mint bárki. Egyébként gőgős személynek ismerem, aki több esetben lenézte a szegényebb parasztembereket. A felszabadulás után kb. 1945, vagy 46-ban tért haza Szakolyba, s ez időtől kezdve juttatott földjén dolgozott. 1952-ben [a] községi tanács mezőgazdasági osztályán dolgoztam, mint előadó, s egyben patronáltam az 1950-ben megalakult a "Vörössugár" termelőszövetkezetet. Ennek a szövetkezetnek 1954-ben lettem elnöke, amikor is Csontos János több esetben szidott, mint kommunistát azzal, hogy én akarom a község lakóit meggyőzni a termelőszövetkezetbe való belépésre. Igyekezett rokoni köreit ellenem állítani a termelőszövetkezet kiszélesítése ellen, akik több esetben gúnyos megjegyzésekkel illettek a községben.

Milyen tszcs-ellenes kijelentései voltak Csontosnak?
1954. júniusában mint elnök kimenetem a mezőre, hogy a tsz dolgozóit ellenőrizzem munkájukban. Ez alkalommal mint [a] Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség szervezet vezetője magammal vittem 1 db kispuskát, hogy a környékben lévő szarka madarakat irtsam, mivel többen panaszolták, hogy a csirkéket elhordja. Közben a tsz-tagok, akik egyébként [a] tengeri első kapálását végezték, felhívták figyelmemet arra, hogy a megkapált tengeri-földön idegen jószágok legelnek. Én látva az eseményt, odamentem a jószág gazdájához - Pál Istvánhoz - és kértem, hogy hajtsa le jószágját a földről, mire az le is hajtotta. Majd a közelben lévő Csontos János azt kiabálta nekem, hogy te "piszkos kommunista", mit lövöldözöl itt. Én mivel láttam, hogy Csontos János erős felindulásban van, nem álltam le vele vitatkozni, odamentem a tsz-dolgozókhoz. Útközben drasztikus megjegyzésekkel illette anyámat, majd azt mondta, hogy te "piszkos kommunista" el kellene téged zavarni innen a faluból, mert te akarod az embereket a termelőszövetkezetbe bevonni, hogy azok ott tönkre menjenek. Azt akarod, hogy azok vízbe fulladjanak, s éhen pusztuljanak. De majd eljön még az idő, hogy ilyen emberekkel leszámolhatunk.

Kik hallották Csontos János fenti kijelentéseit?
Csontos János tsz-ellenes kijelentéseit a közelben lévő Pál István VB-tag hallotta.

Mit kíván még az üggyel kapcsolatosan előadni?
Előadni kívánom, hogy a fenti eset lezajlása után mint elnök féltem az esti órákban a községben járni, mivel attól tartottam, hogy Csontos rokoni köreiből valaki megver tsz-tevékenységemért. Ugyanis egy esetben - a húsvéti ünnepek alkalmával - felmentem a földmuves szövetkezet italbolt helyiségébe, hogy egy fröccsöt elfogyasszak. A korcsmában ez alkalommal jelen volt Csontos testvérei és id. Szőllősi János rokonom, akivel italfogyasztás közben koccintottam. Majd odajött Csontos egyik testvére és azt mondta, hogy mit koccintol ezzel a szar bandával. Én azonban nem szóltam hozzá, mivel arra gondoltam, hogy belém akar kötni, s majd rövidesen elmentem haza.

Az üggyel kapcsolatosan egyebet előadni nem kívánok, vallomásomat az igazságnak megfelelően tettem meg, melyet a jegyzőkönyv helyesen tartalmaz, amit átolvasása után aláírásommal is igazolok.

Felvette:
Németh József
áv. alhdgy. 

                                                 

 Nyircsák János
vallomástevő


(ÁBTL 3.1.9. V-127550 40-42. old.)

Kulcsszavak

Ezen a napon történt szeptember 22.

1980

Az Irán és Irak közötti határháború országos háborúvá fajul.Tovább

1992

Az ENSZ kizárja Jugoszláviát a boszniai eseményekben vállalt szerepe miatt.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő