"Szól a rádió"

Egy államvédelmi tiszt esete a szocialista törvényességgel

Hová szokott járni szórakozni Szakolyban?
Szórakozni nem szoktam elmenni, mivel 1943. december 16-án vettem egy 800 forintos rádiót és azt szoktam hallgatni.
Milyen híreket szokott hallgatni a rádióban?
A magyar rádió Kossuth és Petőfi adásaiban rendszeresen meghallgattam a híreket és színházi közvetítéseket.
Beismerem, hogy a magyar rádió híreinek meghallgatása után több esetben hallgattam a "Szabad Európa" és az "Amerika Hangja" magyar nyelvu híreit, ahol általában családom volt jelen.

Csontos János ügye - jelentés

Tárgy: Csontos János ügye

Jelentés
Nyíregyháza, 1955. április 9.

1955. március 29-én előállítottuk Csontos János (...) volt cső. szkv. középparaszt foglalkozású, pártonkívüli, magyar állampolgár, Szakoly, József Attila u. 4. sz. alatti lakost, népi demokratikus államrend elleni izgatás gyanúja miatt.

Ez ügyben 1955. március 30-án kiszálltam Szakoly községbe, hogy az ügyére vonatkozólag tanúkihallgatásokat eszközöljek. A VI. osztály, illetve a nagykállói járási osztály egyik beosztottja, Dutka elvtárs tanúként kihallgatta Soós János szakolyi lakost, aki kihallgatása során több személyről tett vallomást arról, hogy Csontos János lakásán csoportosan hallgatják az idegen állomások magyar nyelvu híreit. A jegyzőkönyvben említett személyeket a meglévő adatok alapján kihallgattam, akik közül Bíró János és Soós János tett érdemleges vallomást.

A tanúkihallgatás kezdetén figyelmeztettem a személyeket a hamis tanúzás törvényes következményeire, akik azt megértve elmondták, hogy két esetben hallgatták a "Szabad Európa" magyar nyelvu híreit.

Bíró János és Soós János tanúvallomása alapján 1955. március 31-én előzetes letartóztatásba helyeztük Csontos János szakolyi lakost népi demokratikus államrend elleni izgatás buntette miatt. Csontos János a vizsgálat során beismerte, hogy két esetben csoportosan hallgatták lakásán az idegen állomások magyar nyelvu híreit, melyet egy esetben Kohári Ferenc felvetésére kiértékeltek. Ennek alapján, tekintettel Csontos János betegségére nézve, a vizsgálat befejezését meggyorsítottam és 1955. április 5-én - Végső elvtárssal történt előzetes megbeszélés alapján - átadtam a megyei ügyészségnek.

Az ügyben Végső ügyész elvtárs 1955. április 9-én beidézte Bíró János és Soós János szakolyi lakosokat kihallgatás céljából. A tanúk Soós János kivételével 1955. március 30-i tanúvallomását visszavonta azzal, hogy a kihallgatása során megijedt, s azért tett olyan irányú vallomást, hogy hallgatta a "Szabad Európa" magyar nyelvu híreit Csontos lakásán.

Az ügyészi kihallgatáson felvett jegyzőkönyvben az tunik ki, hogy az ügyben nyomozást végző államvédelmi tiszt elmondta a tanúknak a meglévő adatokat, s ennek alapján tett beismerő vallomást. A jegyzőkönyvben feltett kérdések nem arra irányulnak, hogy az előzetes letartóztatásban lévő Csontos János ügyét kompromittáljuk, hanem az ügyben végző nyomozó tisztet kompromittálja le. Ez ügyben személyesen beszéltem Végső ügyész elvtárssal, s úgy nyilvánult meg - személyes nézeteltérések alapján -, hogy nem vezetett eredményre eddigi munkám az ügyben, s most Csontost szabad lábra kell helyezni.

Ha előzőleg úgy beszélünk az ügyről, hogy nem lesz belőle semmi - annak ellenére, hogy a tanúk részbeni vallomásuk, valamint a terhelt beismerő vallomása bizonyítja az izgatás tényét -, akkor a Megyei Ügyészség miért hagyta jóvá Csontos János előzetes letartóztatását. A törvényesség kérdése éppen itt mutatkozik meg, amikor a megyei ügyészség részéről egyes ügyeket felületesen kezelnek. Pl. Csontos János ügye.

Ma, amikor arról beszélünk, hogy a volt horthysta erőszakszervezetek tagjait, akik a népi demokratikus államrendünk ellen különböző buncselekményeket igyekeznek végrehajtani szocialista építésünk minden egyes szakaszaiban, akkor nem kezelhetünk egyes ügyeket liberalizmusan [!], hanem azokat a törvény szigorával kell büntetni. Ma, amikor megyénkben az osztályellenség az izgatás sorozatát követi el rendes, becsületes dolgozók között, nem engedhetjük meg, hogy azok továbbra is folytassák ellenséges tevékenységüket. Ezt mutatja Csontos János előzetes letartóztatása is, melynek következtében a községben megszuntek a csoportos rádióhallgatások.

Bíró János miután fenti tanúvallomását visszavonta az ügyészségen - jelenlétemben - s majd eltávozása után javasoltam Végső elvtársnak, hogy hamis tanúzás miatt vonjuk felelősségre. Végső elvtárs úgy nyilatkozott meg, hogy a hatóság őt hamis tanúzásért nem vonhatja felelősségre, mivel a tanúvallomási jegyzőkönyvben leírt "tanú a hamistanúzás törvényes következményeire történt figyelmeztetés után az alábbiakat adja elő" csak erkölcsi hatással lehet a tanúra. Én ezzel nem értettem egyet, s azt mondtam, hogy meg fogom tenni az üggyel kapcsolatos észrevételeimet.

Németh József áv. alhdgy.

(ÁBTL 3.1.9. V-127550 72-73. old.)

Kulcsszavak

Ezen a napon történt augusztus 06.

1914

Ausztria-Magyarország hadat üzen Oroszországnak, Szerbia pedig Németországnak.Tovább

1916

A VI. isonzói csata: az olasz fronton először sikerült jelentős területi és stratégiai győzelmet aratniuk az olaszoknak.Tovább

1919

Hat napi működés után lemond a Magyarországi Tanácsköztársaság, bukása után megalakult Peidl-kormány.Tovább

1919

Ellenforradalmi ifjak a műegyetem aulájában tömegverekedést kezdeményezve inzultálták a zsidó hallgatókat. Akcióik ezt követően robbantak...Tovább

1945

Az amerikaiak atombombát dobnak Hirosimára.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő