"Szól a rádió"
Hová szokott járni szórakozni Szakolyban?
Szórakozni nem szoktam elmenni, mivel 1943. december 16-án vettem egy 800 forintos rádiót és azt szoktam hallgatni.
Milyen híreket szokott hallgatni a rádióban?
A magyar rádió Kossuth és Petőfi adásaiban rendszeresen meghallgattam a híreket és színházi közvetítéseket.
Beismerem, hogy a magyar rádió híreinek meghallgatása után több esetben hallgattam a "Szabad Európa" és az "Amerika Hangja" magyar nyelvu híreit, ahol általában családom volt jelen.
Csontos János ügye - jelentés
Tárgy: Csontos János ügye
Jelentés
Nyíregyháza, 1955. április 9.
1955. március 29-én előállítottuk Csontos János (...) volt cső. szkv. középparaszt foglalkozású, pártonkívüli, magyar állampolgár, Szakoly, József Attila u. 4. sz. alatti lakost, népi demokratikus államrend elleni izgatás gyanúja miatt.
Ez ügyben 1955. március 30-án kiszálltam Szakoly községbe, hogy az ügyére vonatkozólag tanúkihallgatásokat eszközöljek. A VI. osztály, illetve a nagykállói járási osztály egyik beosztottja, Dutka elvtárs tanúként kihallgatta Soós János szakolyi lakost, aki kihallgatása során több személyről tett vallomást arról, hogy Csontos János lakásán csoportosan hallgatják az idegen állomások magyar nyelvu híreit. A jegyzőkönyvben említett személyeket a meglévő adatok alapján kihallgattam, akik közül Bíró János és Soós János tett érdemleges vallomást.
A tanúkihallgatás kezdetén figyelmeztettem a személyeket a hamis tanúzás törvényes következményeire, akik azt megértve elmondták, hogy két esetben hallgatták a "Szabad Európa" magyar nyelvu híreit.
Bíró János és Soós János tanúvallomása alapján 1955. március 31-én előzetes letartóztatásba helyeztük Csontos János szakolyi lakost népi demokratikus államrend elleni izgatás buntette miatt. Csontos János a vizsgálat során beismerte, hogy két esetben csoportosan hallgatták lakásán az idegen állomások magyar nyelvu híreit, melyet egy esetben Kohári Ferenc felvetésére kiértékeltek. Ennek alapján, tekintettel Csontos János betegségére nézve, a vizsgálat befejezését meggyorsítottam és 1955. április 5-én - Végső elvtárssal történt előzetes megbeszélés alapján - átadtam a megyei ügyészségnek.
Az ügyben Végső ügyész elvtárs 1955. április 9-én beidézte Bíró János és Soós János szakolyi lakosokat kihallgatás céljából. A tanúk Soós János kivételével 1955. március 30-i tanúvallomását visszavonta azzal, hogy a kihallgatása során megijedt, s azért tett olyan irányú vallomást, hogy hallgatta a "Szabad Európa" magyar nyelvu híreit Csontos lakásán.
Az ügyészi kihallgatáson felvett jegyzőkönyvben az tunik ki, hogy az ügyben nyomozást végző államvédelmi tiszt elmondta a tanúknak a meglévő adatokat, s ennek alapján tett beismerő vallomást. A jegyzőkönyvben feltett kérdések nem arra irányulnak, hogy az előzetes letartóztatásban lévő Csontos János ügyét kompromittáljuk, hanem az ügyben végző nyomozó tisztet kompromittálja le. Ez ügyben személyesen beszéltem Végső ügyész elvtárssal, s úgy nyilvánult meg - személyes nézeteltérések alapján -, hogy nem vezetett eredményre eddigi munkám az ügyben, s most Csontost szabad lábra kell helyezni.
Ha előzőleg úgy beszélünk az ügyről, hogy nem lesz belőle semmi - annak ellenére, hogy a tanúk részbeni vallomásuk, valamint a terhelt beismerő vallomása bizonyítja az izgatás tényét -, akkor a Megyei Ügyészség miért hagyta jóvá Csontos János előzetes letartóztatását. A törvényesség kérdése éppen itt mutatkozik meg, amikor a megyei ügyészség részéről egyes ügyeket felületesen kezelnek. Pl. Csontos János ügye.
Ma, amikor arról beszélünk, hogy a volt horthysta erőszakszervezetek tagjait, akik a népi demokratikus államrendünk ellen különböző buncselekményeket igyekeznek végrehajtani szocialista építésünk minden egyes szakaszaiban, akkor nem kezelhetünk egyes ügyeket liberalizmusan [!], hanem azokat a törvény szigorával kell büntetni. Ma, amikor megyénkben az osztályellenség az izgatás sorozatát követi el rendes, becsületes dolgozók között, nem engedhetjük meg, hogy azok továbbra is folytassák ellenséges tevékenységüket. Ezt mutatja Csontos János előzetes letartóztatása is, melynek következtében a községben megszuntek a csoportos rádióhallgatások.
Bíró János miután fenti tanúvallomását visszavonta az ügyészségen - jelenlétemben - s majd eltávozása után javasoltam Végső elvtársnak, hogy hamis tanúzás miatt vonjuk felelősségre. Végső elvtárs úgy nyilatkozott meg, hogy a hatóság őt hamis tanúzásért nem vonhatja felelősségre, mivel a tanúvallomási jegyzőkönyvben leírt "tanú a hamistanúzás törvényes következményeire történt figyelmeztetés után az alábbiakat adja elő" csak erkölcsi hatással lehet a tanúra. Én ezzel nem értettem egyet, s azt mondtam, hogy meg fogom tenni az üggyel kapcsolatos észrevételeimet.
Németh József áv. alhdgy.
(ÁBTL 3.1.9. V-127550 72-73. old.)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt január 09.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő