A gorlicei áttörés az első világháborúban: Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregeinek sikeres támadása az oroszok ellen.Tovább
Források a felvidéki magyarok sorsáról a második világháború után
„Amikor a most uralmon lévő csehszlovák parancsnokság Rozsnyóra került, az ő kormánybiztosuk a magyar iskolákat bezárással fenyegette, de ezt az orosz parancsnokság letiltotta, a magyar tanítás tovább folyt, sőt az orosz parancsnok a premontrei gimn[áziumi] igazgató előtt azt a kijelentést tette, a csehszlovák vezető előtt, hogy ti minket becsaptatok, azt mondottátok, hogy a felvidéki terület mind szlovák, s minél tovább tartózkodom itt, annál jobban tapasztalom, hogy ez a vidék teljesen magyar.”
Források
Pájer János rozsnyói káptalani helynöki biztos tájékoztatói a felvidéki magyarok helyzetéről
a.
Pájer János rozsnyói káptalani helynöki biztos 1945. augusztus 10-i tájékoztatója a felvidéki magyarok helyzetéről
| 279/1945 sz[ám] | A rozsnyói helynöki hivataltól, Bánréve |
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak
Budapest
Tiszteletteljesen jelentem a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak, hogy a rozsnyói egyházmegye ún.
mely 1938 novemberében a bécsi döntés folytán csatoltatott a trianoni Magyarországhoz, egymással teljes összefüggésben Rozsnyótól Losoncig, le Bánrévéig, innen Füleken keresztül Somoskőújfaluig, továbbá Rozsnyótól Tornáig, illetve Torna - Nádaskáig a Barka felé vezető völgyet is beleértve, mindenütt színmagyarok laknak. Legjobb tudomásom szerint ezen a részen mindössze három szlovák falu van, még pedig Krasznahorka felett, Rozsnyó közelében An[d]rási (Pacsa), a Csetnek felé vezető úton Rekenyeújfalu, végül Losonc mellett Gács, de ennek a három községnek a lakói is csaknem kivétel nélkül beszélnek, v[agy] legalább értenek magyarul. Maga Rozsnyó a legutóbbi magyar népszámlálás alkalmával 95%-ban magyarnak vallotta magát, sőt még a Rozsnyótól Dobsina felé fekvő Sajóháza is magyar.Az első orosz parancsnokság rövid ottléte után azonnal elrendelte az iskolák megnyitását, ami meg is történt s azokban másnyelvű tanítás, mint magyar nem is lehetett, mert másnyelvű nem is volt. Az orosz parancsnokság ezen kívül még magyar kultúrestét is kért, amilyet az ő kívánságára többször is rendeztek. Amikor a most uralmon lévő csehszlovák parancsnokság Rozsnyóra került, az ő kormánybiztosuk a magyar iskolákat bezárással fenyegette, de ezt az orosz parancsnokság letiltotta, a magyar tanítás tovább folyt, sőt az orosz parancsnok a premontrei gimn[áziumi] igazgató előtt azt a kijelentést tette, a csehszlovák vezető előtt, hogy ti minket becsaptatok, azt mondottátok, hogy a felvidéki terület mind szlovák, s minél tovább tartózkodom itt, annál jobban tapasztalom, hogy ez a vidék teljesen magyar. Ez az orosz parancsnok az egyes városok és községek anyanyelvéről statisztikát állított össze, amely mind a magyarság javára szolgált és azt Moszkvába küldötte.
Mihelyt azonban az orosz parancsnokság a közigazgatást az új csehszlovák parancsnokságnak átadta, minden megváltozott. A magyar iskolák megszűntek, a kiutasítások megkezdődtek, színmagyar városokban, mint Rozsnyó, Rimaszombat és Losoncz [!] s a sok magyar faluba szlovák tisztviselőket küldöttek, a templomokban, ha a magyar meg is maradt, meg kellett maradni, mert szlovákul nem értettek, szlovák istentiszteletek tartását is elrendelték. A magyar levelezést betiltották, a magyar leveleket a területekre be nem engedték, szó és írásbeli hirdetményeiket szlovákul közölték.
Ezen kívül még sok mindenféle sérelemről lehetne beszélni, ami ott a magyarságot érte, amelyek között a legsérelmesebbnek látszik, hogy újabban még a magyar beszédet is betiltani iparkodnak.
Azt még megértjük, hogy a fegyverszüneti egyezmény értelmében azoknak, akik a trianoni Magyarországból 1938 nov[ember] óta helyeztettek, v[agy] mentek az ún. felvidéki területre, legyenek azok akár papok, akár más polgári egyének, azt a részt el kell hagyniok [!], de hogy összes ingó és ingatlan vagyonukat minden térítés nélkül ott kell hagyniuk s onnan csak 50 kilóval távozhatnak, ebbe már nehéz megnyugodni.
Ami pedig a határszéleken most történik és lejátszódik, az egyenesen siralmas a magyarságra nézve. Rozsnyó, Rimaszombat, Tornalja és más magyar községek őslakossága táborozik itt, akik mindössze 15 percet kaptak arra, hogy csak valamit is hozhassanak magukkal, szomorú sorsuk és helyzetük pedig ebben a nagy bizonytalanságban az, hogy a magyar hatóságok nem engedik be, a szlovákok pedig vissza nem engedik, mert az új csehszlovák törvény szerint magyar ember csehszlovák területen nem maradhat...
Minderről azért tartottam szükségesnek a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot tájékoztatni, hogy sorsüldözött magyar testvéreink érdekében illetékes helyen szót emelni szíveskedjék.
Kiváló tisztelettel, Putnok, 1945. aug[usztus] 10.
| Pájer János rozsnyói káptalani helynöki biztos |
[A jelentésre rágépelt minisztériumi feljegyzés:]
A rozsnyói egyházmegyei viszonyok, sajnos, általánosnak mondhatók azon a területen, mely 1938-ban magyar, most pedig ismét cseh-szlovák joghatóság alá került. A színmagyar Csallóköz, Komárom-Esztergom megye magyar őslakossága egyként sínyli az idegen elnyomást, az emberi jogoktól való megfosztást.
Szíves tudomásulvétel és illetékes helyen való felhasználás céljából a X. ügyosztályhoz tisztelettel átteszem. Budapest, 1945. aug[usztus] 21.
Jelzet: MOL XIX-I-1-e-3. tétel-35586-1945. (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Ügyosztálya). Eredeti, gépelt és saját kezűleg aláírt tisztázat.
b.
A VKM 1945. augusztus 25-i válasza Pájer János helynöki biztosnak
Méltóságos és Főtisztelendő Pájer János úrnak,
káptalani helynöki biztos
Putnok
Méltóságod helyzetjelentését köszönettel vettem és arról a Miniszterelnök és Külügyminiszter urakat is tájékoztattam.
Felkérem méltóságodat, hogy tapasztalatairól a jövőben is tájékoztatni szíveskedjék, különösen azt kérem, hogy a magyarsággal kapcsolatos rendelkezések szövegét (plakát, nyomtatvány, újság stb. rendelkezésemre bocsátani szíveskedjék.
Budapest, 1945. augusztus 25.
Halmi
Jelzet: MOL XIX-I-1-e-3. tétel-35586-1945. (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Ügyosztálya). Eredeti, kiadmányozott fogalmazvány.
c.
Pájer János rozsnyói káptalani helynöki biztos 1945. szeptember 5-i tájékoztatója a felvidéki magyarok helyzetéről
366/1945 sz[ámú]
A rozsnyói helynöki hivataltól
Putnok
A Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak
Budapest
Hivatkozással f[olyó] évi aug[usztus] 25-ről 35586/1945 sz. b[ecses] soraira, a határszéli helyzetről az alábbi jelentést adom. Legújabban Szlovákiában egy rendeletet tettek közzé, amely szerint magyar nemzetiségű betegeket semmiféle kórházba, szanatóriumba v[agy] magángyógyintézetbe felvenni és kezelni nem lehet. Elrendelték, hogy a kórházakban ápolt magyar nemzetiségű betegeket azonnal írják össze. Elkobozták a magyar nemzetiségű orvosok rendelőit. Kisajátították a magyar nemzetiségűek gyógyszertárait. A magyar orvosi rendelőket és gyógyszertárakat a szlovák rendőrség leltározta, azzal, hogy ezeket a felszereléseket szlovák vidékre szállítják.
Ha visszatekintünk arra, hogy Gömör vármegye ún. „felvidéki" területének magyar hat éve alatt a rimaszombati és rozsnyói országos hírű kórházak és orvosok, miután Rimaszombat és Rozsnyó környékén rendes kórházak és megfelelő orvosok nem voltak, hány száz esetben nyújtottak a szlovák határon autón v[agy] mentőkocsin áthozott és az ottani orvosok által már feladott nagybetegeknek életmentő segítséget, erre sok példát fel lehetne h[o]zni, természetesen a szlovák hatóságok készséges engedélyével, hány szlovák gyermeket mentettek meg az életnek... minderre méltó felelet a fenti rendelet és kellőképpen bevilágít a szlovák kultúra, emberszeretet és jóindulat kulisszái megé [!]. Ha eddig nem történt volna semmi barbárság és sérelem magyar testvéreinken, maga ez az egy rendelet elegendő ahhoz, hogy a sorsunkat intéző nagyhatalmak bölcs előrelátással kivegyék az odaát sínylődő egy millió magyart a sötét kulturálatlanság lelketlen, ultrasoviniszta lovagjainak karjaiból.
Nem régen a szlovákok 7-8 napi időt és engedélyt adtak a kiutasítottaknak, hogy ezalatt otthagyott ingóságaikat kihozhassák. Tömegesebb kiutasítás nem történt ez idő alatt. Néhányan elmentek, egy idős házaspárt, amelynek egyike szélütött volt, ennek dacára kitettek. Közben itt a határon, híd alatt és réteken veszteglő testvéreinket a napokban meglátogatta a rimaszombati szlovák rendőrfőnök, aki megdöbbenésének adott kifejezést tartózkodási helyük felett, és visszahívta őket, mire azok azt válaszolták, hogy ők csak a magyar Rimaszombatba térnek vissza. Szept[ember] 2-án a szlovák rendőrségtől a cseh csendőrség vette át a rendőri szolgálatot, akik azt mondották a kiutasítottaknak, hogy 5 nap múlva visszamehetnek. Szept. 1-től állí[t]ólag a magyar istentiszteleteket is betiltották.
A határra most táviratilag angol és amerikai újságírók jelentkeztek. Angol tolmács rendelkezésre áll. A tornaljai birtokosok cselédeit lakásukból kitették, és helyükre szlovákokat hoztak, Rozsnyóra pedig 40 szlovák családot akarnak betelepíteni.
Mindez csak azért történik, hogy a közeli választások alkalmával minél több szlovák szavazóik legyenek, és hogy a kiüldözött magyarságot annál jobban kirabolhassák.
Hirdetményekről és plakátokról ma nem tudok jelentést adni.
Kiváló tisztelettel,
Putnok, 1945. szept[ember] 5.
Pájer János
rozsnyói káptalani helynöki biztos
Jelzet: MOL XIX-I-1-e-3. tétel-44958-1945. (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Ügyosztálya). Eredeti, gépelt és saját kezűleg aláírt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 02.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő