Románia a Csehszlovákiával kötött szerződés révén csatlakozik a kisantanthoz.Tovább
Források a felvidéki magyarok sorsáról a második világháború után
„Amikor a most uralmon lévő csehszlovák parancsnokság Rozsnyóra került, az ő kormánybiztosuk a magyar iskolákat bezárással fenyegette, de ezt az orosz parancsnokság letiltotta, a magyar tanítás tovább folyt, sőt az orosz parancsnok a premontrei gimn[áziumi] igazgató előtt azt a kijelentést tette, a csehszlovák vezető előtt, hogy ti minket becsaptatok, azt mondottátok, hogy a felvidéki terület mind szlovák, s minél tovább tartózkodom itt, annál jobban tapasztalom, hogy ez a vidék teljesen magyar.”
Források
Pájer János rozsnyói káptalani helynöki biztos tájékoztatói a felvidéki magyarok helyzetéről
a.
Pájer János rozsnyói káptalani helynöki biztos 1945. augusztus 10-i tájékoztatója a felvidéki magyarok helyzetéről
| 279/1945 sz[ám] | A rozsnyói helynöki hivataltól, Bánréve |
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak
Budapest
Tiszteletteljesen jelentem a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak, hogy a rozsnyói egyházmegye ún.
mely 1938 novemberében a bécsi döntés folytán csatoltatott a trianoni Magyarországhoz, egymással teljes összefüggésben Rozsnyótól Losoncig, le Bánrévéig, innen Füleken keresztül Somoskőújfaluig, továbbá Rozsnyótól Tornáig, illetve Torna - Nádaskáig a Barka felé vezető völgyet is beleértve, mindenütt színmagyarok laknak. Legjobb tudomásom szerint ezen a részen mindössze három szlovák falu van, még pedig Krasznahorka felett, Rozsnyó közelében An[d]rási (Pacsa), a Csetnek felé vezető úton Rekenyeújfalu, végül Losonc mellett Gács, de ennek a három községnek a lakói is csaknem kivétel nélkül beszélnek, v[agy] legalább értenek magyarul. Maga Rozsnyó a legutóbbi magyar népszámlálás alkalmával 95%-ban magyarnak vallotta magát, sőt még a Rozsnyótól Dobsina felé fekvő Sajóháza is magyar.Az első orosz parancsnokság rövid ottléte után azonnal elrendelte az iskolák megnyitását, ami meg is történt s azokban másnyelvű tanítás, mint magyar nem is lehetett, mert másnyelvű nem is volt. Az orosz parancsnokság ezen kívül még magyar kultúrestét is kért, amilyet az ő kívánságára többször is rendeztek. Amikor a most uralmon lévő csehszlovák parancsnokság Rozsnyóra került, az ő kormánybiztosuk a magyar iskolákat bezárással fenyegette, de ezt az orosz parancsnokság letiltotta, a magyar tanítás tovább folyt, sőt az orosz parancsnok a premontrei gimn[áziumi] igazgató előtt azt a kijelentést tette, a csehszlovák vezető előtt, hogy ti minket becsaptatok, azt mondottátok, hogy a felvidéki terület mind szlovák, s minél tovább tartózkodom itt, annál jobban tapasztalom, hogy ez a vidék teljesen magyar. Ez az orosz parancsnok az egyes városok és községek anyanyelvéről statisztikát állított össze, amely mind a magyarság javára szolgált és azt Moszkvába küldötte.
Mihelyt azonban az orosz parancsnokság a közigazgatást az új csehszlovák parancsnokságnak átadta, minden megváltozott. A magyar iskolák megszűntek, a kiutasítások megkezdődtek, színmagyar városokban, mint Rozsnyó, Rimaszombat és Losoncz [!] s a sok magyar faluba szlovák tisztviselőket küldöttek, a templomokban, ha a magyar meg is maradt, meg kellett maradni, mert szlovákul nem értettek, szlovák istentiszteletek tartását is elrendelték. A magyar levelezést betiltották, a magyar leveleket a területekre be nem engedték, szó és írásbeli hirdetményeiket szlovákul közölték.
Ezen kívül még sok mindenféle sérelemről lehetne beszélni, ami ott a magyarságot érte, amelyek között a legsérelmesebbnek látszik, hogy újabban még a magyar beszédet is betiltani iparkodnak.
Azt még megértjük, hogy a fegyverszüneti egyezmény értelmében azoknak, akik a trianoni Magyarországból 1938 nov[ember] óta helyeztettek, v[agy] mentek az ún. felvidéki területre, legyenek azok akár papok, akár más polgári egyének, azt a részt el kell hagyniok [!], de hogy összes ingó és ingatlan vagyonukat minden térítés nélkül ott kell hagyniuk s onnan csak 50 kilóval távozhatnak, ebbe már nehéz megnyugodni.
Ami pedig a határszéleken most történik és lejátszódik, az egyenesen siralmas a magyarságra nézve. Rozsnyó, Rimaszombat, Tornalja és más magyar községek őslakossága táborozik itt, akik mindössze 15 percet kaptak arra, hogy csak valamit is hozhassanak magukkal, szomorú sorsuk és helyzetük pedig ebben a nagy bizonytalanságban az, hogy a magyar hatóságok nem engedik be, a szlovákok pedig vissza nem engedik, mert az új csehszlovák törvény szerint magyar ember csehszlovák területen nem maradhat...
Minderről azért tartottam szükségesnek a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot tájékoztatni, hogy sorsüldözött magyar testvéreink érdekében illetékes helyen szót emelni szíveskedjék.
Kiváló tisztelettel, Putnok, 1945. aug[usztus] 10.
| Pájer János rozsnyói káptalani helynöki biztos |
[A jelentésre rágépelt minisztériumi feljegyzés:]
A rozsnyói egyházmegyei viszonyok, sajnos, általánosnak mondhatók azon a területen, mely 1938-ban magyar, most pedig ismét cseh-szlovák joghatóság alá került. A színmagyar Csallóköz, Komárom-Esztergom megye magyar őslakossága egyként sínyli az idegen elnyomást, az emberi jogoktól való megfosztást.
Szíves tudomásulvétel és illetékes helyen való felhasználás céljából a X. ügyosztályhoz tisztelettel átteszem. Budapest, 1945. aug[usztus] 21.
Jelzet: MOL XIX-I-1-e-3. tétel-35586-1945. (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Ügyosztálya). Eredeti, gépelt és saját kezűleg aláírt tisztázat.
b.
A VKM 1945. augusztus 25-i válasza Pájer János helynöki biztosnak
Méltóságos és Főtisztelendő Pájer János úrnak,
káptalani helynöki biztos
Putnok
Méltóságod helyzetjelentését köszönettel vettem és arról a Miniszterelnök és Külügyminiszter urakat is tájékoztattam.
Felkérem méltóságodat, hogy tapasztalatairól a jövőben is tájékoztatni szíveskedjék, különösen azt kérem, hogy a magyarsággal kapcsolatos rendelkezések szövegét (plakát, nyomtatvány, újság stb. rendelkezésemre bocsátani szíveskedjék.
Budapest, 1945. augusztus 25.
Halmi
Jelzet: MOL XIX-I-1-e-3. tétel-35586-1945. (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Ügyosztálya). Eredeti, kiadmányozott fogalmazvány.
c.
Pájer János rozsnyói káptalani helynöki biztos 1945. szeptember 5-i tájékoztatója a felvidéki magyarok helyzetéről
366/1945 sz[ámú]
A rozsnyói helynöki hivataltól
Putnok
A Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak
Budapest
Hivatkozással f[olyó] évi aug[usztus] 25-ről 35586/1945 sz. b[ecses] soraira, a határszéli helyzetről az alábbi jelentést adom. Legújabban Szlovákiában egy rendeletet tettek közzé, amely szerint magyar nemzetiségű betegeket semmiféle kórházba, szanatóriumba v[agy] magángyógyintézetbe felvenni és kezelni nem lehet. Elrendelték, hogy a kórházakban ápolt magyar nemzetiségű betegeket azonnal írják össze. Elkobozták a magyar nemzetiségű orvosok rendelőit. Kisajátították a magyar nemzetiségűek gyógyszertárait. A magyar orvosi rendelőket és gyógyszertárakat a szlovák rendőrség leltározta, azzal, hogy ezeket a felszereléseket szlovák vidékre szállítják.
Ha visszatekintünk arra, hogy Gömör vármegye ún. „felvidéki" területének magyar hat éve alatt a rimaszombati és rozsnyói országos hírű kórházak és orvosok, miután Rimaszombat és Rozsnyó környékén rendes kórházak és megfelelő orvosok nem voltak, hány száz esetben nyújtottak a szlovák határon autón v[agy] mentőkocsin áthozott és az ottani orvosok által már feladott nagybetegeknek életmentő segítséget, erre sok példát fel lehetne h[o]zni, természetesen a szlovák hatóságok készséges engedélyével, hány szlovák gyermeket mentettek meg az életnek... minderre méltó felelet a fenti rendelet és kellőképpen bevilágít a szlovák kultúra, emberszeretet és jóindulat kulisszái megé [!]. Ha eddig nem történt volna semmi barbárság és sérelem magyar testvéreinken, maga ez az egy rendelet elegendő ahhoz, hogy a sorsunkat intéző nagyhatalmak bölcs előrelátással kivegyék az odaát sínylődő egy millió magyart a sötét kulturálatlanság lelketlen, ultrasoviniszta lovagjainak karjaiból.
Nem régen a szlovákok 7-8 napi időt és engedélyt adtak a kiutasítottaknak, hogy ezalatt otthagyott ingóságaikat kihozhassák. Tömegesebb kiutasítás nem történt ez idő alatt. Néhányan elmentek, egy idős házaspárt, amelynek egyike szélütött volt, ennek dacára kitettek. Közben itt a határon, híd alatt és réteken veszteglő testvéreinket a napokban meglátogatta a rimaszombati szlovák rendőrfőnök, aki megdöbbenésének adott kifejezést tartózkodási helyük felett, és visszahívta őket, mire azok azt válaszolták, hogy ők csak a magyar Rimaszombatba térnek vissza. Szept[ember] 2-án a szlovák rendőrségtől a cseh csendőrség vette át a rendőri szolgálatot, akik azt mondották a kiutasítottaknak, hogy 5 nap múlva visszamehetnek. Szept. 1-től állí[t]ólag a magyar istentiszteleteket is betiltották.
A határra most táviratilag angol és amerikai újságírók jelentkeztek. Angol tolmács rendelkezésre áll. A tornaljai birtokosok cselédeit lakásukból kitették, és helyükre szlovákokat hoztak, Rozsnyóra pedig 40 szlovák családot akarnak betelepíteni.
Mindez csak azért történik, hogy a közeli választások alkalmával minél több szlovák szavazóik legyenek, és hogy a kiüldözött magyarságot annál jobban kirabolhassák.
Hirdetményekről és plakátokról ma nem tudok jelentést adni.
Kiváló tisztelettel,
Putnok, 1945. szept[ember] 5.
Pájer János
rozsnyói káptalani helynöki biztos
Jelzet: MOL XIX-I-1-e-3. tétel-44958-1945. (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Ügyosztálya). Eredeti, gépelt és saját kezűleg aláírt tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 23.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő