Források 

Pájer János rozsnyói káptalani helynöki biztos tájékoztatói a felvidéki magyarok helyzetéről

a.
Pájer János rozsnyói káptalani helynöki biztos 1945. augusztus 10-i tájékoztatója a felvidéki magyarok helyzetéről

279/1945 sz[ám]

A rozsnyói helynöki hivataltól, Bánréve

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak
Budapest

Tiszteletteljesen jelentem a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak, hogy a rozsnyói egyházmegye ún.

mely 1938 novemberében a bécsi döntés folytán csatoltatott a trianoni Magyarországhoz, egymással teljes összefüggésben Rozsnyótól Losoncig, le Bánrévéig, innen Füleken keresztül Somoskőújfaluig, továbbá Rozsnyótól Tornáig, illetve Torna - Nádaskáig a Barka felé vezető völgyet is beleértve, mindenütt színmagyarok laknak. Legjobb tudomásom szerint ezen a részen mindössze három szlovák falu van, még pedig Krasznahorka felett, Rozsnyó közelében An[d]rási (Pacsa), a Csetnek felé vezető úton Rekenyeújfalu, végül Losonc mellett Gács, de ennek a három községnek a lakói is csaknem kivétel nélkül beszélnek, v[agy] legalább értenek magyarul. Maga Rozsnyó a legutóbbi magyar népszámlálás alkalmával 95%-ban magyarnak vallotta magát, sőt még a Rozsnyótól Dobsina felé fekvő Sajóháza is magyar.

Az első orosz parancsnokság rövid ottléte után azonnal elrendelte az iskolák megnyitását, ami meg is történt s azokban másnyelvű tanítás, mint magyar nem is lehetett, mert másnyelvű nem is volt. Az orosz parancsnokság ezen kívül még magyar kultúrestét is kért, amilyet az ő kívánságára többször is rendeztek. Amikor a most uralmon lévő csehszlovák parancsnokság Rozsnyóra került, az ő kormánybiztosuk a magyar iskolákat bezárással fenyegette, de ezt az orosz parancsnokság letiltotta, a magyar tanítás tovább folyt, sőt az orosz parancsnok a premontrei gimn[áziumi] igazgató előtt azt a kijelentést tette, a csehszlovák vezető előtt, hogy ti minket becsaptatok, azt mondottátok, hogy a felvidéki terület mind szlovák, s minél tovább tartózkodom itt, annál jobban tapasztalom, hogy ez a vidék teljesen magyar. Ez az orosz parancsnok az egyes városok és községek anyanyelvéről statisztikát állított össze, amely mind a magyarság javára szolgált és azt Moszkvába küldötte.

Mihelyt azonban az orosz parancsnokság a közigazgatást az új csehszlovák parancsnokságnak átadta, minden megváltozott. A magyar iskolák megszűntek, a kiutasítások megkezdődtek, színmagyar városokban, mint Rozsnyó, Rimaszombat és Losoncz [!] s a sok magyar faluba szlovák tisztviselőket küldöttek, a templomokban, ha a magyar meg is maradt, meg kellett maradni, mert szlovákul nem értettek, szlovák istentiszteletek tartását is elrendelték. A magyar levelezést betiltották, a magyar leveleket a területekre be nem engedték, szó és írásbeli hirdetményeiket szlovákul közölték.

Ezen kívül még sok mindenféle sérelemről lehetne beszélni, ami ott a magyarságot érte, amelyek között a legsérelmesebbnek látszik, hogy újabban még a magyar beszédet is betiltani iparkodnak.

Azt még megértjük, hogy a fegyverszüneti egyezmény értelmében azoknak, akik a trianoni Magyarországból 1938 nov[ember] óta helyeztettek, v[agy] mentek az ún. felvidéki területre, legyenek azok akár papok, akár más polgári egyének, azt a részt el kell hagyniok [!], de hogy összes ingó és ingatlan vagyonukat minden térítés nélkül ott kell hagyniuk s onnan csak 50 kilóval távozhatnak, ebbe már nehéz megnyugodni.

Ami pedig a határszéleken most történik és lejátszódik, az egyenesen siralmas a magyarságra nézve. Rozsnyó, Rimaszombat, Tornalja és más magyar községek őslakossága táborozik itt, akik mindössze 15 percet kaptak arra, hogy csak valamit is hozhassanak magukkal, szomorú sorsuk és helyzetük pedig ebben a nagy bizonytalanságban az, hogy a magyar hatóságok nem engedik be, a szlovákok pedig vissza nem engedik, mert az új csehszlovák törvény szerint magyar ember csehszlovák területen nem maradhat...

Minderről azért tartottam szükségesnek a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot tájékoztatni, hogy sorsüldözött magyar testvéreink érdekében illetékes helyen szót emelni szíveskedjék.

Kiváló tisztelettel, Putnok, 1945. aug[usztus] 10.

Pájer János rozsnyói káptalani helynöki biztos

[A jelentésre rágépelt minisztériumi feljegyzés:]
A rozsnyói egyházmegyei viszonyok, sajnos, általánosnak mondhatók azon a területen, mely 1938-ban magyar, most pedig ismét cseh-szlovák joghatóság alá került. A színmagyar Csallóköz, Komárom-Esztergom megye magyar őslakossága egyként sínyli az idegen elnyomást, az emberi jogoktól való megfosztást.
Szíves tudomásulvétel és illetékes helyen való felhasználás céljából a X. ügyosztályhoz tisztelettel átteszem. Budapest, 1945. aug[usztus] 21.

Jelzet: MOL XIX-I-1-e-3. tétel-35586-1945. (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Ügyosztálya). Eredeti, gépelt és saját kezűleg aláírt tisztázat.

b.
A VKM 1945. augusztus 25-i válasza Pájer János helynöki biztosnak

Méltóságos és Főtisztelendő Pájer János úrnak,
káptalani helynöki biztos
Putnok

Méltóságod helyzetjelentését köszönettel vettem és arról a Miniszterelnök és Külügyminiszter urakat is tájékoztattam.

Felkérem méltóságodat, hogy tapasztalatairól a jövőben is tájékoztatni szíveskedjék, különösen azt kérem, hogy a magyarsággal kapcsolatos rendelkezések szövegét (plakát, nyomtatvány, újság stb. rendelkezésemre bocsátani szíveskedjék.

Budapest, 1945. augusztus 25.

Halmi

Jelzet: MOL XIX-I-1-e-3. tétel-35586-1945. (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Ügyosztálya). Eredeti, kiadmányozott fogalmazvány.

c.
Pájer János rozsnyói káptalani helynöki biztos 1945. szeptember 5-i tájékoztatója a felvidéki magyarok helyzetéről

366/1945 sz[ámú]
A rozsnyói helynöki hivataltól
Putnok

A Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak
Budapest

Hivatkozással f[olyó] évi aug[usztus] 25-ről 35586/1945 sz. b[ecses] soraira, a határszéli helyzetről az alábbi jelentést adom. Legújabban Szlovákiában egy rendeletet tettek közzé, amely szerint magyar nemzetiségű betegeket semmiféle kórházba, szanatóriumba v[agy] magángyógyintézetbe felvenni és kezelni nem lehet. Elrendelték, hogy a kórházakban ápolt magyar nemzetiségű betegeket azonnal írják össze. Elkobozták a magyar nemzetiségű orvosok rendelőit. Kisajátították a magyar nemzetiségűek gyógyszertárait. A magyar orvosi rendelőket és gyógyszertárakat a szlovák rendőrség leltározta, azzal, hogy ezeket a felszereléseket szlovák vidékre szállítják.

Ha visszatekintünk arra, hogy Gömör vármegye ún. „felvidéki" területének magyar hat éve alatt a rimaszombati és rozsnyói országos hírű kórházak és orvosok, miután Rimaszombat és Rozsnyó környékén rendes kórházak és megfelelő orvosok nem voltak, hány száz esetben nyújtottak a szlovák határon autón v[agy] mentőkocsin áthozott és az ottani orvosok által már feladott nagybetegeknek életmentő segítséget, erre sok példát fel lehetne h[o]zni, természetesen a szlovák hatóságok készséges engedélyével, hány szlovák gyermeket mentettek meg az életnek... minderre méltó felelet a fenti rendelet és kellőképpen bevilágít a szlovák kultúra, emberszeretet és jóindulat kulisszái megé [!]. Ha eddig nem történt volna semmi barbárság és sérelem magyar testvéreinken, maga ez az egy rendelet elegendő ahhoz, hogy a sorsunkat intéző nagyhatalmak bölcs előrelátással kivegyék az odaát sínylődő egy millió magyart a sötét kulturálatlanság lelketlen, ultrasoviniszta lovagjainak karjaiból.

Nem régen a szlovákok 7-8 napi időt és engedélyt adtak a kiutasítottaknak, hogy ezalatt otthagyott ingóságaikat kihozhassák. Tömegesebb kiutasítás nem történt ez idő alatt. Néhányan elmentek, egy idős házaspárt, amelynek egyike szélütött volt, ennek dacára kitettek. Közben itt a határon, híd alatt és réteken veszteglő testvéreinket a napokban meglátogatta a rimaszombati szlovák rendőrfőnök, aki megdöbbenésének adott kifejezést tartózkodási helyük felett, és visszahívta őket, mire azok azt válaszolták, hogy ők csak a magyar Rimaszombatba térnek vissza. Szept[ember] 2-án a szlovák rendőrségtől a cseh csendőrség vette át a rendőri szolgálatot, akik azt mondották a kiutasítottaknak, hogy 5 nap múlva visszamehetnek. Szept. 1-től állí[t]ólag a magyar istentiszteleteket is betiltották.

A határra most táviratilag angol és amerikai újságírók jelentkeztek. Angol tolmács rendelkezésre áll. A tornaljai birtokosok cselédeit lakásukból kitették, és helyükre szlovákokat hoztak, Rozsnyóra pedig 40 szlovák családot akarnak betelepíteni.

Mindez csak azért történik, hogy a közeli választások alkalmával minél több szlovák szavazóik legyenek, és hogy a kiüldözött magyarságot annál jobban kirabolhassák.

Hirdetményekről és plakátokról ma nem tudok jelentést adni.

Kiváló tisztelettel,

Putnok, 1945. szept[ember] 5.

Pájer János
rozsnyói káptalani helynöki biztos

Jelzet: MOL XIX-I-1-e-3. tétel-44958-1945. (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Ügyosztálya). Eredeti, gépelt és saját kezűleg aláírt tisztázat.