Ravasz Károly pozsonyi magyar diplomata 1947. május 1-ei levele Ortutay Gyula VKM miniszterhez

Ravasz Károly pozsonyi magyar diplomata 1947. május 1-ei levele Ortutay Gyula VKM miniszterhez

Pozsony, 1947. május 1-én

Kedves Gyuszi bátyám!

Január 24-én kelt és nekem igen nagy örömet okozott leveled arra indít, hogy a május 1-i munkaszünetet felhasználva röviden beszámoljak Neked az itteni helyzet újabb alakulásáról.

 kivégzése, bár felkelésekre, lázongásokra, sőt még csak demonstrációkra sem került sor, nagyon kiélezte a belpolitikai helyzetet. Néhány szerencsétlen mellékkörülmény, véletlenség és ügyetlenség - mint pl. a kegyelmezési eljárás körül elkövetett szabálytalanságok, Tiso holttestének állítólagos elégetése és hamvainak szétszórása, Tiso utolsó szavai, az újságok riportjai, a demokratapárt [!] mosakodása, cseh kollaboráns miniszterelnök egyidejő szabadságvesztés büntetése stb. - csak elősegítette azt, amire már úgyis megvolt a megfelelő talaj, hogy ti. Tiso máris nemzeti mártírként él a szlovák nép lelkében, és a csehellenes és Beneš-ellenes győlölet tetőfokára hágott. A helyzet jellemzésére talán elég az, hogy a Szlovákiában abszolút többséggel rendelkező  a nyilvánosság elé hozott közleményben kijelentette, hogy Tiso megkegyelmezése mellett foglalt állást, és kivégzéséért a felelősséget a kommunistákra, a csehszlovák központi kormányra és Beneš elnökre hárította. Csak ezzel a közleménnyel tudta a Demokrata Párt vezetősége egyelőre megakadályozni, hogy a párt jobbszárnyát alkotó volt szlovák néppárti képviselők az ún.  a pártból kiváljanak, magukkal víve a párt tömegeit.

Ilyen előzmények után meglepően jól sikerült a 

 május 1-i ünnepsége, mely elég impozáns tömeget mozgatott meg.  szlovák kommunista-párti csehszlovák központi miniszterelnök-helyettes igen éles formában foglalt állást a fejüket újra felvető szeparatista törekvésekkel szemben. A szlovák kommunista párt ugyanis, mely az 1946. évi választások előtt erősen autonomista jelszavakat hangoztatott, mióta a választásokon Csehországban a kommunista, Szlovákiában viszont a Demokrata Párt győzött, a csehszlovák államegység előharcosa [!] és szlovákiai bástyája.

Igen ám, de mi lesz, ha a következő választásokon a kommunista párt Csehországban is kisebbségben marad, ami - ha a népszerősége az eddigi iramban csökken - nem lehet kétséges!

A Kommunista Párt május 1-i felvonulása különben a kétéves terv mellett a pánszlávizmus jegyében állott. Sőrőn lehetett látni Stalin [Sztálin] és 

képeit, a csehszlovák és szlovák zászlók mellett lengyel, bolgár és jugoszláv zászlókat, valamint a szláv testvériséget szimbolizáló csoportozatokat [!].

A kommunista oldalról változatlanul megnyilvánuló sovinizmus ellenére az a benyomásom, mintha az általános közhangulat a magyarsággal és Magyarországgal szemben, valamit javult volna.

Nincs kizárva, hogy a Demokrata Párt egy része a Szovjetunió és Csehország közé zárva, elszigeteltséget érezve - tudatosan igyekeznék javítani a magyar kapcsolatokat.

Nem kétséges természetesen, hogy ez a reakció hangja és szimpátiája a magyar reakciónak szólna. Nem kétséges azonban az sem, hogy a szlovákság nagy többsége reakciós, és hogy itt a helyzet egyáltalában nem analóg a romániaival, ahol a haladó erők a nemzetiségi egyenjogúság oldalán állnak. A csehszlovákiai kormányzat a szlovákiai magyarsággal szemben követett politikája semmit sem enyhült a lakosságcsere megindulásával. Az áttelepítésre kijelölt magyarok tekintetében vállalt kötelezettségeit sem teljesíti, a lakosságcsere egyezmény aláírásakor a visszamaradó magyarság tekintetében vállalt kötelezettségeit pedig nyíltan túlhaladottaknak és semmisnek nyilvánította. A Romániából, Jugoszláviából, Magyarországról jövő szlovák visszatelepülők elhelyezése céljából tömegesen konfiskálják a magyarok vagyonát. A Csehországba deportált - állítólag csak egy éves munkára igénybe vett - magyarok házait és földjeit kivétel nélkül betelepítették, ingóságaikat, állataikat szétosztották, a visszamaradt, vagy visszatért családtagjaikat a házukból kidobták. A Csehországba hurcolt magyarok minden törvényes védelem nélkül a jobbágyokénál is rosszabb jogi és tényleges helyzetben nagybirtokokon és cseh gazdáknál dolgoznak gazdasági cselédként. Az otthon lévőknek sincs meg a minimális személy- és vagyonbiztonságuk sem. Közoktatási vonalon talán érdekelni fog, hogy vannak olyan községek, amelyekben a gyermekek harmadik éve iskola nélkül nőnek fel. Magyar oktatás tilos, szlovák iskola még nincs, bár igen gyakran a szülők kérték a szlovák iskolát, hogy gyermekük, ha szlovákul is - de legalább írni-olvasni megtanuljon.

A volt magyar tanítókat, ha a gyermekeket összegyőjtötték és tanították, munkatáborokba vitték.

Az itteni magyarság helyzetének ez az igen vázlatos képe talán meglepő, mert a hazai sajtóból úgy látom, hogy otthon az a hiedelem, mintha a lakosságcserével a csehszlovákiai magyarság problémája meg lenne oldva. E helyzet ismeretében érthető, hogy az áttelepítésre kerülő magyarok, bár ismerik a magyar részrőli [!] szervezetlenséget és felkészületlenséget a lakosságcsere lebonyolításában, örömmel mennek. A felszabadulás érzése sokkal erősebb bennük, mint a szülőfalujuktól való elszakadás fájdalma és a bizonytalan jövőtől való félelem. Természetes, hogy a magyar-csehszlovák viszony alakulása összefügg a világpolitikai helyzettel, és abban Csehszlovákia és Magyarország elhelyezkedésével. Mégis az ezekben a tényezőkben a háború óta bekövetkezett változásoktól és ingadozásoktól függetlenül csehszlovák részről pillanatnyi megtorpanás nélkül folyik a kassai program végrehajtása, amelynek értelmében Csehszlovákia a csehek és szlovákok nemzeti államává kell, hogy váljék. A csehszlovák politikának ez a szilárd magyarellenes magatartása nekünk is azt tenné kötelességünkké, hogy mi is az eddiginél határozottabb politikát folytassunk, mert Csehszlovákia és Magyarország közti hatalmi különbséget csak rossz politikánk növeli akkorára, hogy Csehszlovákia ezt a politikát folytathassa a nélkül, hogy bárhonnan az ellen kifogást emelnének.

Persze az általunk előszeretettel, mondhatnám hagyományosan folytatott „mindenemet odaadom, de akadjon a torkodon" politikája, ahogy semmilyen irányban, úgy a csehszlovákok felé sem vezethet eredményre.

Nagyon szeretném, ha nemcsak ezt a kérdést, hanem az egész világpolitikai szituációt, ebben a magyarság és a magyar demokrácia helyzetét alaposan megvitathatnánk, mert meggyőződésem, hogy abból igen fontos szerep adódik a vezetésed alatt álló politikai csoportosulás számára.

Addig is, amíg erre - szeretném remélni, hogy hamarosan - alkalmam nyílik, igaz barátsággal üdvözöl

őszinte híved

dr. Ravasz Károly

Jelzet: MOL XIX-I-1-v-1585-1947 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Ortutay Gyula miniszter, 1947. évi 1585. iktatószámú irat.) Eredeti, gépelt és kézzel aláírt tisztázat.