Magyar orvosok Koreában (1950-1957)

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.

Feljegyzések a Koreába induló tábori kórházról

a)

MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA
KÖZPONTI VEZETŐSÉGE                                                 Budapest, 1950. július 21.
KÜLÜGYI OSZTÁLY

Feljegyzés

Rákosi elvtársnak

a Koreába küldendő tábori kórház szállítására vonatkozólag

Folyó hó 20-án indított repülőgép a tábori kórház tizennégy tagú személyzetén és személyi felszerelésén kívül magával vitt tizenhét hátizsákban két teljes hasműtéthez és amputációhoz szükséges műtőfelszerelést, a műtőben szükséges fehérnemű, gyógyszer, kötszer és varróanyag felszereléssel együtt, kb. 180 kgr. súlyban.

A folyó hó 22-én induló repülőgépen a Honvédelmi Minisztérium által rendelkezésre bocsátott teljes tábori felszerelés (sebészeti) lesz elküldve, amelyben három tábori műtőasztal, műtőlámpák, sterilizáló berendezés, és minden sebészeti műtéthez szükséges tökéletes műtőfelszerelés foglaltatik. A műtő ellátásához szükséges anyagok mellett egy teljesen működőképes laboratóriumi felszerelés is tartozik a H.M-ből kapott anyaghoz (mikroszkóp, centrifuga stb.). A tábori kórházban a betegellátáshoz szükséges kötszer és gyógyszer is bennfoglaltatik. A fogyóanyag kb. 4-5 hét teljes üzemmel való működése mellett fogy el. Ezzel együtt egy hordozható röntgen készüléket is küldünk. Ezzel a géppel szeretnénk küldeni a személyzet 15-ik tagját, Kertész László elvtársat, akinek a részére jelen pillanatban még nincs itt a szovjet vízum. (Közben megjött.)

A Népjóléti Minisztérium által beszerzett egészségügyi anyag 26, lakattal zárt egységes méretű ládába lett csomagolva, amelynek elszállítására két vagon szükséges. Ezeket 24-én este a gyorsvonathoz csatoljuk. Bebrits elvtárs személyesen beszélt a Szovjetunió vasútügyi miniszterével, aki megígérte, hogy a vagonokat a Szovjetunió területén is gyorsvonathoz kapcsolják, és a lehető legrövidebb időn belül továbbítják rendeltetési helyére. Ez az anyag kórházi műtőben használatos fehérneműt, szappant, sterilizáló dobozokat, kötszert, cérna és gumikesztyűt, valamint penicillint, streptomicint, varróanyagot és a műtőben szükséges gyógyszereket tartalmaz. Ezen kívül féregtelenítő port és törések ellátásához szükséges gipszet küldünk ki ládákban. A vatta nyolc bálát tesz ki. Szállítható kosarakban, üvegpakolásban alkoholt, sebbenzint, jódot küldünk. A Népjóléti Minisztérium által küldött fogyóanyag kb. három hónapra biztosítja a kórház ellátottságát.

A vonatot Gazdik Gyula elvtárs fogja kísérni. Gazdik elvtárs volt politikai emigráns, aki 1946-ban szovjet útlevéllel tért haza. Útlevele ma is érvényes, és így részére szovjet vízumra nincs is szükség. Gazdik elvtárs a vonatot elkíséri a rendeltetési helyére, ott átadja és visszajön Budapestre.

                                                                                  Elvtársi üdvözlettel
                                                                                            Fodor [Zoltán]

MOL M-KS 276. f. 65. cs. 209. ő. e.-1950. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi vezető szervei Rákosi Mátyás titkári iratai.) Eredeti, géppel írt, kézzel kiegészített tisztázat.

 

b)  

Jelentés

az október 20-án feladott koreai vagonokról

Utasításnak megfelelően a Belkereskedelmi Minisztériummal együtt október 25-én egy vagont szeretetcsomagokkal és egy vagont egészségügyi felszereléssel és 50 000 méter textilanyaggal állítottunk össze Korea részére.

Megbeszélés szerint e vagonokat oroszul tudó kísérővel kellett volna útnak indítani, és a kísérővel együtt kellett utaznia egy műtősnőnek is.

Minthogy a vízumok csupán október 31-én érkeztek meg, a kísérők csak november 1-én tudtak elindulni. Néhány órával elutazásuk előtt tudtuk meg, hogy a Nyugati Pályaudvar raktárfőnöksége a két vagont a Népjóléti Minisztérium megbízottjának határozott kérése ellenére, már október 26-án elküldte, és a két vagon közül az egyiket 755 336. sz. vagonba átrakva október 29-én éjjel, a másikat 780 994. sz. vagonba átrakva október 31-én éjjel Csapról továbbították is.

A kísérők november 2-án a kora reggeli órákban érkeztek Csapra és folytatták útjukat Moszkva irányába.

Gondoskodtunk arról, hogy a kísérők legkésőbb Lembergben [Lvov] a vagonokhoz csatlakozhassanak. Ennek érdekében megkértük a Külügyminisztériumban Rózsa elvtársnőt, hogy a moszkvai magyar követséget kérje meg, hogy a két vagon megtalálásánál a kísérőknek legyen segítségére. Egyben megkértük a Közlekedésügyi Minisztérium vasútpolitikai osztályát, hogy a Szovjet Vasutak Lembergi Üzletvezetőségét értesítse arról, hogy a két kísérő Csapról elindult, és hogy a két vagon szintén útban van Lemberg irányába.

Ígéretet kaptunk, hogy a vagonok és a kísérők sorsáról értesítést küldenek. Egyben a Nyugati Pályaudvar Állomásfőnöksége útján Záhonyon keresztül is felvettük a kapcsolatot a csapi Állomásfőnökséggel, hogy ezúton is megkönnyítsük a kísérőknek a vagonokhoz jutását.

Csapról november 2-án táviratot kaptunk a kísérőktől, hogy szovjet földre érkeztek és utazásukat folytatják.

A kíséret jelentősége az út végső szakaszán mutatkozik meg. Reméljük, hogy a vagonok a kísérőkkel együtt akadálytalanul érkeznek meg Moszkvába, ahonnan továbbirányításukról a követség gondoskodhat már.

A vagonok és a kísérők további sorsáról, amint értesítés érkezik, újabb jelentést küldünk.

Budapest, 1950. november hó 3-án.

                                                                                              Dr. Rostás Oszkár

MOL M-KS 276. f. 65. cs. 209. ő. e.-1950. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi vezető szervei Rákosi Mátyás titkári iratai.) Eredeti, géppel írt tisztázat.

c)

                                                                                                                                 4/11/136/1951.

Feljegyzés
Donáth [Ferenc] elvtárs részére
a Koreába küldött magyar csoport kiküldéséről

A Koreába küldött magyar csoportot kiutazása előtt a múlt évben az Egészségügyi Minisztérium tükörtermében búcsúztatták. Ez alkalommal beszédet mondott Nagy Imre, Simon Lajos, Mester Erzsébet és dr. Weil Emil elvtárs.

Másnap a csoport tagjai és hozzátartozói részére ebédet rendeztek. Itt beszédet mondott Bíró Zoltán elvtárs, a koreai követ és a Békebizottság titkára. Részt vettek a szovjet professzor elvtársak és az Adminisztratív Osztály, valamint a Budapesti Pártbizottság egy-egy munkatársa. Itt felszólaltak a kiküldött orvosok is.

Az utazás repülőgépen történt, és az indulás előtt az egyes üzemek dolgozói búcsúztatták a csoport tagjait. Beszédet mondott a Békebizottság titkára és néhány küldött az üzemek részéről.

A sajtó a kérdéssel szűkszavúan foglalkozott, a beszédek közül csak a Békebizottság titkárának a felszólalását ismertette.

Új orvoscsoport megy szombaton Koreába. A kérdés az, hogy szerdán vagy csütörtökön a fentiekhez hasonló búcsúztatás legyen-e?

Budapest, 1951. február 6.

                                                                                              (Keleti Ferenc)

MOL M-KS 276. f. 65. cs. 209. ő. e.-1950. (Magyar Országos Levéltár MDP Központi vezető szervei Rákosi Mátyás titkári iratai.) Eredeti, géppel írt tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 05.

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább

1914

a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő