Pásztor Károly koreai követ román orvos-csoportról szóló jelentése (részlet)
1952. március 28.

„Az első román orvos-csoport koreai tevékenysége kétségtelen messze elmaradt a mi orvosaink munkájától, azonban túlzás lenne azt állítani, még ha saját maguk is mondták, hogy nagyon kevés tevékenységet fejtettek ki.

Igaz, hogy nem egy különálló román kórházban, hanem beolvadva egy koreai kórházban fejtették ki tevékenységüket, de ahol időközönként 1000 létszámot is túlhaladó beteget kezeltek, mellyel feltétlenül volt elég tennivalójuk is. Az utolsó két hónapban pedig nem kaptak beteget.

Az, hogy munkájuk nem volt teljesen eredményes, annak tudható be, hogy elhelyezésük közel a határnál történt, és a nagy távolság miatt el voltak szakadva a koreai kormánytól, mint saját követségüktől is.

Azt lehet mondani, hogy a legkevesebb támogatást sem kapták meg semmilyen oldalról, még hazájuktól sem. A nagy távolság miatt a mi orvosaink sem tudták őket meglátogatni, éppen az új kórházunk létrehozása idején.

Mindössze egy esetben, orvosaink költözködése idején keresték fel a román orvosokat. [...]

Akadályozta munkájukat az is, hogy az orvos-csoport szakmai vezetője és a politikai megbízott között [...] nem volt meg az egyetértés.

Mindezen hiányosságok, bajok magva abban áll, hogy a román orvos-csoportot nem a Párt indította útba, hanem a Román Vöröskereszt. [...]

[...] A második csoporttal nem is küldtek ki politikai megbízottat.

Amikor én ezt a kérdést megpróbáltam felvetni óvatosan, a mi orvos-csoportunkra utalva, hogy mennyire összekovácsolja és neveli a politikai tiszt jó munkájával a kollektívát, a román nagykövet azonnal másról kezdett beszélni, én ezután nem forszíroztam.

Egyébként ők is húszan vannak. [...]

A román orvos elvtársak a velem való beszélgetésnél mondották a kórházunkban, hogy szeretnek ide jönni, mert sok tapasztalatot szereznek, rengeteget tanulnak orvosainktól.

Meg kell említsek ezzel kapcsolatban egy érdekes jelenséget.

Mivel az új román egészségügyi csoport nagy része, kb. kétharmada erdélyi magyarokból áll (a vezetőjük is magyar), a román egészségügyi csoport magyar tagjai tartózkodtak a magyar orvos-csoporttal való közelebbi megbarátkozástól, mert [...] nem akarják még csak a látszatát sem kelteni a román elvtársak előtt annak, hogy a magyarokhoz jobban húznának és elhanyagolnák a román elvtársakat.

Ez helyes, mondottuk, hogy vigyáznunk kell, nehogy ilyen érzést keltsünk a román elvtársakban, és elítéltük nyomban azt a helytelen nézetet is, mely kiderítetlen maradt ugyan, hogy honnan, kitől eredt, mely szerint azt kezdték mondogatni, hogy két magyar orvos-csoport van Koreában, de ugyanakkor rámutattunk arra is, hogy helytelen lenne a két csoportnak elzárkózni egymástól, amit nyomban meg is értettek, és ma már a két egészségügyi csoport között a legjobb megértés, jó baráti viszony alakult ki.

A román elvtársaknak nincsenek semmi, legalább is nem látszanak semmi mellékes gondolataik, és ma már nem lehet hallani a két magyar orvos-csoport hangoztatását sem."

MOL XIX-J-14-a-40/Szig. Biz.-1952. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, géppel írt tisztázat.