Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább
Magyar orvosok Koreában (1950-1957)
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.
Jelentés egy kitüntetési ünnepségről Koreában
Bizalmas! Korea, 1952. október 14.
334/biz/52. Tárgy: 3. orvoscsoport kitüntetése
Melléklet: 1
Előadó: Turai J.-né
1952. szeptember 28-án este a Rákosi Mátyás Hadikórházban ünnepség keretén belül a koreai kormány kiküldöttje átnyújtotta a kormány által adományozott magas kitüntetéseket. Tizenketten az Állami Zászlórend II., öten a III. fokozatot kapták meg.
Az ünnepségen megjelent:
Ri Pjong Nam egészségügyi miniszter
Hong Ki Csu népi tanács elnöke
Kang Rjang Uk népi tanács titkára
Hang Pjong Ok altábornagy a hadtáp f[ő]cs[oport] f[őnökség] főnöke
Ri Tong Ha vezérőrnagy egészségügyi főcsoportfőnökség alelnöke
Ri Han Csu Phenjan népi tanács alelnöke
Nikolaj Olanovics Malov szovjet tanácsadó
Li Don Gin külügyminiszter helyettes
Ku Tyek Szu Külügyminisztérium európai osztályának vezetője
Ri Kan Kuk volt kórházigazgató
Kim Ir Szon elvtárs nagynénikéje [Kim Ir Szenről van szó], számos színész, korpuszok koreai vezetői, nővérek, katonák. Az ünnepségen már a negyedik orvos kollektíva is részt vett. Követségünkről Kövér elvtárs kivételével mindenki ott volt.
Az ünnepségen több beszéd hangzott el úgy koreai, mint magyar részről. A beszédek kifejezték orvoscsoportunk munkájának eredményeit, a nehéz elválást a csoporttól, a magyar és koreai nép örök barátságát. A legkiemelkedőbb beszéd Ri Kan Kuk elvtársé volt, amit már sajtótáviratban szó szerint leközöltem.
A kitüntetéseket Kang Rjang Uk népi tanács titkára osztotta ki, majd a kitüntetettek mellére koreai elvtársak kitűzték azokat. A kórházban dolgozó koreai katonalányok hatalmas virágcsokrokkal köszöntötték fel úgy a régi, mint az új orvos kollektívát.
A beszédek elhangzása és a kitüntetések átnyújtása után a harmadik orvoscsoport vezetősége ajándékokat nyújtott át koreai munkatársainknak, majd a koreai elvtársak a harmadik orvoscsoportot egy nagy selyemzászlóval ajándékozta meg.
Az ünnepség két és fél órán át tartott, majd utána büfé volt, ahol több pohárköszöntő hangzott el úgy koreai, mint magyar részről. Utána tánc volt. A hangulat igen lelkes volt, együtt örült az új csoport a régivel, de mégis nehéz volt a búcsúzás. Koreai elvtársak sírtak, nehéz volt elválniuk azoktól, akik nyolc hónapon keresztül együtt voltak velük bánatban, örömben.
Az ünnepség jól meg volt szervezve, amit a kórház egyik nagytermében tartottak meg. A terem igen ízlésesen, lehet mondani, hogy gyönyörűen fel volt díszítve. Vezető elvtársak képein kívül a népi demokráciák vezetőinek képei, zászlói szintén ki voltak téve. Az elnökség asztalát virágok borították.
Az általam elmondott beszédszöveg mellékelve.
/Pásztor Károly/
rk. követ
Magyar Külügyminisztérium.
Budapest
Kedves Elvtársak!
Kedves koreai barátaink!
A Rákosi elvtársról elnevezett hadikórházunk III. egészségügyi csoport dolgozói több mint nyolc hónapos, lelkes és szorgalmas munka után befejezte feladatát, befejezte koreai küldetését, amellyel Pártunk és a dolgozó magyar nép megbízta, hogy szorgalmas munkájával és ereje, valamint tudása minden latba vetésével sikeresen segítse elő a hős koreai nép harcát, a fronton megsebesült Néphadsereg katonái és tisztjei gyógyítása terén.
Egész koreai tartózkodásunk idején becsületes helytállással, egészségügyi és szervezési munkájukkal igyekeztek a lehető legtöbbet nyújtani, legjobban segíteni, hogy minél több egészséges katonát adjanak vissza ismét a frontnak a haza megvédésére. Ezzel az önzetlen és fáradtságot nem ismerő munkájukkal még jobban hozzájárultak a népeink között fennálló elszakíthatatlan barátság megerősítéséhez és elmélyítéséhez.
Sikeres munkájukat elősegítette ez a tudat és erős meggyőződés, mert tudták azt, hogy nincs dicsőbb és szebb feladat ma, mint harci munkájukkal közvetlenül segíteni azt a népet, aki rengeteg áldozat és megpróbáltatás közepette élvonalban, fegyverrel a kézben, hősiesen küzd a közös ellenség, az amerikai imperialisták és csatlósaik ellen. Engedjék meg elvtársak, hogy ezért az áldozatkész és sikeres munkájukért, amellyel a Pártunk és a magyar nép megbízatását becsülettel teljesítették, hogy a kollektíva minden egyes tagjának a legmelegebb köszönetemet fejezzem ki.
Ugyancsak őszinte köszönetet mondok az összes koreai vezető elvtársaknak, akik megadtak minden lehetőséget és támogatást, valamint a kórház összes beosztottjainak, akik közvetlenül együtt dolgoztak velünk és segítették egészségügyi csoportunk munkáját. Ennek a szoros együttműködésnek és jó baráti viszonynak köszönhető eredményes munkájuk.
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság magas állami kitüntetése, amelyet jó munkájuk elismeréséül kaptak, lelkesítse az elvtársakat további jó munkára, hogy minél nagyobb szolgálatot tegyenek a Szovjetunió vezette hatalmas, demokratikus béketábor ügyének: a Békének.
Ebből az alkalomból üdvözöljük az új egészségügyi csoportunkat, akik friss erővel és újabb lendülettel viszik majd tovább azt a dicsőséges munkát, amellyel Rákosi elvtárs megbízott bennünket, hogy minél jobban hozzájáruljunk és mentől előbb elősegítsük a koreai nép végső győzelmét az ellenség felett. Kívánok az elvtársak további munkájához is sok sikert.
Éljen a koreai és a magyar nép örök barátsága!
Éljen a hős koreai nép és vezére Kim Il Szon elvtárs!
Éljen a magyar nép szeretett vezére Rákosi elvtárs!
Éljen a nagy szovjet nép és az egész haladó emberiség bölcs vezére, a nagy Sztálin!
MOL XIX-J-14-a-334/Biz.-1952. 14. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, géppel írt másolat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 05.
1914
1914
a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő