Megnyitják a (régi) Erzsébet hidat Budapesten.Tovább
Magyar orvosok Koreában (1950-1957)
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.
Jelentés egy kitüntetési ünnepségről Koreában
Bizalmas! Korea, 1952. október 14.
334/biz/52. Tárgy: 3. orvoscsoport kitüntetése
Melléklet: 1
Előadó: Turai J.-né
1952. szeptember 28-án este a Rákosi Mátyás Hadikórházban ünnepség keretén belül a koreai kormány kiküldöttje átnyújtotta a kormány által adományozott magas kitüntetéseket. Tizenketten az Állami Zászlórend II., öten a III. fokozatot kapták meg.
Az ünnepségen megjelent:
Ri Pjong Nam egészségügyi miniszter
Hong Ki Csu népi tanács elnöke
Kang Rjang Uk népi tanács titkára
Hang Pjong Ok altábornagy a hadtáp f[ő]cs[oport] f[őnökség] főnöke
Ri Tong Ha vezérőrnagy egészségügyi főcsoportfőnökség alelnöke
Ri Han Csu Phenjan népi tanács alelnöke
Nikolaj Olanovics Malov szovjet tanácsadó
Li Don Gin külügyminiszter helyettes
Ku Tyek Szu Külügyminisztérium európai osztályának vezetője
Ri Kan Kuk volt kórházigazgató
Kim Ir Szon elvtárs nagynénikéje [Kim Ir Szenről van szó], számos színész, korpuszok koreai vezetői, nővérek, katonák. Az ünnepségen már a negyedik orvos kollektíva is részt vett. Követségünkről Kövér elvtárs kivételével mindenki ott volt.
Az ünnepségen több beszéd hangzott el úgy koreai, mint magyar részről. A beszédek kifejezték orvoscsoportunk munkájának eredményeit, a nehéz elválást a csoporttól, a magyar és koreai nép örök barátságát. A legkiemelkedőbb beszéd Ri Kan Kuk elvtársé volt, amit már sajtótáviratban szó szerint leközöltem.
A kitüntetéseket Kang Rjang Uk népi tanács titkára osztotta ki, majd a kitüntetettek mellére koreai elvtársak kitűzték azokat. A kórházban dolgozó koreai katonalányok hatalmas virágcsokrokkal köszöntötték fel úgy a régi, mint az új orvos kollektívát.
A beszédek elhangzása és a kitüntetések átnyújtása után a harmadik orvoscsoport vezetősége ajándékokat nyújtott át koreai munkatársainknak, majd a koreai elvtársak a harmadik orvoscsoportot egy nagy selyemzászlóval ajándékozta meg.
Az ünnepség két és fél órán át tartott, majd utána büfé volt, ahol több pohárköszöntő hangzott el úgy koreai, mint magyar részről. Utána tánc volt. A hangulat igen lelkes volt, együtt örült az új csoport a régivel, de mégis nehéz volt a búcsúzás. Koreai elvtársak sírtak, nehéz volt elválniuk azoktól, akik nyolc hónapon keresztül együtt voltak velük bánatban, örömben.
Az ünnepség jól meg volt szervezve, amit a kórház egyik nagytermében tartottak meg. A terem igen ízlésesen, lehet mondani, hogy gyönyörűen fel volt díszítve. Vezető elvtársak képein kívül a népi demokráciák vezetőinek képei, zászlói szintén ki voltak téve. Az elnökség asztalát virágok borították.
Az általam elmondott beszédszöveg mellékelve.
/Pásztor Károly/
rk. követ
Magyar Külügyminisztérium.
Budapest
Kedves Elvtársak!
Kedves koreai barátaink!
A Rákosi elvtársról elnevezett hadikórházunk III. egészségügyi csoport dolgozói több mint nyolc hónapos, lelkes és szorgalmas munka után befejezte feladatát, befejezte koreai küldetését, amellyel Pártunk és a dolgozó magyar nép megbízta, hogy szorgalmas munkájával és ereje, valamint tudása minden latba vetésével sikeresen segítse elő a hős koreai nép harcát, a fronton megsebesült Néphadsereg katonái és tisztjei gyógyítása terén.
Egész koreai tartózkodásunk idején becsületes helytállással, egészségügyi és szervezési munkájukkal igyekeztek a lehető legtöbbet nyújtani, legjobban segíteni, hogy minél több egészséges katonát adjanak vissza ismét a frontnak a haza megvédésére. Ezzel az önzetlen és fáradtságot nem ismerő munkájukkal még jobban hozzájárultak a népeink között fennálló elszakíthatatlan barátság megerősítéséhez és elmélyítéséhez.
Sikeres munkájukat elősegítette ez a tudat és erős meggyőződés, mert tudták azt, hogy nincs dicsőbb és szebb feladat ma, mint harci munkájukkal közvetlenül segíteni azt a népet, aki rengeteg áldozat és megpróbáltatás közepette élvonalban, fegyverrel a kézben, hősiesen küzd a közös ellenség, az amerikai imperialisták és csatlósaik ellen. Engedjék meg elvtársak, hogy ezért az áldozatkész és sikeres munkájukért, amellyel a Pártunk és a magyar nép megbízatását becsülettel teljesítették, hogy a kollektíva minden egyes tagjának a legmelegebb köszönetemet fejezzem ki.
Ugyancsak őszinte köszönetet mondok az összes koreai vezető elvtársaknak, akik megadtak minden lehetőséget és támogatást, valamint a kórház összes beosztottjainak, akik közvetlenül együtt dolgoztak velünk és segítették egészségügyi csoportunk munkáját. Ennek a szoros együttműködésnek és jó baráti viszonynak köszönhető eredményes munkájuk.
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság magas állami kitüntetése, amelyet jó munkájuk elismeréséül kaptak, lelkesítse az elvtársakat további jó munkára, hogy minél nagyobb szolgálatot tegyenek a Szovjetunió vezette hatalmas, demokratikus béketábor ügyének: a Békének.
Ebből az alkalomból üdvözöljük az új egészségügyi csoportunkat, akik friss erővel és újabb lendülettel viszik majd tovább azt a dicsőséges munkát, amellyel Rákosi elvtárs megbízott bennünket, hogy minél jobban hozzájáruljunk és mentől előbb elősegítsük a koreai nép végső győzelmét az ellenség felett. Kívánok az elvtársak további munkájához is sok sikert.
Éljen a koreai és a magyar nép örök barátsága!
Éljen a hős koreai nép és vezére Kim Il Szon elvtárs!
Éljen a magyar nép szeretett vezére Rákosi elvtárs!
Éljen a nagy szovjet nép és az egész haladó emberiség bölcs vezére, a nagy Sztálin!
MOL XIX-J-14-a-334/Biz.-1952. 14. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, géppel írt másolat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 10.
1903
1911
Kínában a polgári forradalom megdönti az utolsó mandzsu császár, Pu Ji uralmátTovább
1957
Az ifjúság katonai előképzését a KISZ és az MHS együttműködve végezte. A feszült belpolitikai helyzet miatt „ebben az évben fegyvert nem...Tovább
1989
Az Országgyűlés Ifjúsági és Sportbizottsága javasolta, hogy garantálják az oktatási intézményekben az ideológiamentes nevelést.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő