Jules Verne francia író (*1828)Tovább
A kubai rakétaválság
A világ egy nukleáris háború küszöbén
„A háborús félelem azonban főleg a nők között erős. Szentesen arról beszélnek, hogy 16-18 éves fiúkat behívják katonának, elviszik Szovjetunióba, ott kiképzik őket, és onnan viszik Kubába. A hatvani járásban elterjedt, hogy már sok fiatalt be is hívtak katonának. Elszórtan találkozni a munkafegyelem lazulásával. Csomós és Pusztaföldvár községekben a tsz-tagság mintegy fele nem dolgozott, mondván, háború lesz."
Magyarországi hangulatjelentés a Kuba elleni amerikai intézkedésekről
1962. október 26.
MSZMP Központi Bizottság
Párt- és Tömegszervezetek Osztálya 44 p[é]l[dány
Feljegyzés
A Kuba elleni amerikai provokáció visszhangjáról
A budapesti és megyei pártbizottságok a kapott instrukcióknak megfelelően üzemekben, hivatalokban, termelőszövetkezetekben és más területeken az elmúlt két nap folyamán röpgyűléseket szerveztek, és ezen túl minden értekezleten foglalkoznak a Kubát ért amerikai provokációval. Számos helyen nem vártak felső utasításokra, hanem a dolgozók kérésére a pártszervezetek maguk kezdeményeztek, szerveztek gyűléseket. A gyűléseken nagy számban jelentek meg a dolgozók. Például Szolnok megyében 370 kisgyűlésen több mint 30 000 ember jelent meg. Igen lelkes hangulatú nagygyűlést rendeztek a Veszprémi Műszaki Egyetem és a város fiataljai kb. 4000 fő - köztük több kubai fiatal részvételével. Gyűlésükön a kubai nép harcának támogatását demonstrálták.
A közhangulatra jellemző: mindenkit rendkívül érdekel a jelenlegi nemzetközi helyzet, nagy figyelemmel kísérik a rádió és a televízió híradásait. Az üzemekben több helyen kérték, hogy munka közben is hallgathassák a rádió híreit, az újságokat szétkapkodják. Megnövekedett a nyugati rádióadások hallgatóinak száma is.
A dolgozók gyűléseken és egyéni beszélgetések alkalmával nagy felháborodással beszélnek az amerikai provokációról, elítélik az Egyesült Államok kormányának és személyesen Kennedy intézkedéseit, Kubát szolidaritásukról biztosítják és tiltakoznak az amerikai provokáció miatt. A táviratok százait küldik kubai, a szovjet, amerikai követségekre, illetve a Külügyminisztériumba.
A dolgozók hangulatára jellemző, hogy bíznak a Szovjetunió erejében, megfontoltságában, mely elhárítja a háború veszélyét. A Szovjetunió korábbi határozott magatartásából, fellépéséből következtetve sokan elképzelhetetlennek tartják, hogy kirobbanjon a háború.
A kubai nép iránt nagy szimpátia, együttérzés nyilvánul meg, sok helyen hangsúlyozzák, hogy áldozatokat is készek vállalni a kubai nép megsegítése érdekében. Több helyen fiatalok jelentkeznek, hogy mint önkéntesek támogassák a kubai nép harcát.
Általános az a hang, hogy a Szovjetunió ne engedjen az amerikai nyomásnak, elhangzanak olyan túlzó vélemények is, hogy „elég volt már és oda kell verni az amerikai imperialistáknak."
Háborús pánik nincs. De különösen a nők körében erős félelem van a háborútól. Több olyan elkeseredett kijelentés hangzik el, hogy most már, amikor jól állunk, akkor jön a háború. Félnek, hogy gyereküket, férjüket elviszik katonának.
A közhangulatra nem jellemző, csak helyenként a Szabad Európa Rádió hatásának következtében vannak olyan megjegyzések, hogy „Érdemes-e Kubáért kockáztatni?", „A Szovjetunió mit keres Kubában?", „Miért szállít Szovjetunió Kubának fegyvert?", „Ha a Szovjetunió ezt nem tenné, nem került volna sor blokádra."
Helyenként elkeseredés, a „minden mindegy", a „mának élés" hangja is felvetődik. Az egyik váci üzemben néhány munkás arra a következtetésre jutott, hogy dolgozni sem érdemes. Győr megyében a lövői, illetve a hegyközi községi termelőszövetkezetben akadt egy-egy fő, aki a munkát is megtagadta azzal a kijelentéssel, hogy „már nem sokáig parancsoltok nekünk."
Bár még nem általánosítható, de megindult a felvásárlás is a fontosabb, tartósítható élelmiszercikkek tekintetében. Pillanatnyilag legerősebben Nógrád megyében jelentkezik, ahol járásonként 2-3 községben is tapasztalható a felvásárlás. Hugyagon pld. 3 óra hossza alatt felvásárolták a 14 napi lisztkészletet és fűszereket. Budapesten okt[óber] 24-én az előző hét azonos napjának felvásárlásával szemben 5,1 vagonnal több lisztet, 2,7 vagonnal több cukrot és 0,3 vagonnal több zsírt vásároltak fel.
A takarékbetét-állományban lényeges mozgás nincs. Országos viszonylatban a betétek és kivételek a szokottól még nem térnek el. Több helyütt még befizetések vannak, máshol stagnál. Kivétel Budapesten és Nógrád megyében tapasztalható, nem jelentős összegben.
B[uda]pest, 1962. X. 26.
Sándor József s. k.
Jelzet: MNL OL M-KS 288. f. 11. cs. 1962/1041. ő. e. 1962. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár. Másolat, gépelt példány.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 24.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő