A kubai rakétaválság

5.

Rácz Pál külügyminisztériumi főosztályvezető feljegyzése a budapesti amerikai ügyvivő látogatásáról

1962. november 2.

IV. Területi Főosztály                                                           Szigorúan titkos!

Rácz Pál főosztályvezető                                                      Készült 8 példányban:

                                                                                              Péter [János] miniszter

                                                                                              Puja [Frigyes] miniszterhelyettes

                                                                                              Erdélyi [Károly] miniszterhelyettes

                                                                                              Gyémánt főosztályvezető

                                                                                              Zádor főosztályvezető

Szűcsné h[elyettes] főosztályvezető

Főosztály (2 pld)

Ma délután 15:00-kor kérésemre felkeresett Torbert amerikai ügyvivő. A protokoll osztály 14:45-perckor szólt az amerikai követségre, hogy kérem Torbert ma délután, bármikor, vagy holnap délelőtt 11:00 órakor keressen fel. Az amerikai követség azonnali válasza az volt, hogy Torbert 15:00-kor látogat meg (5 percet késett).

Előadtam a következőket:

A Külügyminisztériumot arról értesítették, hogy az amerikai követség Kennedy Kuba tengeri blokád alá való helyezését bejelentő beszédét terjeszti és küldi szét. Ezzel kapcsolatban két észrevételt kívánok tenni: 1) Nem értem, mi indítja az amerikai követséget arra, hogy Kennedynek ezt a harcias beszédét terjesszék, amikor a kubai válság tárgyalási szakaszába érkezett, a beszéd elhangzása után az érdekelt felek részéről igen jelentős lépések történtek és új helyzet állt elő. 2) Az amerikai követségnek ez a tevékenysége megsérti saját külügyminisztériuma által hozott intézkedést. Az amerikai külügyminisztérium ugyanis 1955 szeptemberében közölte a washingtoni magyar követséggel, hogy megtiltja a követség mindenfajta tájékoztató tevékenységét. Feltételezem, hogy Torbert úr elismeri a kölcsönösség elvét, és nem ragaszkodik ahhoz, hogy az amerikai követség viszont Budapesten végezhessen tájékoztató tevékenységet. Megállapítottam még, hogy elsősorban az első észrevételemnek kívánok hangsúlyt adni.

Torbert a fentiekre a következőket válaszolta: a követség különböző szervezetektől és személyektől közléseket kapott a Kennedy által bejelentett intézkedésekkel kapcsolatban. Ebből a közlésekből megállapították, hogy azoknak küldői nem ismerik az ezzel kapcsolatos amerikai álláspontot és azokat az okokat, amelyek arra vezették az Egyesült Államokat, hogy az ismert intézkedéseket megtegyék. A követség Torbert kísérő levelével együtt - amelyet Torbert írt alá - ezen szervezeteknek és személyeknek megküldte Kennedy beszédét tájékoztatás céljából. Az ügyvivő hangsúlyozta, hogy jogukban állott reagálni ezekre a közlésekre, és ez a reagálás a követség normális levelezési keretében folyt, ezért ő ezt nem tekinti tájékoztató tevékenységnek.

Megállapítottam, hogy Magyarországon mindenki tájékozódva volt az amerikai lépésekről és arról is, hogy ezeket a lépéseket amerikai részről mivel indokolták. Erről a magyar sajtó írt. Éppen a közvélemény tájékozottsága eredményeképpen kapta az amerikai követség azokat a közléseket, amelyekről az ügyvivő említést tett. Megjegyeztem még, nem valószínű, hogy Torbert által adott tájékoztatás megváltoztatta volna a közlések küldőinek álláspontját a kérdésben. Kijelentettem, hogy nem fogadható el az a beállítás, mintha Kennedy beszédének megküldése a követség normális levelezési tevékenysége következtében történt volna. A szóban forgó közlések ugyanis nem igényeltek választ, másrészről levelezés keretében valamilyen konkrét ügyet, vagy kérdést szokásos elintézni. Erről pedig nincsen szó. Különösen azt hangsúlyoztam, hogy a kérdésben az Egyesült Államok hivatalos képviselői tárgyalásokat folytatnak, mégis az amerikai követség Budapesten a válság egy korábbi szakaszában fogalmazott, illetve a válságot előidéző beszédet terjeszt. Torbert erre megjegyezte, hogy ő a levelében kifejezte reményét arra nézve, hogy a kérdés békés úton rendeződik. Felajánlotta, hogy ezen levelének egy másolatát szívesen beküldi nekem. Erre nem reagáltam.

Vita alakult ki közöttünk abban a tekintetben, hogy a magyar közvélemény tájékozódva volt-e az amerikai lépés indokairól, vagy nem.

Amikor Torbert azt hangsúlyozta, hogy neki kötelessége tájékoztatást adni az amerikai hivatalos lépésekről, megkérdeztem, akkor miért nem terjeszti Kennedynek Hruscsov elvtárs üzenetére küldött válaszát. Erre Torbert nem reagált.

Miután a kérdést lezártuk, Torbert megkérdezte, hogy mi a véleményem az események alakulásáról. Azt válaszoltam, hogy a Szovjetunió józan lépései lehetővé teszik a válságból történő kijutást, de úgy látom, hogy az Egyesült Államok kevés hajlandóságot mutat arra, hogy a maga részéről megadja a szükséges garanciákat Kuba függetlenségének tiszteletben tartására, és belügyeibe való beavatkozástól tartózkodni fog. Vicces formában megjegyeztem, hogy a blokád újra bevezetése akadályozza a hajók mozgását a tengeren, beleértve a hajók olyan irányú mozgását is, amely Hruscsov ígéretének a betartását, az általuk támadónak minősített fegyverek visszaszállítását realizálná. Hasonló formában azt válaszolta, ha ilyen problémák merülnek fel, szóljak neki, és ő intézkedik.

Budapest, 1962. november 2-án

Jelzet: MNL OL XIX-J-1-j-TÜK-Kuba (1945-64) 11/f 007247/5/1962. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. - Másodlat, gépelt, szignóval ellátott példány.