Iratmegsemmisítés a Munkásőrség felszámolása idején

A fóti iratok megsemmisítéséről folytatott vizsgálat ideje alatt már elkészültek azok az utasítások, melyek meghatározták a Munkásőrség papíranyagainak sorsát. Ebben valószínűsíthetően a Párttörténeti Intézet főigazgatója is fontos szerepet játszott, aki az iratok megmentése mellett persze a Munkásőrség Országos Parancsnokságának iratanyagát is meg szerette volna szerezni a pártlevéltár számára. A kormánybiztoshoz november 1-jén intézett levelében arra hivatkozva, hogy az 1972. évi 19. tvr. értelmében a Munkásőrség iratait a központi és a területi pártarchívumok vették át megőrzésre, ezért - függetlenül attól, hogy a május 8-ai MSZMP KB ülés határozata után a szervezet a Minisztertanács irányítása alá került - az addig át nem adott munkásőrségi iratokat selejtezés nélkül pártarchívumi megőrzésbe kérte. (Lásd a 3/a. számú forrást!) Levelében hivatkozott az Új Magyar Központi Levéltár megbízott főigazgatójának a véleményére, aki egyetértett a Munkásőrség Országos Parancsnoksága iratainak Párttörténeti intézetbe (PTI)

. Eltekintve attól, hogy az iratok őrzésének szabályozása néhány éven belül alapvetően megváltozott, a PTI főigazgatójának szándéka az iratok megmentése és együtt tartása érdekében szintén pozitív irányba vitte az iratszabályozás ügyét. Markovics Ferenc udvarias válasza lényegében ezt bizonyítja, s egyúttal jelzi az Intézetnek a korabeli politikai struktúrában ekkor még elfoglalt helyét: „Utasításomra a Munkásőrség felszámolását végző bizottság - kérésének megfelelően - a levelében foglalt szempontok szerint végzi munkáját." (Lásd a 3/b. számú forrást!)

Dósa István november 8-án parancsot adott bizonyos iratok, elsősorban kitöltetlen személyi kartonok, nyomtatványok, munkásőr igazolványok elégetésére. A november 8-ai - Borzák Lajos aláírásával szétküldött - körlevél szerint égetéssel kellett megsemmisíteni a kitöltetlen személyi kartonokat, nyomtatványokat, munkásőr igazolványokat, továbbá az évközben átjelentkezett, leszerelt, elhunyt munkásőrök igazolványait. Érdekes, hogy a számítógépes adatszolgáltatással összefüggő kimutatásokat és állománymérlegeket szintén megsemmisítésre ítélte. (Lásd a 4/a. számú forrást!) A körlevél tartalma egyúttal azt is jelzi, hogy a PTI kapcsolat ekkor még kevéssé működött.

A körlevél ugyanakkor a társadalmi állományú munkásőrök személyi anyagának sorsáról nem adott határozott választ, hanem csak annyi utalást tett, hogy arról „a közeli napokban történik intézkedés."

Hírek persze jöttek arról is, hogy a volt munkásőrök között nagy a nyugtalanság, mi lesz, ha személyi adataik nyilvánosságra kerülnek? A Bács-Kiskun megyei megbízott ezzel kapcsolatban már másnap - november 9-én - telexen

Dósa Istvánnak, hogy a „volt munkásőrök ez ellen tiltakoznak, mindenképpen ragaszkodnak ahhoz, hogy soha semmilyen formában ne kerülhessen anyaguk illetéktelenek kezébe. Kérik, hogy helyszínen kerüljenek az anyagok megsemmisítésre." (Lásd a 4/b. számú forrást!)

Az október végi égetés folytatódását is megakadályozandó született meg a döntés a személyi iratokról, s a november 16-án keltezett újabb körlevél szerint „a felszámoló bizottság vezetője döntése alapján a volt társadalmi állományú munkásőrök személyi anyagait (munkásőr személyi nyilvántartó és törzsadat lap, munkásőreskü, kérdőjegy, kitüntetési javaslat, stb.)" a Magyar Néphadsereg Hadtörténelmi Intézet Levéltárába kell leadni. A körlevélben arra kérték a megyei megbízottakat, „nyugtassák meg a munkásőröket arról, hogy a levéltári törvény alapján 50 évig védettek a személyi anyagok. Ez idő alatt a levéltár csak a volt munkásőrök, illetve közvetlen hozzátartozóik kérésére ad ki igazolást - például a szolgálati viszonyról, kitüntetésekről stb. - az ott tárolt személyi anyag alapján." (Lásd a 4/c. számú forrást!)

A megyei megbízottak november végén, december elején eljuttatták a személyi kartonokat a Hadtörténelmi Intézet levéltárába. Az ügy még a Bács-Kiskun megyei kartonok esetében is nyugvópontra került, hiszen november 30-án a megyei munkásőr parancsnokság volt személyügyi nyilvántartója jegyzőkönyvileg átadta a Hadtörténelmi Levéltár igazgatóhelyettesének a személyi nyilvántartó és törzsadat lapokat. Az átadott 1654 darab nyilvántartó karton - ismerve a Munkásőrség több mint 50 ezres aktív létszámát -

. December 7-én azonban pótlólag megküldték az elmaradt bajai és kalocsai kartonokat is. Újabb csavart jelentett az ügyben, hogy a kormánybiztos 601/89. számú hivatkozva a megyei megbízott a kinevezett és szerződéses polgári alkalmazottak személy anyagának megsemmisítése mellett döntött. 1989. december 4-én - a munkaviszonnyal kapcsolatos okmányok kivételével - égetéssel az érintettek jelenlétében megsemmisítették kilenc fő (nyolc nő, egy férfi) komplett személyi anyag gyűjtőjét, amiről szabályos „megsemmisítési jegyzőkönyv készült". A hivatkozott telex értelmében a megyei megbízott maga dönthette el, hogy a személyi kartonokat visszaadja a polgári alkalmazottaknak, vagy jelenlétükben megsemmisíti, s arról jegyzőkönyvet készít. A gyakorlatban a többség az utóbbi utat választotta.

A Balogh Sándornak küldött válaszlevélnek megfelelően, illetve a helyzet súlyossága miatt több más utasítás kiadására is sor került. Annak ellenére, hogy október 20-án a parlament elfogadta a Munkásőrség felszámolását, az ellenzék követelésére kikényszerített ún. négyigenes népszavazás egyik kérdése továbbra is a szervezet megszüntetésére szólított fel, s ez a felszámolók munkájára is hatott. A szétküldött körlevelek érdekes módon a Balogh Sándor és Markovics Ferenc közötti levélváltással közös ügyiratszám alatt találhatók meg, ami, ha közvetve is, de a fenti levélváltás súlyát támasztja alá. (Lásd az 5/a-c. számú forrásokat!)

November 20-án az anyagi-pénzügyi bizonylatok kezelésének rendjéről adott ki a Felszámoló Bizottság intézkedést, amelyben az irattárban történő megőrzésről, illetve a selejtezésről tájékoztatták a megbízottakat. Ennek értelmében öt évnél korábban született irat nem volt selejtezhető, illetve azokat a megfelelő pártarchívumnak kellett átadni. (Lásd az 5/a. számú forrást!)

Két nappal később, annak érdekében, hogy a munkásőrségi ingatlanokat átadni, illetve értékesíteni tudják, a munkásőrségi beruházások során készített iratanyagok minősítésének megszüntetéséről adott ki a Felszámoló Bizottság utasítást. Mivel ezek a beruházás idején titkos vagy szigorúan titkos minősítést kaptak, így a törlés után megőrzésük is elengedhetetlen volt. (Lásd az 5/b. számú forrást!)

Az előző kettőnél azonban sokkal fontosabb volt a kormánybiztos nevében 27-én kiadott, a személyi anyagokhoz kapcsolható - már említett - 601/89. számú telexutasítás. Az intézkedés szerint a hivatásos állomány tagjaival egyeztetni kellett ezeknek a „b" iratoknak a sorsáról, s ezt követően el kellett juttatni hozzájuk. A polgári állomány „b" irataiból ki kellett emelni a munkaviszonnyal kapcsolatosakat, azokat el kellett juttatni az érintetteknek, s a visszamaradt anyagok esetében a megyei megbízott hatáskörébe utalták, hogy megsemmisítik vagy sem ezeket a dokumentumokat. Az égetésről pedig jegyzőkönyv készítését rendelték el. Mint láttuk, többségüket megsemmisítették.

A körlevélben a polgári mellett a hivatásos állomány személyi anyagairól is intézkedett az aláíró Dósa István. (Lásd az 5/c. számú forrást!)

A személyi kartonok elhelyezése tehát nem képezte vita tárgyát, azok a HM Hadtörténelmi Intézet Levéltárába kerültek, s nemsokára követték őket az ideiglenesen a Párttörténeti Intézetbe beszállított MOP iratok is, hogy aztán a társadalmi állomány személyi anyagaival együtt 2005-ben az Országos Levéltár őrizetébe kerüljenek.

Mint látható, a Felszámoló Bizottság több hetes késéssel döntött az iratok sorsáról, úgy tűnik, Markovics kormánybiztos átengedte a terepet a volt munkásőr parancsnokokból álló testületnek, akik sokszor ellenérdekeltek voltak az iratok megőrzésében. A kormánybiztosi egyeztető értekezleten folytatott viták is arról tanúskodnak, hogy nem volt egységes a gondolkodás a Munkásőrség iratainak különböző papíralapú dokumentumairól. Miközben az egyes egységeknél utasítás híján folyt a megsemmisítés, addig a bizottság is folyamatosan selejteztetett iratanyagot. Nyilván ennek is köszönhető, hogy a MŐR központi iratanyaga is meglehetősen hiányosan maradt fenn.