N. Lajos és társai, köztük 1956-os forradalmárok is, „Igazságot Magyarországnak”, „A nemzeti függetlenségért küzd a...Tovább
Iratmegsemmisítés a Munkásőrség felszámolása idején
Egy „félreértett" parancs Fóton
"A felszámoló bizottság vezetőjének döntése alapján égetéssel kell megsemmisíteni a kitöltetlen személyi kartonokat, nyomtatványokat, munkásőr igazolványokat, továbbá az évközben átjelentkezett, leszerelt, elhunyt munkásőrök igazolványait. Ugyancsak égetéssel semmisítsék meg a számítógépes adatszolgáltatással összefüggő kimutatásokat, állománymérlegeket stb."
4.
Körlevél a Munkásőrség iratainak megsemmisítéséről
Budapest, 1989. november 8.
A SZEMÉLYI ÁLLOMÁNY HELYZETÉT
RENDEZŐ ALBIZOTTSÁG
Sz: 280/1989.
Megyei megbízott elvtársnak
Megbízott Elvtárs!
1. A felszámoló bizottság vezetőjének döntése alapján égetéssel kell megsemmisíteni a kitöltetlen személyi kartonokat, nyomtatványokat, munkásőr igazolványokat, továbbá az évközben átjelentkezett, leszerelt, elhunyt munkásőrök igazolványait. Ugyancsak égetéssel semmisítsék meg a számítógépes adatszolgáltatással összefüggő kimutatásokat, állománymérlegeket stb.
2. A társadalmi állományú munkásőrök személyi anyagának (munkásőr, személyi nyilvántartó és törzs-adatlap, munkásőreskü, kitüntetési javaslat stb.) sorsáról a közeli napokban történik intézkedés.
Budapest, 1989. november 08.
Elvtársi üdvözlettel:
(Borzák Lajos)
Jelzet: MNL OL XIX-A-98-1989 (270. d.) - Eredeti, aláírással ellátott irat.
A Bács-Kiskun megyei megbízott javaslata a személyi anyagok megsemmisítésére
Kecskemét, 1989. november 9.
Bács-Kiskun megye
Kecskemét
1-21/49/1989
Dósa István elvtársnak
Budapest
Tárgy: Javaslat személyügyi anyagok
helyi megsemmisítésére
A megyei törzzsel, a kiskunhalasi és a bajai egységparancsnokokkal ismertettük a kialakult helyzetet, jelenlegi feladatainkat.
Szóba került az is, hogy a volt társadalmi állományú munkásőrök személyi anyagai várhatóan központi elhelyezésre kerülnek.
Ezúton jelzem, hogy a volt munkásőrök ez ellen tiltakoznak.
Mindenképpen ragaszkodnak ahhoz, hogy soha semmilyen formában ne kerülhessen anyaguk illetéktelenek kezébe.
Kérik, hogy a helyszínen kerüljenek az anyagok megsemmisítésre.
Javaslatukat támogatom, a végleges döntés meghozatalakor kérem annak figyelembe vételét.
Kecskemét, 1989. november 9.
Vizin Miklós s. k.
Jelzet: MNL OL XIX-A-98-1989 (270. d.) - Aláírás nélküli telexüzenet, eredetileg kisbetűs mondatkezdések, hosszú ékezetek nélkül.
Újabb körlevél a társadalmi állományú munkásőrök személyi anyagainak leadásáról
Budapest, 1989. november 16.
A SZEMÉLYI ÁLLOMÁNY HELYZETÉT
RENDEZŐ ALBIZOTTSÁG Szám: 435/1989.
TELEX!
Megyei megbízott elvtársnak
Állomáshelyén
Megbízott Elvtárs!
1. Dósa István elvtárs, a felszámoló bizottság vezetője döntése alapján a volt társadalmi állományú munkásőrök személyi anyagait (munkásőr személyi nyilvántartó és törzsadat lap, munkásőreskü, kérdőjegy, kitüntetési javaslat, stb.) a Magyar Néphadsereg Hadtörténelmi Levéltárába kell leadni. Címe: Budapest, I. ker.,
szám.Tájékoztatjuk megbízott elvtársat, egyben kérjük is, nyugtassák meg a munkásőröket arról, hogy a levéltári törvény alapján 50 évig védettek a személyi anyagok. Ez idő alatt a levéltár csak a volt munkásőrök, illetve közvetlen hozzátartozóik kérésére ad ki igazolást - például a szolgálati viszonyról, kitüntetésekről stb. - az ott tárolt személyi anyag alapján.
Kérjük megbízott elvtárs intézkedését, hogy a társadalmi állomány személyi anyagait - a volt egységekét és a megyei törzsét - egy tételben szállítsák a fenti címre és jegyzőkönyvileg adják át legkésőbb 1989. december 01-ig.
2. Ugyancsak tájékoztatjuk megbízott elvtársat, hogy Dósa István elvtárs döntésének megfelelően a 10, 15, 20 éves Szolgálati Érdeméremhez járó [popup title="jutalom" format="Default click" activate="click" close text="Az 1989. október 24-ei kormánybiztosi egyeztető ülésen Borzák Lajos vetette fel a munkásőr kitüntetések (kiváló munkásőr, kiváló parancsnok) átadását, mondván, hogy erről korábban született döntés, illetve augusztusban biztosították a szokott 5,3 millió forintos keretet. Markovics Ferenc kormánybiztos először nem értette a felvetést, majd később visszatérve az ügyre szinte felháborodva mondta: „jobban morfondírozok ezen a kiváló munkásőr dolgon. Tudniillik: megszűnt. Az teljesen más, hogy a szolgálatért, az 5–10–15 éves szolgálatért megkapják, de kérem szépen. Már amikor megszűnt a harmincas törvény [1989/XXX. tv.] értelmében, akkor most még a kiváló munkásőr emlékjelvényt adjuk oda?!” A polémiába Dósa István is beszállt, s a közölt dokumentum is ennek megfelelően fogalmaz. Dósa elismerte, hogy „itt olyan abszurd helyzet áll elő, hogy egy nem létező személyt egy nem létező kitüntetéssel ismerjünk el. Szóval nem éri meg, nem lesz ennek sem erkölcsi sem egyéb hatása [Borzák ui. ezzel érvelt.] A szolgálati érdemérem az más. Az 5, 10, 15, 20, 25 és 30 éve szolgálatért adatik, ami jár a munkásőrnek. A Munkásőr Emlékérem kitüntetést pedig pénz nélkül egy munkásőri szolgálat befejezéseként. Tehát én ezt a kettőt el tudom képzelni. A vita végén Fehér Béla (Dósa bizottsági helyettese) javaslatára a Kiváló munkásőr kitüntetés kiadását pénz nélkül fogadták el. „Markovics elvtárs: Pénz nélkül adjuk oda. Ez a ti dolgotok, belső ügy.” (MNL OL XIX–A–98–1989 (288. d.))"] összege azonos a társadalmi és hivatásos állomány esetében.
Budapest, 1989. november 16.
Elvtársi üdvözlettel:
(Borzák Lajos
Jelzet: MNL OL XIX-A-98-1989-MUNK/10. (269. d.) - Eredeti, aláírással ellátott irat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 21.
1967
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő