A kubai rakétaválság

8.

Beck János havannai magyar nagykövet jelentése a Külügyminisztériumnak Mikojan szovjet nagykövettel és a szocialista országok követeivel folytatott megbeszéléseiről

1962. december 3.

A Magyar Népköztársaság Nagykövetsége                          Szigorúan titkos!

Embajada de la Republica Popular Hungara                        Készült: 4 példányban

La Habana                                                      

Kapja: 3 Központ

1 Köv[etségi] Irattár

447/1962/szig.titk.                                                                Havanna, 1962. december 3.

Gépelte: Kissné

A krízis egész periódusában sem nekem, sem a többi szocialista követnek nem volt alkalma találkozni a szovjet nagykövettel. Mikoján elvtárs megérkezése óta a repülőtéri fogadtatást kivéve, ahol természetes nem nyílott alkalom beszélgetésre, ővele sem volt mód találkoznunk egészen elutazását közvetlen megelőzően.

November 20-án Mikoján e[lvtárs] elutazását megelőzően telefonon hívtak meg bennünket a szovjet nagykövetségre egy kis koktélra feleségestül. A szovjet nagykövetségen a nagyköveten kívül ott volt Mikoján elvtárs és az általa vezetett delegáció, valamint a nagykövetség néhány beosztottja és feleségük is. Meg volt hívva és megjelent rajtam kívül a cseh, a lengyel, a román, az NDK, a koreai és a vietnami nagykövet, valamint a kínai, a bolgár és a mongol ügyvivő.

Erre a koktélszerű beszélgetésre úgy került sor, hogy előző nap a krízis folyamán már harmadszor kerestem fel Bjelousz elvtársat, a szovjet nagykövetség követi rangban lévő első beosztottját, hogy a helyzettel kapcsolatban néhány kérdést intézzek hozzá, és a bennem kialakult véleményt vele megbeszéljem. Egyúttal panaszkodtam neki, mert már hetek óta sem kubai, sem szovjet vezetőkkel találkozni nincs módunkban, tőlük semmilyen információt nem kapunk. Hozzátettem, hogy hasonló panasza van a kollégák között legalábbis a cseh, lengyel és román nagykövetnek. Bjelousz e[lvtárs] azt mondotta, hogy megpróbálja meggyőzni a Mikoján elvtársat arról, hogy mindnyájukat fogadjon, és számunkra tájékoztatást adjon. Így került sor a koktélra.

Mikoján elvtárssal mintegy fél óráig voltunk együtt. Az állva folytatott beszélgetés elején Mikoján e[lvtárs] mintegy 15 percen keresztül tájékoztatást adott a helyzetről, amit tolmácsa azonnal spanyolra fordított. A tájékoztatás lényege az volt, hogy a kubai és a szovjet kormány, személyesen Hruscsov elvtárs és Fidel Castro is, teljesen egyetértenek a helyzet értékelésében és a teendőkben.

Ez a tájékoztatás nemigen terjedt túl az aznap, vagy egy-két napon belül nyilvánosságra került álláspontokon.

Mikoján elvtárs kijelentette, hogy a kubai kormány is egyetért a Szovjetuniónak azzal az értékelésével, hogy Kennedy elnök kijelentése Kuba területi sérthetetlenségéről a Szovjetunió és Kuba, a szocialista tábor nagy győzelme. Meg kell jegyeznem, hogy a kubai vezetés sem akkor, sem azóta semmiféle nyilvános jelét nem adta annak, hogy ezzel az értékeléssel egyetért.

A teendőkre vonatkozóan Mikoján e[lvtárs] semmivel sem mondott többet, mint ami a tájékoztatást követő egy-két napon belül nyilvánosságra került.

Mikoján elvtársnak én tettem fel kérdést arra vonatkozóan, hogy mi a véleménye a kubai közvéleményben és a kubai vezetők egyikének, másikának fejében a kialakult helyzettel kapcsolatban keletkezett zűrzavarra vonatkozóan. Mikoján e[lvtárs] saját élményeit bel[e]szőve részletesen elmesélte, hogy a fiatal Szovjet Köztársaságban a breszt-litovszki béke idején micsoda hallatlan zűrzavar volt nemcsak a néptömegekben, hanem a kommunista pártban és központi bizottságán belül is, ahol Lenin egy pillanatban kisebbségben maradt, és álláspontját csak azzal tudta keresztülvinni, hogy összes párt- és kormányfunkcióiról való lemondással fenyegetőzött. Mikoján e[lvtárs] annakidején Bakuban dolgozott, ott volt párttitkár. Elmondotta, hogy micsoda zűrzavar volt ebben a pártszervezetben is, ahol a pártbizottság többsége helytelen álláspontra helyezkedett. Megemlítette, hogy ő maga, annakidején már nem tudja azt sem, hogy miért, de helyes állásponton volt, és ilyen értelmű cikket közölt az ottani lapban. Ennél a pontnál alkalmasnak találtam újra más formában újra megismételni a kérdésemet, és megkérdeztem Mikoján elvtársat, hogy mikorra várható ilyen cikk megjelenése Kubában. Mikoján e[lvtárs] azonban úgy tett, mint aki a kérdést nem hallotta, és tovább magyarázta a Breszt-Litovszk idején a Szovjet-Oroszországban megvolt helyzetet. Azzal fejezte be, hogy Kubában a kormány és a párt élén kiváló, néphez hű forradalmárok vannak, akik olyan egységet teremtettek és tudtak ebben a rendkívül bonyolult helyzetben megőrizni, amelyet másutt nyilvánvalóan sehol sem tudtak volna. A zűrzavar végeredményben akármilyen nagynak tűnik a számunkra, sokkal kisebb, mint más országban, más vezetők között bekövetkezett volna. Meg van győződve arról, hogy Kubában egészséges fejlődés előtt állunk.

A szovjet követség első beosztottja Bjelousz e[lvtárs] Mikoján elvtársnak megmondotta, hogy a személyi kultusz periódusában Magyarországon évekig börtönben ültem, ami Mikoján elvtársnak alkalmat adott arra, hogy általában a személyi kultuszról, Rákosi Mátyásról és az európai szocialista országok több volt, vagy mostani vezetőjéről elmondja benyomását és véleményét. Az európai szocialista országokban a személyi kultuszért elsősorban és szinte kizárólag Sztálint tette felelőssé, úgy hogy arra a megjegyzésre éreztem magam kényszerülve, hogy kijelentsem, miszerint ezzel a megállapításával nem tudok teljesen egyetérteni. Bár Sztálin személye és általában a szocialista világban megvolt nemzetközi helyzet kétségtelenül jelentős befolyással volt például Magyarországra is, mégis pl. az a tény is, hogy a többi európai szocialista országban a személyi kultusz periódusában ilyen mértékű és ilyen következményű törvénysértő perek nem voltak, mint Magyarországon, azt mutatja, hogy Rákosi Mátyás felelősségét nem lehet másodsorban említeni. Ezután Mikoján e[lvtárs] hosszasabban beszélt arról, hogy néhány példával illusztrálta, hogy tényleg, ő magának is volt alkalma meggyőződni arról, hogy pl. bolgár, vagy más vezetők nem úgy viselkedtek, mint Rákosi Mátyás és kétségtelen, hogy sokszor Sztálin személyétől kiinduló kezdeményezést csökkentették, míg Rákosi inkább hozzátett ahhoz, amit tőle elvártak.

Az egész beszélgetés alatt Mikoján e[lvtárs] minden alkalmat megragadott arra, hogy a jelenlévő kínai ügyvivő felé a szocialista táboron belüli együttműködésre vonatkozóan célzásokat, vagy megjegyzéseket tegyen. Így pl. mikor a magyarországi élményeiről, az ellenforradalmat megelőzően, majd az ellenforradalom alatti magyarországi tartózkodásáról beszélt, hangsúlyozta, hogy abban az időben milyen szoros, közvetlen együttműködés és kölcsönös tájékoztatás volt a kínai elvtársakkal. A kínai ügyvivő az egész koktél alatt egyetlen szót sem szólt, és mikor Mikoján elvtárs a köréje csoportosult vendégeknek a személyi kultusz periódusáról, a szovjetunióbeli saját élményeiről, Lengyelországról, Bulgáriáról, vagy Magyarországról beszélt, hátrébb húzódott és a beszélgetés egy részét a tolmáccsal nem is fordíttatta.

Habár Mikoján e[lvtárs] tényleges, csak valamennyire részletekbe menő tájékoztatást számunkra nem is adott, mégis ahogy az ismert tényekről beszélt, amilyen értelemben a kubai helyzetet értékelte, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy mind és mind a többi szocialista követ magunknak tisztább képet alkossunk.

Beck János

nagykövet

Péter János külügyminiszter elvtársnak

B u d a p e s t

Jelzet: MNL OL XIX-J-1-j-TÜK-Kuba (1945-64) 11/f 007247/19/1962. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár. - Eredeti, gépelt, aláírt példány. - A dokumentumot angol nyelven közölte Békés, Csaba-Kalmár, Melinda: Hungary and the Cuban Missile Crisis. Selected Documents. 1961-1963. Cold War International History Project, Bulletin, Issue