Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok megakadályozza a budapesti Nemzeti Múzeumnak a megszálló román hadsereg általi szervezett...Tovább
Iratmegsemmisítés a Munkásőrség felszámolása idején
Egy „félreértett" parancs Fóton
"A felszámoló bizottság vezetőjének döntése alapján égetéssel kell megsemmisíteni a kitöltetlen személyi kartonokat, nyomtatványokat, munkásőr igazolványokat, továbbá az évközben átjelentkezett, leszerelt, elhunyt munkásőrök igazolványait. Ugyancsak égetéssel semmisítsék meg a számítógépes adatszolgáltatással összefüggő kimutatásokat, állománymérlegeket stb."
Bevezető
1989 tavaszától a Munkásőrséget (MŐR) folyamatos támadások érték. Az ellenzéki pártok kétségbe vonták létének szükségességét, s ezt a felfogást az MSZMP reformköreiben, de a politikai vezetők között is mind többen elfogadták. A Munkásőrség vezetése ugyanakkor még szeptemberben is úgy vélte, hogy megváltozott formában, s csökkentett létszámmal, a Honvédség, illetőleg a Honvédelmi Minisztérium (HM) alárendeltségében fennmaradhat a fegyveres testület. Elképzeléseik szerint a generális átalakulásra 1990. január elsejétől kerülhetett volna sor.
A politikai nyomás ellenére a Munkásőrség szeptember 29-én, a Fegyveres Erők Napján és 30-án is mintegy 300 településen haditechnikai bemutatókat tartott. A szervezet egyes objektumai előtt - egyébként viszonylag kisszámú tüntetőt mozgató - megmozdulásokra került sor, amelyekre a Munkásőrség nem adott „harcos" választ. Borbély Sándor országos parancsnok a Munkásőrség Országos Parancsnokságának (MOP) október 2-ai ülésén lényegében csak tényeket állapított meg, bár állásfoglalása
az alapvető célt is: „A legfontosabb, hogy a Munkásőrséget át tudjuk menteni, egy új, baloldali felállású vezetés legitim szervezeteként a baloldali erők segítésére és támogatására."
Az 1989. október 6-án megnyílt kongresszuson a - megszűnő MSZMP helyett létrejött - Magyar Szocialista Párt (MSZP) egyértelműen a Munkásőrség jogutód nélküli megszüntetését fogadta el. Az október 4-ei minisztertanácsi
Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter javasolta, hogy „ebben a hónapban elvi döntés szülessék a Munkásőrségről." A kijelentés lényege az volt, hogy „minden olyan tevékenysége szűnjék meg, amit eddig végzett," s fegyverzetét a hadseregnek kell átadni. Egy kiskaput azonban meg kívánt hagyni: az átalakulás lehetőségét Nemzetőrséggé, mint önkéntes védelmi testületté. Más szóval „új fegyveres testület ne jöjjön létre, de önkéntes védelmi testületnek van létjogosultsága," ami „rendőrségi feladatok kiegészítésében játszhat szerepet." A Minisztertanács (MT) Németh Miklós miniszterelnök javaslatára vita nélkül tudomásul vette az elhangzottakat azzal, hogy még a hónap folyamán előterjesztést kell benyújtani a MT elé. Borbély Sándor országos parancsnokot szintén ezen az ülésen helyezték október 31-ei hatállyal . A Munkásőrség október 12-ei 041. számú parancsnokhelyettesi intézkedése az említettek ismeretében született, amelyben az éberség, a biztonság fenntartására hívott fel, és a hétvégi szolgálat ellátásával a hivatásos állományt bízta .A HM köreiben elfogadott felfogás az önkéntes véderőről azonban nem állt erős lábakon a kormányon belül, s főként Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter lépett fel ellene. A HM az október 16-ai ülésen benyújtotta ugyan az erre vonatkozó előterjesztést „Javaslat az önkéntes területi véderő létrehozására"
, de a kormány csak a megszüntetésről, illetve a honvédelmi törvény ennek megfelelő módosításáról döntött.Ugyanezen az ülésen a Minisztertanács elfogadta a Munkásőrség jogutód nélküli megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot. Utasította a pénzügyminisztert a Munkásőrség vagyonának zárolására, a honvédelmi minisztert pedig technikai, fegyverzeti eszközeinek átvételére, megüresedő ingatlanainak „hasznosításig történő" őrzésére. Ezt követően a kormány kinevezte a Minisztertanács Védelmi Irodájának vezetőjét, Markovics Ferencet kormánybiztosnak, Gruber Nándor ezredest miniszteri biztosnak a Pénzügyminisztérium részéről. Mellettük azonban a kormánybiztosságot nem vállaló Dósa István vezérőrnagy, addigi első parancsnokhelyettes irányította a megyei biztosok szervezetét. Dósa István a kormánybiztos által jóváhagyott „Intézkedési Terv" értelmében létrehozott Felszámoló Bizottság vezetője
.1989. október 20-án az országgyűlés Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter előterjesztésére elfogadta a Munkásőrség jogutód nélküli megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot (1989. évi XXX. törvény). A törvény, illetve a törvény kapcsán készült - Markovics Ferencet kormánybiztosnak kinevező és feladatait felsoroló - 107/1989. (X. 29.) MT. számú rendelet értelmében 1989. december 31-ig végre kellett hajtani a Munkásőrség hivatásos és polgári állománya helyzetének rendezését, haditechnikai eszközeinek átadását a HM részére, egyéb vagyona hasznosítását, továbbá a Munkásőrségre háruló területvédelmi feladatokat a Magyar Néphadseregre bízták. Ennek első lépéseként zárolták a Munkásőrség vagyonát és 23-án a honvédség kijelölt alakulatai átvették/megszállták a Munkásőrség több mint 500 objektumát. A gyorsaság nem volt véletlen, hiszen az október 23-án várható ellenzéki megmozdulások (esetleges támadások) miatt is biztosítani akarták az épületeket, amelyek egy részében nagyszámú fegyver és lőszer volt.
Október 23-án Dósa István már az új feladat - a Munkásőrség megszüntetése - jegyében rendelte másnap 14 órára a MOP központba a megyei parancsnokokat és
. Közülük jelölték a megyei megbízottakat, akik hamarosan megkezdték munkájukat. A megbízottak folyamatosan jelentettek a felszámolás végrehajtásának állásáról, a fegyverzet, a felszerelések és ingatlanok átadásáról a HM és a PM részére.Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 05.
1919
1922
A cionista mozgalom fellendítése céljából megalakult a Makkabea Ros Szövetség, zömmel egykori Makkabea tagokból. Első vacsorájukat október...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő