Iratmegsemmisítés a Munkásőrség felszámolása idején

Egy „félreértett" parancs Fóton

"A felszámoló bizottság vezetőjének döntése alapján égetéssel kell megsemmisíteni a kitöltetlen személyi kartonokat, nyomtatványokat, munkásőr igazolványokat, továbbá az évközben átjelentkezett, leszerelt, elhunyt munkásőrök igazolványait. Ugyancsak égetéssel semmisítsék meg a számítógépes adatszolgáltatással összefüggő kimutatásokat, állománymérlegeket stb."

4.

a.

Körlevél a Munkásőrség iratainak megsemmisítéséről

Budapest, 1989. november 8.

  

A SZEMÉLYI ÁLLOMÁNY HELYZETÉT

RENDEZŐ ALBIZOTTSÁG

 

Sz: 280/1989.

 

Megyei megbízott elvtársnak

 

Megbízott Elvtárs!

 

1.        A felszámoló bizottság vezetőjének döntése alapján égetéssel kell megsemmisíteni a kitöltetlen személyi kartonokat, nyomtatványokat, munkásőr igazolványokat, továbbá az évközben átjelentkezett, leszerelt, elhunyt munkásőrök igazolványait. Ugyancsak égetéssel semmisítsék meg a számítógépes adatszolgáltatással összefüggő kimutatásokat, állománymérlegeket stb.

 

2.        A társadalmi állományú munkásőrök személyi anyagának (munkásőr, személyi nyilvántartó és törzs-adatlap, munkásőreskü, kitüntetési javaslat stb.) sorsáról a közeli napokban történik intézkedés.

 

Budapest, 1989. november 08.

Elvtársi üdvözlettel:

(Borzák Lajos)

 

Jelzet: MNL OL XIX-A-98-1989 (270. d.) - Eredeti, aláírással ellátott irat.

 

 

b.

A Bács-Kiskun megyei megbízott javaslata a személyi anyagok megsemmisítésére

Kecskemét, 1989. november 9.

 

Bács-Kiskun megye

Kecskemét

1-21/49/1989

 

Dósa István elvtársnak

Budapest

 

 

Tárgy: Javaslat személyügyi anyagok

helyi megsemmisítésére

 

A megyei törzzsel, a kiskunhalasi és a bajai egységparancsnokokkal ismertettük a kialakult helyzetet, jelenlegi feladatainkat.

Szóba került az is, hogy a volt társadalmi állományú munkásőrök személyi anyagai várhatóan központi elhelyezésre kerülnek.

Ezúton jelzem, hogy a volt munkásőrök ez ellen tiltakoznak.

Mindenképpen ragaszkodnak ahhoz, hogy soha semmilyen formában ne kerülhessen anyaguk illetéktelenek kezébe.

Kérik, hogy a helyszínen kerüljenek az anyagok megsemmisítésre.

Javaslatukat támogatom, a végleges döntés meghozatalakor kérem annak figyelembe vételét.

Kecskemét, 1989. november 9.

 

                                                                                                          Vizin Miklós s. k.

 

Jelzet: MNL OL XIX-A-98-1989 (270. d.) - Aláírás nélküli telexüzenet, eredetileg kisbetűs mondatkezdések, hosszú ékezetek nélkül.

 

c.

Újabb körlevél a társadalmi állományú munkásőrök személyi anyagainak leadásáról

Budapest, 1989. november 16.

  

A SZEMÉLYI ÁLLOMÁNY HELYZETÉT

RENDEZŐ ALBIZOTTSÁG                                                            Szám: 435/1989.

TELEX!

 

Megyei megbízott elvtársnak

 

Állomáshelyén

Megbízott Elvtárs!

 

1.        Dósa István elvtárs, a felszámoló bizottság vezetője döntése alapján a volt társadalmi állományú munkásőrök személyi anyagait (munkásőr személyi nyilvántartó és törzsadat lap, munkásőreskü, kérdőjegy, kitüntetési javaslat, stb.) a Magyar Néphadsereg Hadtörténelmi Levéltárába kell leadni. Címe: Budapest, I. ker.,

szám.

Tájékoztatjuk megbízott elvtársat, egyben kérjük is, nyugtassák meg a munkásőröket arról, hogy a levéltári törvény alapján 50 évig védettek a személyi anyagok. Ez idő alatt a levéltár csak a volt munkásőrök, illetve közvetlen hozzátartozóik kérésére ad ki igazolást - például a szolgálati viszonyról, kitüntetésekről stb. - az ott tárolt személyi anyag alapján.

Kérjük megbízott elvtárs intézkedését, hogy a társadalmi állomány személyi anyagait - a volt egységekét és a megyei törzsét - egy tételben szállítsák a fenti címre és jegyzőkönyvileg adják át legkésőbb 1989. december 01-ig.

 

2.        Ugyancsak tájékoztatjuk megbízott elvtársat, hogy Dósa István elvtárs döntésének megfelelően a 10, 15, 20 éves Szolgálati Érdeméremhez járó [popup title="jutalom" format="Default click" activate="click" close text="Az 1989. október 24-ei kormánybiztosi egyeztető ülésen Borzák Lajos vetette fel a munkásőr kitüntetések (kiváló munkásőr, kiváló parancsnok) átadását, mondván, hogy erről korábban született döntés, illetve augusztusban biztosították a szokott 5,3 millió forintos keretet. Markovics Ferenc kormánybiztos először nem értette a felvetést, majd később visszatérve az ügyre szinte felháborodva mondta: „jobban morfondírozok ezen a kiváló munkásőr dolgon. Tudniillik: megszűnt. Az teljesen más, hogy a szolgálatért, az 5–10–15 éves szolgálatért megkapják, de kérem szépen. Már amikor megszűnt a harmincas törvény [1989/XXX. tv.] értelmében, akkor most még a kiváló munkásőr emlékjelvényt adjuk oda?!” A polémiába Dósa István is beszállt, s a közölt dokumentum is ennek megfelelően fogalmaz. Dósa elismerte, hogy „itt olyan abszurd helyzet áll elő, hogy egy nem létező személyt egy nem létező kitüntetéssel ismerjünk el. Szóval nem éri meg, nem lesz ennek sem erkölcsi sem egyéb hatása [Borzák ui. ezzel érvelt.] A szolgálati érdemérem az más. Az 5, 10, 15, 20, 25 és 30 éve szolgálatért adatik, ami jár a munkásőrnek. A Munkásőr Emlékérem kitüntetést pedig pénz nélkül egy munkásőri szolgálat befejezéseként. Tehát én ezt a kettőt el tudom képzelni. A vita végén Fehér Béla (Dósa bizottsági helyettese) javaslatára a Kiváló munkásőr kitüntetés kiadását pénz nélkül fogadták el. „Markovics elvtárs: Pénz nélkül adjuk oda. Ez a ti dolgotok, belső ügy.” (MNL OL XIX–A–98–1989 (288. d.))"] összege azonos a társadalmi és hivatásos állomány esetében.

 

Budapest, 1989. november 16.

 

Elvtársi üdvözlettel:

(Borzák Lajos

 

Jelzet: MNL OL XIX-A-98-1989-MUNK/10. (269. d.) - Eredeti, aláírással ellátott irat.

 

 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt október 27.

1904

Megkezdi működését az első New York-i metró.Tovább

1912

Megalakult a Debreceni Izraelita Ifjak Dalköre. Elnöke dr. Bruner Lajos.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő