Iratmegsemmisítés a Munkásőrség felszámolása idején

Egy „félreértett" parancs Fóton

"A felszámoló bizottság vezetőjének döntése alapján égetéssel kell megsemmisíteni a kitöltetlen személyi kartonokat, nyomtatványokat, munkásőr igazolványokat, továbbá az évközben átjelentkezett, leszerelt, elhunyt munkásőrök igazolványait. Ugyancsak égetéssel semmisítsék meg a számítógépes adatszolgáltatással összefüggő kimutatásokat, állománymérlegeket stb."

4.

a.

Körlevél a Munkásőrség iratainak megsemmisítéséről

Budapest, 1989. november 8.

  

A SZEMÉLYI ÁLLOMÁNY HELYZETÉT

RENDEZŐ ALBIZOTTSÁG

 

Sz: 280/1989.

 

Megyei megbízott elvtársnak

 

Megbízott Elvtárs!

 

1.        A felszámoló bizottság vezetőjének döntése alapján égetéssel kell megsemmisíteni a kitöltetlen személyi kartonokat, nyomtatványokat, munkásőr igazolványokat, továbbá az évközben átjelentkezett, leszerelt, elhunyt munkásőrök igazolványait. Ugyancsak égetéssel semmisítsék meg a számítógépes adatszolgáltatással összefüggő kimutatásokat, állománymérlegeket stb.

 

2.        A társadalmi állományú munkásőrök személyi anyagának (munkásőr, személyi nyilvántartó és törzs-adatlap, munkásőreskü, kitüntetési javaslat stb.) sorsáról a közeli napokban történik intézkedés.

 

Budapest, 1989. november 08.

Elvtársi üdvözlettel:

(Borzák Lajos)

 

Jelzet: MNL OL XIX-A-98-1989 (270. d.) - Eredeti, aláírással ellátott irat.

 

 

b.

A Bács-Kiskun megyei megbízott javaslata a személyi anyagok megsemmisítésére

Kecskemét, 1989. november 9.

 

Bács-Kiskun megye

Kecskemét

1-21/49/1989

 

Dósa István elvtársnak

Budapest

 

 

Tárgy: Javaslat személyügyi anyagok

helyi megsemmisítésére

 

A megyei törzzsel, a kiskunhalasi és a bajai egységparancsnokokkal ismertettük a kialakult helyzetet, jelenlegi feladatainkat.

Szóba került az is, hogy a volt társadalmi állományú munkásőrök személyi anyagai várhatóan központi elhelyezésre kerülnek.

Ezúton jelzem, hogy a volt munkásőrök ez ellen tiltakoznak.

Mindenképpen ragaszkodnak ahhoz, hogy soha semmilyen formában ne kerülhessen anyaguk illetéktelenek kezébe.

Kérik, hogy a helyszínen kerüljenek az anyagok megsemmisítésre.

Javaslatukat támogatom, a végleges döntés meghozatalakor kérem annak figyelembe vételét.

Kecskemét, 1989. november 9.

 

                                                                                                          Vizin Miklós s. k.

 

Jelzet: MNL OL XIX-A-98-1989 (270. d.) - Aláírás nélküli telexüzenet, eredetileg kisbetűs mondatkezdések, hosszú ékezetek nélkül.

 

c.

Újabb körlevél a társadalmi állományú munkásőrök személyi anyagainak leadásáról

Budapest, 1989. november 16.

  

A SZEMÉLYI ÁLLOMÁNY HELYZETÉT

RENDEZŐ ALBIZOTTSÁG                                                            Szám: 435/1989.

TELEX!

 

Megyei megbízott elvtársnak

 

Állomáshelyén

Megbízott Elvtárs!

 

1.        Dósa István elvtárs, a felszámoló bizottság vezetője döntése alapján a volt társadalmi állományú munkásőrök személyi anyagait (munkásőr személyi nyilvántartó és törzsadat lap, munkásőreskü, kérdőjegy, kitüntetési javaslat, stb.) a Magyar Néphadsereg Hadtörténelmi Levéltárába kell leadni. Címe: Budapest, I. ker.,

szám.

Tájékoztatjuk megbízott elvtársat, egyben kérjük is, nyugtassák meg a munkásőröket arról, hogy a levéltári törvény alapján 50 évig védettek a személyi anyagok. Ez idő alatt a levéltár csak a volt munkásőrök, illetve közvetlen hozzátartozóik kérésére ad ki igazolást - például a szolgálati viszonyról, kitüntetésekről stb. - az ott tárolt személyi anyag alapján.

Kérjük megbízott elvtárs intézkedését, hogy a társadalmi állomány személyi anyagait - a volt egységekét és a megyei törzsét - egy tételben szállítsák a fenti címre és jegyzőkönyvileg adják át legkésőbb 1989. december 01-ig.

 

2.        Ugyancsak tájékoztatjuk megbízott elvtársat, hogy Dósa István elvtárs döntésének megfelelően a 10, 15, 20 éves Szolgálati Érdeméremhez járó [popup title="jutalom" format="Default click" activate="click" close text="Az 1989. október 24-ei kormánybiztosi egyeztető ülésen Borzák Lajos vetette fel a munkásőr kitüntetések (kiváló munkásőr, kiváló parancsnok) átadását, mondván, hogy erről korábban született döntés, illetve augusztusban biztosították a szokott 5,3 millió forintos keretet. Markovics Ferenc kormánybiztos először nem értette a felvetést, majd később visszatérve az ügyre szinte felháborodva mondta: „jobban morfondírozok ezen a kiváló munkásőr dolgon. Tudniillik: megszűnt. Az teljesen más, hogy a szolgálatért, az 5–10–15 éves szolgálatért megkapják, de kérem szépen. Már amikor megszűnt a harmincas törvény [1989/XXX. tv.] értelmében, akkor most még a kiváló munkásőr emlékjelvényt adjuk oda?!” A polémiába Dósa István is beszállt, s a közölt dokumentum is ennek megfelelően fogalmaz. Dósa elismerte, hogy „itt olyan abszurd helyzet áll elő, hogy egy nem létező személyt egy nem létező kitüntetéssel ismerjünk el. Szóval nem éri meg, nem lesz ennek sem erkölcsi sem egyéb hatása [Borzák ui. ezzel érvelt.] A szolgálati érdemérem az más. Az 5, 10, 15, 20, 25 és 30 éve szolgálatért adatik, ami jár a munkásőrnek. A Munkásőr Emlékérem kitüntetést pedig pénz nélkül egy munkásőri szolgálat befejezéseként. Tehát én ezt a kettőt el tudom képzelni. A vita végén Fehér Béla (Dósa bizottsági helyettese) javaslatára a Kiváló munkásőr kitüntetés kiadását pénz nélkül fogadták el. „Markovics elvtárs: Pénz nélkül adjuk oda. Ez a ti dolgotok, belső ügy.” (MNL OL XIX–A–98–1989 (288. d.))"] összege azonos a társadalmi és hivatásos állomány esetében.

 

Budapest, 1989. november 16.

 

Elvtársi üdvözlettel:

(Borzák Lajos

 

Jelzet: MNL OL XIX-A-98-1989-MUNK/10. (269. d.) - Eredeti, aláírással ellátott irat.

 

 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt május 26.

1980

Farkas Bertalan hajózó százados és Valerij Kubászov űrhajós ezredes a Szojuz–36 fedélzetén elhagyta a földet. (A program korábbi technikai...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő