Magyar orvosok Koreában (1950-1957)

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.

Magánügyek, közbotrányok  

a)  

Dr. Hirschler Imre igazgató 6. számú jelentésének részlete a kórház 1954. november 1-től december 21-ig terjedő időszakáról

„[...] D[...] et-al kapcsolatban kellemetlen ügye van csoportunknak. Korábbi jelentésemben tettem említést arról, hogy D[...]né féltékenységi jelenetet rendezett. Azóta D[...]né rendesen viselkedik, szorgalmasan dolgozik. Szarvas nagykövetettel történt megbeszélés eredményeként arra az elhatározásra jutottunk, hogy Ri Szong Ju tolmácsnőt a csoporttól mihamarabb eltávolítjuk. D[...] et. egy időben tagadta, hogy szexuális kapcsolatuk lenne. Amikor a csoport egybeköltözött, megvizsgáltam Szong Ju et-nőt, megállapítottam, hogy három és fél hónapos terhes. Állította, hogy férjével rendszeresen együtt volt, terhessége tőle van. Javasoltam, hogy menjen vissza férjéhez, aki több ízben is kérte ezt már megelőzőleg. Amikor a kongresszussal kapcsolatos munkáját elvégezte, szabadságra küldtem azzal, hogy férjéhez visszamegy. Szabadsága leteltével az itteni eü. osztály elbocsájtotta; ugyanakkor a tolmácsnő kijelentette, hogy férjéhez nem megy vissza, D[...] et. pedig vezetőségi ülés összehívását kérte, és ott előadta, hogy a terhesség tőle származik, ezek után feleségül akarja venni a koreai elvtársnőt, felesége a válásba beleegyezett, erről írásbeli nyilatkozatot is adott. Az ügyet a nagykövetségnek jelentettük, D[...] és az én feljegyzésem ez ügyben nyilván felterjesztést nyert. [...]

Táviratból értesültünk arról, hogy feleségek nem jöhetnek. Úgy vélem, ez az állásfoglalás nem helyes. Csak azért nem kiküldeni valakit, aki egyébként az itt levő feladatok elvégzésére szóba jönne, mert férje itt van, épp oly helytelen, mint a korábbi álláspont, amikor csak azért engedélyezték valaki kijövetelét, anélkül, hogy munkájára szükség lett volna, mert férje kint volt. S[...], H[...] és K[...] et-ak vállalják a kinttartózkodás meghosszabbítását, ha feleségeik kijöhetnek. Régebben Sz[...]et kívánságára agitáltunk a meghosszabbítás érdekében, minthogy ez jelentős megtakarítást eredményez. Egy ideérkezett levél szerint Simon min. helyettes elt. úgy nyilatkozott, hogy a meghosszabbítás nem kívánatos, nem is lehetséges. [...]

V[...] et. Cs[...] et.-nőbe lett „szerelmes", ezért nem ír családjának. Magatartásának több ízben említett kifogásolhatósága is főleg ezzel a viszonnyal kapcsolatos. [...]

D[...]né et.nő kezét megkérte a cseh semleges bizottság egy orvos alezredese, akinél fogműtétet végeztünk. D[...]ék ügyében a távirati értesítést megkaptuk, haza fogjuk őket küldeni."

MOL XIX-J-14-a-sz.n.-1955. 19. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium Phenjani követség TÜK iratok.) Eredeti, gépelt tisztázat.

b)  

Dr. D. S. házassági kérelme  

[Pintér Sándorné az MDP KV Adminisztratív osztályának alosztályvezetője levelet küldött 1955. február 15-én Darabos Ivánnak, az Elnöki Tanács titkárának, amelyben jelezte, hogy Dr. D[...] S[...] azzal a kéréssel fordult az MDP KV Adminisztratív osztályához, hogy házasságkötési engedélyét a koreai tolmácsnővel a lehető legrövidebb idő alatt megkaphassa]

„[...] Dr. D[...] S[...] orvos a koreai Rákosi Mátyás Kórházban dolgozott egy évig, ahol egy koreai elvtársnővel kapcsolatot tartott fenn, mely kapcsolatból az elvtársnő jelenleg öt hónapos terhes.

D[...] elvtárs hazajövetelekor volt feleségével való házasságát - akivel amúgy is rosszul élt - felbontotta. Tudomásunk szerint a Koreai Tartományi Pártbizottság és az illetékes koreai szervek egyetértenek azzal, hogy D[...] elvtárs feleségül vegye a koreai elvtársnőt. Kérésük az, hogy az ügyet mielőbb legalizálják.

Az iratokat az Igazságügy-minisztérium a Belügyminisztériumnak küldte át.

Kérjük Darabos elvtárs, segítsél abban, hogy a házasságkötés engedélyezésének idejét az Elnöki Tanácsnál a legrövidebb időre lecsökkentsék, hogy Ditrói elvtárs időben feleségül vehesse a koreai elvtársnőt."

MOL M-KS 276. f. 96. cs. 33. ő. e.-1955. (Magyar Országos Levéltár MDP KV Adminisztratív osztály Egészségügyi alosztály.) Gépelt, eredeti tisztázat.

c)  

Simon Lajos, egészségügyi miniszter-helyettes 1955. február 9-ei levele Szatmári Istvánnak, (MDP Központi Vezetőség Rákosi Titkárság) a feleségek kiküldésével kapcsolatban

[Dr. H[...] L[...] és Dr. S[...] P[...] Rákosi Mátyásnak küldött levelére válasz]

„[...] A koreai kórház dolgozóinak munkája és kinti életének könnyebbé tétele érdekében úgy gondoltuk, hogy helyes, ha feleségük is velük együtt lehetnek, és ezért engedélyeztük a VI. orvos-eü-csoport tagjainak feleségük kiutazását.

Azonban a feleségekkel Koreában eltöltött idő azt igazolta, hogy ez az intézkedés nem volt helyes, mert a munkát nem vitte előbbre, mert bizonyos fokig a munkafegyelmet lazította, mivel a tizenkét feleség közül csak néhányan voltak egészségügyi szakkáderek. Ez a néhány feleség, aki egészségügyi szakképzettséggel rendelkezik, dolgozott, míg a többiek (szakképzettséggel nem rendelkeztek) tétlenkedtek, a „nagyságos asszony szerepét töltötték be. Ez a tény nézeteltéréseket váltott ki a csoporton belül, megzavarta a kollektíva egységét. [...]

A magyar orvos-eü-csoportok eddig kint járt tagjai a koreai nép elismerését, megbecsülését és szeretetét érdemelték ki, amit a feleségek további kiutazásának engedélyezésével csak lerontanánk.

Ezt a csoport több olyan tagja is elismeri, akinek a felesége kiutazott, valamint a csoport azon tagjai, akiket bizonyos okok miatt már előbb haza hívtunk. Maga Hirschler elvtárs is - aki mindent elkövetett, hogy feleségét kivihesse - elismerte, hogy helytelen volt részéről ezen lépés, mert a jó munkavégzést (előmenetelét) csak hátráltatta kint létük. A magyar nagykövetség(ünk) is azt jelentette, hogy nem helyes a feleségek további kiküldése. A fent említett okok arra (a döntésre) rákényszerítették az Egészségügyi Minisztérium vezetőit, hogy a további csoportok tagjai nem vihetik ki feleségüket.

Úgy tudom, hogy dr. H[...] L[...] és Dr. S[...] P[...] elvtársak nem is kaptak ígéretet feleségük kiutazására.

 (Úgy érzem, hogy) Az elvtársak, amikor önként vállalták, hogy a sokat szenvedett hős koreai népnek egészségügyi ellátásában segítséget nyújtanak, ezen nemes elhatározásukat nem tették függővé a feleségük kiutazásától.

Amennyiben feleségük kiutazása nélkül az elvtársak úgy érzik, nem tudnak eredményes munkát végezni, hazautazásukhoz hozzájárulok."

MOL XIX-C-2-l-24/S/b-1955. 2. doboz. (Magyar Országos Levéltár Egészségügyi Minisztérium Simon Lajos miniszterhelyettes iratai.) Eredeti, kézzel javított gépelt tisztázat.

 

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 13.

1917

London németek általi bombázása. 162 halott, 432 sebesült.Tovább

1919

Clemenceau- jegyzék átadása a kormánynak.Tovább

1940

Német csapatok elfoglalják Párizst.Tovább

2000

A Magyar Köztársaság Országgyűlése elrendeli a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja középfokú oktatási intézményekben való évenkénti...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők