Magyar orvosok Koreában (1950-1957)

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Rákosi Mátyásról elnevezett hadikórházban nyolc magyar orvos-csoport váltotta egymást a koreai háború éveiben és az újjáépítés időszakában. Az itt közölt dokumentumok bemutatják a magyar–koreai diplomáciai kapcsolatok keretében a Rákosi Mátyás Hadikórház, majd polgári kórház sorsát, az ottani egészségügyi és háborús körülményeket, miközben bepillantást engednek a kórház belső, magánéleti botrányoktól sem mentes életébe.

A magyar orvos-csoport munkájának befejezése  

a)

Simonovits István egészségügyi miniszterhelyettes feljegyzése Marosán Györgynek a koreai magyar kórházról

Másolat

Marosán György elvtársnak,
államminiszter

Budapest

A magyar kórház közel hét éve működik Koreában. A kórház a koreai háború elején a magyar dolgozók által felajánlott összegekből hadikórházként létesült. Az 1953. évi fegyverszünetig az Országos Béketanács tartotta fenn.

Az 1953. évi fegyverszünet óta a 300 ágyas szarivoni tartományi kórházban és a hozzátartozó járóbeteg-rendelésen dolgoznak az átlag 35-40 létszámú magyar egészségügyi csoportok. A kórház és járóbeteg-rendelés teljes felszerelését, annak folyamatos pótlását, gyógyszerellátását, a magyar egészségügyi csoport személyi szükségleteit évi 6,5 millió forint költségvetésből, ezen belül 1,5 millió forint devizaigényes költséggel a magyar Egészségügyi Minisztérium látta el.

A kórház magyar egészségügyi dolgozóinak fő törekvése a betegellátás közvetlen munkája és megszervezése mellett a koreai orvosok és egyéb egészségügyi dolgozók szakmai tudásának állandó fejlesztése volt.

Munkájukkal nagy megbecsülést szereztek a magyar népnek, a magyar egészségügyi dolgozóknak az egész koreai nép előtt. A munkájukkal elérték, hogy számos, jelentős szaktudással rendelkező, helyüket eléggé önállóan megálló koreai orvost neveltek.

A többi népi demokratikus országok Magyarországhoz hasonlóan létesítettek Koreában kórházakat, és tartották fenn azokat.

A koreai magyar nagykövet, Práth elvtárs tájékoztatása szerint azonban tevékenységüket 1957-ben véglegesen felszámolják.

1956. év október elején a magyar Egészségügyi Minisztérium küldöttei látogatták meg a kórházat, és tárgyalásokat folytattak a koreai Egészségügyi Minisztériummal a további magyar egészségügyi segítségről. A tárgyalások során - a koreai egészségügyi vezetők kívánságát figyelembe véve - javaslat történt részünkről, hogy:

1. a magyar kórházat az 1957. évben az eddigieknek megfelelően tartjuk fenn,

2. három-három koreai orvost hat hónapos továbbképzésre folyamatosan vendégül látunk Magyarországon,

3. 1957. végétől az eddigi egészségügyi támogatástól eltérőleg nem ingyenes segély formájában, hanem külkereskedelmi egyezmény alapján a koreai kormány kívánságának megfelelően egészségügyi intézmények létesítésében, felszerelésében, fenntartásában, szakirányításában részt veszünk.

A javaslatok életbeléptetését a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa jóváhagyásától tettük függővé. Erre a jóváhagyásra mindez ideig nem kerülhetett sor.

Országunk jelenlegi helyzetében szükségesnek látszik, hogy a Koreának nyújtandó egészségügyi segítség további formájáról és tartamáról döntés történjen.

I. Egyik lehetőség, hogy a kórházat az 1956. októberi koreai megbeszélések szerint az 1957. évben, és az eddigi egészségügyi segítségnek megfelelően - csupán a személyi létszám kisebb csökkentésével - tartsuk fenn.

Ebben az esetben a kórháznak az 1957. évben hatmillió forint összegű költségvetésre van szüksége. Ebből 1,5 millió forint a devizaigényes kiadás.

II. Amennyiben a kormány az eddigi egészségügyi segítség csökkentését látja szükségesnek, javasolom, hogy a koreai Egészségügyi Minisztériummal az alábbiak alapján folytassunk tárgyalásokat:

1. A szarivoni kórházban a magyar egészségügyi csoportot 1957. év júniusáig tartsuk fenn, mert a szakmai munka folyamatos átadása ezt szükségessé teszi.

A kórház magyar egészségügyi csoportjának létszámát az eddigi 32-ről tizenötre csökkentsük. Ez elsősorban az egészségügyi középkáder, valamint olyan orvosi szakmák létszámcsökkentésével érhető el, ahol már teljes önállósággal dolgozó koreai orvos tudja a feladatot átvenni.

A megmaradó magyar egészségügyi csoport ellátását és kiadásait továbbra is magyar költségvetésből biztosítsuk.

1957 júniusán túl a kórházban ne tartsunk tovább fenn magyar egészségügyi csoportot. Az eddigi magyarországi gyógyszer, műszer és egyéb felszerelési anyagok küldésének beszüntetésével ugyanis a magyar egészségügyi dolgozók eddigi munkafeltételei és színvonalas munkája nem biztosítható. Ezen kívül a csoport nagy részének kiküldetése 1957 júniusában lejár.

2. A kórház gyógyszer, műszer, kórházi felszerelés, textil szükségletét - amelyet eddig a kórháznak Magyarországról küldtünk ki, s amely az évi költségvetésnek közel felét jelentette - már az 1957. júniusi átadásig is a koreai Egészségügyi Minisztérium biztosította. Az utóbbi három hónapban ezt már a koreai Egészségügyi Minisztérium látta el, tekintettel arra, hogy az ősszel esedékes magyar szállítmány elküldésére az októberi események miatt nem kerülhetett sor.

Szükséges azonban, hogy az 1957. júniusi átadásig a magyar egészségügyi csoport működéséhez nélkülözhetetlen kisebb gyógyszer mennyiséget, egyéb felszerelési tárgyakat stb. 200 000,- Ft értékig terjedő keretben továbbra is Magyarországról juttassuk el a csoporthoz.

A kórháznak a fentiek alapján történő ellátásához az 1957. évben összesen kétmillió forint összegű költségvetésre van szüksége. Ebből 800 000 forint a devizaigényes kiadás.

3. A koreai orvosok oktatásának és szakmai tudásának fejlesztése érdekében vendégenként folyamatosan négy-négy koreai orvos magyarországi hat hónapos továbbképzését ajánljuk fel a koreai Egészségügyi Minisztérium részére. Ennek költsége az 1957. évben 100 000 forint lenne.

4. Továbbra is tartsuk fenn azt a javaslatunkat, hogy nem ingyenes segély formájában, hanem kétoldali külkereskedelmi egyezmény alapján a koreai kormány kívánságának megfelelően részt veszünk egészségügyi intézmények tervezésében, létesítésében, felszerelésében. Itt elsősorban a tuberculosis elleni küzdelem megszervezésében, hálózatának kiépítésében értünk el kiemelkedő eredményeket. Ezen a területen várnak elsősorban segítséget tőlünk.

Ezek fenntartásához gyógyszereket, műszereket adunk el és a koreai kormány költségére szakembereket küldünk ki. Ez a magyar gyógyszer- és műszeripar termékeinek szélesebb körű bevezetését és elterjesztését teszi lehetővé, amelynek propagálói maguk a kiküldött egészségügyi szakembereink lehetnek.

Az elfogadott javaslatok alapján kapjon a koreai magyar nagykövet, a koreai magyar kórház igazgatója és a koreai külkereskedelmi képviselet vezetője meghatalmazást, hogy a koreai kormánnyal tárgyalásokat folytasson és megegyezést kössön.

Véleményünk szerint a II. megoldás a helyesebb. Ezzel ért egyet a koreai nagykövetünk is.

Budapest, 1957. február 14.

                                                                                              Dr. Simonovits István s.k.
                                                                                              miniszterhelyettes

MOL XIX-J-1-j-Korea-sz.n.-13/g-1957. 9. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium TÜK iratok Korea.) Eredeti, géppel írt, de kézzel javított másolat.

 

b)

Métneki János javaslata a koreai kórház átadásáról  

EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM
Szám 183/Kor/72.      

Koós Péter osztályvezető elvtársnak,
Külügyminisztérium

Budapest

Az Egészségügyi Minisztérium ez év februárjában alternatív javaslatot készített a Koreai Magyar Kórház ez évi működésére, illetve júniusi átadására. A javaslatot tájékoztatás végett a Külügyminisztériumnak is megküldtük. Marosán elvtárs a javaslatok közül a II. megoldást, tehát a júniusi átadást hagyta jóvá. A Minisztertanács Titkárságának vezetőjétől, Olt [Károly] elvtárstól nyert tájékoztatás szerint a döntéshez külön minisztertanácsi határozatra nincs szükség.

Kérjük, szíveskedjék a Phenjani Magyar Nagykövetséget a javaslat elfogadásáról értesíteni és meghatalmazást adni, hogy az elfogadott javaslatot a Nagykövet, a koreai Magyar Kórház igazgatója és a magyar külkereskedelmi képviselet vezetője a koreai kormányszervekkel megtárgyalja és megegyezést kössön.

Budapest, 1957. április 11.

                                                                                  Elvtársi üdvözlettel

                                                                                   Dr. Métneki János
                                                                                  orvosfőelőadó

MOL XIX-J-1-j-Korea-001362/2-13/g-1957. 9. doboz. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium TÜK iratok Korea.) Eredeti, géppel írt, de kézzel hozzáírt tisztázat

  

c)

Práth Károly nagykövet jelentése a magyar orvos-csoport munkájának befejezéséről

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETSÉGE, PHYENGYANG   

SZIGORÚAN TITKOS !

                                                                                  Phenjan, 1957. június 27.

Készült 3 példányban:           
2 pld. Központnak
1 pld. Nagykövetségen           

3/3/1957. Szig.titk.      Tárgy: A magyar kórház átadása, a VIII. magyar orvos-csoport búcsúztatása és elutazása
Mell: Jegyzőkönyv eredeti példánya, másolata, Li Pjon Nam eü. min. beszéde

A magyar orvos-csoportok hét éves koreai működése után befejezték munkájukat. A különböző orvos-csoportok igen eredményes munkát végeztek Korea népegészségügyének fejlesztésében.

A koreai kormány, az Egészségügyi Minisztérium igen nagyra becsüli a különböző orvos-csoportok működését, ezért külön elismerésüket fejezték ki, és ennek hangot adtak személyesen a sajtóban és különböző egészségügyi konferenciákon. Hangoztatták, hogy a magyar orvos-csoport a koreai háború kitörése után közvetlen az első között volt, amely a koreai népet úgy segítette a Honvédő Háború sikeres befejezéséhez, hogy sok ezer koreai katonát és polgári lakost gyógyított meg. Ezzel hathatósan támogatta Korea népét. Majd a háború után egymillióra tehető azoknak a polgári személyeknek a száma, kiket gyógykezelésben, ambulancián vizsgálatban részesítettek a magyar orvos-csoportok tagjai. A magyar orvos-csoportok sok elismerést és dicsőséget szereztek a magyar egészségügynek, s ezen keresztül az egész magyar népnek. A VIII. magyar orvos csoport február óta csökkentett létszámmal, középkáderek nélkül fogott hozzá ahhoz a nagy munkához, hogy a szorivoni kórház koreai orvosait betanítsa kórház-igazgatási és vezetési munkába. Orvos-csoportunk e feladatot sikeresen megoldotta, miközben felváltva lebonyolította az egyhónapos kínai utat; így február óta három-négy orvosra hárult a feladat a koreai kollegák önálló munkavégzésének biztosítására.

Elismerően kell szólni orvosaink munkájáról azért is, mivel arra is találtak módot, hogy a különböző tartományok patronált területeit meglátogassák és végleges instrukciókat adjanak, amelyeket a tartományi kórházaknak kell az elkövetkező időben megoldani.

A kórház szakirányítását februárban már átadták, de a kis létszámú orvos-csoport az utolsó napig konkrétan bekapcsolódott a munkába; vizsgálatokat végeztek, operáltak, konzultáltak. Munkájuk eredményét abban is le lehet mérni, hogy június hónapban a koreai orvosok teljesen önállóan megrendezték a szorivoni orvos kollektíva konferenciáját, amelyre meghívták a különböző tartományok orvosait és a román, csehszlovák orvosokat is. A konferencia sikeres volt. A záróbeszédet Li Pjon Nam egészségügyi miniszter tartotta.

A kórház végleges átadásával kapcsolatos munkálatokat május végén kezdtük meg. Az Egészségügyi Minisztériumban megbeszéltük a jegyzőkönyvben foglaltakat. Az első megbeszélésen Li Pjon Nam egészségügyi miniszter elvtárs is személyesen részt vett. Ott elmondottam, hogy a jegyzőkönyvben milyen kérdéseket kívánunk rögzíteni. A miniszter elvtárs egyetértett az általam javasoltakkal. Ezen a megbeszélésen tudtam meg azt, hogy Bukarestben Doleschall [Frigyes] miniszter és Simonovits miniszterhelyettes elvtársak a koreai egészségügyi miniszterrel megbeszélték a négy koreai orvos magyarországi meghívását, amelyet nem 1957-ben, hanem 1958-ban bonyolítanak le. A kérdés részünkre azért volt kellemetlen, mivel a koreai egészségügyi miniszter informált a fentebbi változásról, amelyet Bukarestben megbeszéltek.

A miniszter elvtárs barátilag kikérte véleményemet, hogyan gondolom a VIII. orvos-csoportunk búcsúztatását. Kifejtettem, hogy nehéz ilyen kérdésbe beleszólni, mivel teljesen a koreai elvtársaktól függ, hogy milyen ünnepségeket szerveznek. Li Pjon Nam elvtárs ismételt kérésére egy pár gondolatot felvetettem. Többek között elmondottam azt is, hogy nagyon imponáló, dekoratív és méltó lenne az utolsó magyar orvos-csoport búcsúztatásához, ha itt Koreában kapnák meg a koreai kormány elismerését jelentő kitüntetéseket. Li Pjon Nam elvtársnak ez a javaslat igen tetszett.

A miniszter elvtárs, valamint a miniszterhelyettes elvtárs többszöri érdeklődésére sem tudtam konkrét választ adni a későbbi idők folyamán arra vonatkozólag, hogy mikor jön meg kormányunk igenlő beleegyezése. Ez szintén kellemetlen helyzet elé állított. Még június 20-án, a nagy búcsúünnepély alkalmával is felvetette a miniszter elvtárs, hogy jött-e már válasz, mivel június 21-én, a búcsúvacsorán még lehetőség lenne a kitüntetések átadására itt Koreában.

A jegyzőkönyvvel kapcsolatban szeretném megemlíteni azt, hogy bevezetőjénél figyelembe vettem az 1956-ban Simonovits elvtárs által aláírt jegyzőkönyvet, amely lerögzíti, hogy az egészségügyi segítséget 1957-ig nyújtjuk a KNDK-nak. Épp ezért a jegyzőkönyv-tervezetnél bevetettem azt, hogy az egészségügyi segítséget Magyarország a továbbiakban azért nem tudja eszközölni, mivel 1956 októberében ellenforradalom ütötte fel a fejét Magyarországon, amelynek következtében gazdasági nehézségeink vannak. A koreai fél kérte, hogy ezen kitétel helyett vegyük be a jegyzőkönyvbe azt, hogy azért szűnik meg a segítségnyújtás, mivel a koreai egészségügy olyan fejlődési fokot ért el, hogy a jövőben biztosítani tudja a koreai egészségügy ellátását.

Ezzel kapcsolatban nekem az a véleményem, hogy a jövőben a koreai elvtársak sok nehézséggel találkoznak még egészségügyi vonalon, mivel a koreai orvosgárda létszáma igen kicsi, szakmai képzettség területén pedig nagyon alacsony fokon áll. Igen bizonytalanok a koreai orvosok a munkájukban. Ezt bizonyítja pl. az a tény, hogy június 19-én este, amikor az emlékoszlop felavatása után Szorivonban utolsó búcsúvacsoráját tartotta az orvos-csoport, az asztaltól hívtak ki három magyar orvost az akkor kórházba szállított súlyos beteg diagnózisa feletti konzultáció céljából. A koreai elvtársak nehézségét fokozza az is, hogy a román elvtársak velünk együtt akarták átadni a koreai román kórházat. Erről másúton jeleztem. A koreai kormány - tudomásunk szerint -, tekintettel arra, hogy a magyar egészségügyi csoport végleg elhagyja Koreát, kérte a román orvosok további itt-tartózkodását.

A magyar egészségügyi dolgozók nagyobb százaléka igen kiváló munkát végzett, országszerte ismertté váltak. A demokrata párt elnöke, a miniszterek, miniszterhelyettesek a különböző fogadásokon többször elmondták azt, hogy milyen sokszor jártak a magyar kórházban orvosi vizsgálat céljából.

A nagykövetségünkhöz több levél érkezett, amelyből kérték a vezető beosztásban lévő pártemberek, gazdasági vezetők a beutalásukat a szorivoni magyar kórházba kivizsgálás és gyógykezeltetés céljából.

Különösen emelkedik a magyar orvosok munkája a tüdőgyógyászat és a tüdősebészet terén, de a többi szakágban is jó munkát végeztek.

A koreai kormány, a koreai Egészségügyi Minisztérium és annak szervei, valamint az Észak-Hvanghe tartomány vezetői méltói és felejthetetlen búcsút vettek a magyar egészségügyi csoporttól. Ez a búcsú ténylegesen baráti és testvéri keretek között zajlott le. Biztosították azt, hogy a magyar orvos-csoportok Koreában végzett munkája ne csak jegyzőkönyvileg legyen lerögzítve. Jó munkájuk elismeréseként Szorivonban a kórház kertjében egy igen szép kivitelezésű márvány emlékoszlopot állítottak fel, amely örökké hirdetni fogja, hogy 1950 júliusától 1957 júniusáig magyar egészségügyi csoport dolgozott Koreában. Ez áll a felírásban is. A magyar és a koreai nép örök barátságának szimbóluma ez az emlékoszlop.

A fenti emlékoszlopot június 19-én este 6 órakor ünnepi keretek között az Észak-Hvangha tartományi népi bizottság VB titkára leplezte le, aki egyúttal ünnepi beszédet mondott. Kormányom nevében a válaszbeszédemben köszönetemet fejeztem ki a koreai elvtársak ezen elismerő gesztusáért. Az ünnepségen jelen volt Coj Csan Szok egészségügyi miniszterhelyettes is.

Az emlékoszlop leleplezése után Dr. Szederkényi János igazgató elvtárs adott búcsúvacsorát, amelyen a magyar orvos csoport búcsúzott a tartományi párt- és népbizottság vezetőitől, valamint a kórház koreai orvosaitól.

Június 20-án déli 11 órakor került sor Phenjanban az egészségügyi minisztériumban a kórház átadásáról szóló jegyzőkönyv aláírására, ahol részt vettek: Li Pjon Nam egészségügyi miniszter, annak helyettesei, a KÜM I. osztályának vezetője, a koreai vöröskereszt elnökhelyettese stb. Az aláírás után baráti beszélgetést folytattunk, amelynek során tovább mélyült a miniszter elvtárssal az az őszinte baráti kapcsolatom, amely eddig is fennállt, de különösen elmélyült június 16-án, amikor az Észak-Hvanghe tartományi pártbizottság elnöke által az egészségügyi csoport részére szervezett sárga-tenger-parti kiránduláson - melyen a miniszter elvtárs külön meghívásából én és a nagykövetség dolgozói is részt vettek - igen hosszasan elbeszélgettünk.

Június 20-án a phenjani Állami Művész Színházban az Egészségügyi Minisztérium és az Észak-Koreai Vöröskereszt díszünnepséget rendezett a magyar orvos-csoport tiszteletére. Ezen ünnepségen részt vett Kim Du Bon, a KNDK Legfelső Nemzetgyűlése Elnökségének elnöke, Pak Küm Csol, a Koreai Munkapárt KB elnökhelyettese, Pak I Van, a Minisztertanács elnökhelyettese, Nam Ir külügyminiszter, Li Pjon Nam egészségügyi miniszter, valamint a politikai, társadalmi és kulturális élet több vezetője és képviselője. Az ünnepi beszédet Li Pjon Nam egészségügyi miniszter, valamint Dr. Szederkényi János tartotta. Igen színpompás, dekoratív külsőségek között, több mint 1500 néző előtt, bemutatták utána a „Mese Szim Cson"-ról című balettet. A díszünnepség alatt a kórház igazgatóhelyettese, Dr. Tóth László felolvasta Dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter elvtárs táviratát a koreai egészségügyi miniszterhez.

Június 21-én este a Phenjan Hotelban Li Pjon Nam egészségügyi miniszter adott búcsúfogadást a hazautazó magyar orvos-csoport tiszteletére. Itt az egészségügyi miniszter és Dr. Szederkényi elvtárs mondtak pohárköszöntőt. Helyettem a pohárköszöntőt Karsai elvtárs mondta, mivel a koreai KüM-mel egyetértésben, én ebben az időben a szovjet parlamenti delegáció búcsúfogadásán vettem részt.

Június 22-én a phenjani pályaudvaron búcsúztatták a hazautazó magyar orvos csoportot. A búcsúztatáson részt vett az egészségügyi miniszter, annak helyettesei, a társadalmi és politikai élet több vezetője, a szorivoni kórház orvoskara, ápolói, kb. 1500 ember. Zeneszóval búcsúztatták orvosainkat.

A koreai kormányzat szép, nagy és színpompás ünnepségeket rendezett orvosaink tiszteletére. Ezért köszönetet mondtam Kim Du Bon-nak, Li Pjon Nam egészségügyi miniszternek, Nam Ir külügyminiszternek. Kifejtettem előttük, hogy orvosaink megbecsülését, valamint a magyar nép megbecsülését látom megnyilvánulni ezekben az ünnepségekben. Nam Ir elvtárs elmondotta, hogy ez a magyar nép megbecsülésének a jele, ők ennél még nagyobb ünnepséget kívántak rendezni.

Összefoglalóként: A magyar orvos-csoport becsülettel megállta helyét. A magyar orvosok szakmai felkészültségéről nagy elismeréssel adóznak. Szakmai tekintetben öregbítették a magyar egészségügy hírnevét.

A kórház átadásával kapcsolatban azt a negatívumot kell kiemelni, hogy míg a koreai elvtársak részéről meg volt minden törekvés a magyar orvos-csoport búcsúztatásának minél színpompásabbá és felemelőbbé tételére, addig a mi részünkről nem tettünk meg mindent ennek érdekében. A koreai elvtársak szép ajándékokat adtak, nagy zászlókat, addig részünkről még a zászlók átadásánál is szégyenkeznünk kellett azok kis mérete miatt. Ilyen alkalmakkor helyes lenne, ha otthon nagyobb megértést tanúsítanának egy ilyen emlékezetes aktus befejezésével kapcsolatban.

                                                                                              (Práth Károly
                                                                                              nagykövet

Utóirat:
Javaslom, hogy Li Pjon Nam, egészségügyi miniszter beszédét újságban dolgozzák fel                                                                      

                                                                                              (Práth Károly)
                                                                                              nagykövet

KÜLÜGYMINISZTÉRIUM
Budapest

MOL XIX-J-1-j-001362/4-13g-1957. (Magyar Országos Levéltár Külügyminisztérium TÜK iratok Korea). Eredeti, gépelt tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt december 14.

1911

Roald Amundsen csapata először éri el a Déli-sarkot.Tovább

1921

Népszavazás kezdődik Sopron hovatartozásáról. A szavazók 65%-a Magyarországot választja, a város ezért megkapja a „Civitas...Tovább

1939

Adolf Hitler utasítja a Wehrmacht főparancsnokságát, hogy kezdje meg a Norvégia elleni invázió előzetes tervezését (Weserübung hadművelet...Tovább

1955

Magyarországgal együtt Albánia, Ausztria, Bulgária, Finnország, Írország, Jordánia, Kambodzsa, Laosz, Líbia, Nepál, Olaszország,...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő